|
|
 |
LvT
2005-07-22 10:43:58
|
134
|
Kedves eguzki!
Tény, hogy igen sok helyen a poliszintetikus és az inkorporáló terminusok rokonértelműként szerepelnek. Azonban ezzel két nyelvi típus összemosódik, amelyet mégiscsak érdemes szétválasztani (ill. ha ezt nem érdemes szétválasztani, akkor az agglutinálót és a flektálót sem érdemes).
Vannak olyan nyelvek, ahol az ige (a mondat állítmánya) a teljesen be tudja építeni a bővítményeit. Ilyen van a magyarban is, még ha ezek ritka konstrukciók is, pl. a háztűznéz ige -- aki akar, hozhat gyakoribb, megszokottabb példát, most csak ez jut az eszembe. Itt az ige tárgya -- vö. háztüzet néz -- belép magába az igébe. Ennek a jelenségnek a neve az inkorporáció.
A fenti nyilvánvalóan eltér a Látom jellegű kifejezéstől, amelyre felszínesen ugyan mondhatjuk, hogy ebbe is belépett az 3. sz. határozott tárgy, de ez az analízis nem igaz. Itt ugyanis nem maga a tárgy lépett be, csak a tárgy _referenciája_ van jelölve az igén: azaz az, hogy ezzel az igével áll egy 3. sz. határozott tárgy. Ez lehetővé teszi azt, hogy ha ez a tárgy ismert, vagy általános tárgyra utaló névmást kellene kitennünk, akkor maga a tárgy elhagyható, mert a tárgy igei referenciája elég redundanciát biztosít. Ez azonban mindenképp kihagyásos, elíziós szerkezet, ill. modernebb terminológiával azt mondhatjuk, hogy a tárgy ott van, de zérófokon áll. Azonban, ha a tárgy nem ismert a szövegkörnyezetből, akkor mindenképp az igén kívül kell feltüntetni (az igén ugyanakkor megmarad a referenciája): pl. Látom az autót (amiről a múlt héten volt szó). Ez utóbbi nem történhet meg egy inkorporáló nyelv esetén, mert a kitett tárgy is az ige része lesz.
Ezt a nem inkorporálást, amikor egyes mondatrészek -- jellemzően az ige -- nagymértékben felszívnak mindenféle referenciát, ezt nevezzük poliszintézisnek. Figyeljük meg a poliszintézis az agglutináció végletes (ha akarom: "valódi") formája: igen sok és válozatos funkciójú toldalék (azaz nem önálló morféma) adódhat az adott szóhoz. Az inkorporáció pedig a szóösszetétel végtelessége: a centrumhoz nem(csak) önállótlan morfémák, hanem önálló morfémák, lexémák (is) csatlakozhatnak.
Tehát minden poliszintetikus nyelv szükségszerűen agglutináló (ill. az agglutináló nyelvek olyan ragozó nyelvek, amelyek csak részben valósítják meg az "ideális" típust, a poliszintézist), az inkorporálók pedig várhatóan egyben poliszintetikusok is (bár, ha jól emlékszem, ez nem szükséges feltétele, de most példa nem jut eszembe).
Egy jó összefoglalást ad a Wikipedia: <[lik1]>, kitérve a felsoroltak nyelvek többségére is.
Megjegyzés a Wikipedia cikkéhez: magam nem sorolnám feltétlenül a baszkot a poliszintetikus nyelvek közé. Látható, hogy az ubikh ige tud utalni a helyhatározói bővítményekre is, erre a baszk képtelen: ott csak a kötelező abszolútívuszi bővítményt (a "nor"-referenciát, azaz a mi fogalmaink szerinti tárgyatlan alanyt, ill. tárgyat), [tárgyas igék esetén] az ergatívuszi bővítményt (a "nork"-referenciát, azaz a mi fogalmaink szerinti tárgyas alany), valamint a részeshatározót (a "nori"-referenciát), azaz összesen 3 típusú bővítményt jelezhet az ige. Még kevésbé tartom korrektnek a fgr. nyelvekre való utalást, mivel pl. a magyar csak ige 3. személyre utalhat, ott is csak a szám kifejezése nélkül és csak a határozottakra, ill. részleges -- csak E/1. alany esetén fellépő -- referencia van a 2. személyű tárgyra (vö. -lAk rag). Ennél már "többet tud" a mordvin, ahol a tárgyra utalás szinte teljes. De a mordvin ige sem utal a többi, azaz a részes-, a hely- stb. határozókra. |
|
A hozzászólás:
 |
eguzki
2005-07-21 18:04:39
|
132
|
Sziasztok, kösz mindenkinek a sok infót!
Kedves LvT!
Ha lenne időd, légyszíves reagálj erre is; ez egy korábbi hozzászólásom volt.
"Poliszintetikus, de nem inkorporáló... Poliszintetikusnak is csak korlátozottan poliszintetikus.."
Ezt a baszk nyelvről írtad. Akkor ezek szerint, a kettő nem ugyanaz. Én eddig úgy tudtam vannnak agglutináló, flektáló, izoláló és poliszintetikus vagy más néven inkorporáló nyelvek. Ez utóbbiak olyan nyelvek melyek mondattagokat, olykor egész mondatokat egyetlen hosszú szóban tömörítenek. Ismereteim szerint az amerikai nyelvek többsége vmnt. talán az eszkimó-aleut nyelvek ilyen nyelvtani rendszerűek. A baszkról is csak az utóbbi időben hallottam vagy olvastam ezt. Ha nem így van, mi a különbség a kettő között? Vannak olyan nyelvek melyek inkorporálóak de nem poliszintetikusak és fordítva, mint a baszk mely nem inkorporáló de részben poliszintetikus? Vagy így nem lehet elkülöníteni? Tudnál esetleg olyan nyelveket közölni a baszkon és az indián nyelveken kívül, melyek ilyen nyelvtani rendszerrel bírnak? Bocs a sok kérdésért, de ezek tényleg nagyon érdekelnek.
Noha már kezdek tisztábban látni a kérdést illetően, Tkp. arról van szó, hogy a poliszintetikus nyelvek szavai számos morfémából épülhetnek fel de nem építik bele a tárgyat az igébe amely már inkorporálás. Most néztem utána: vannak nyelvek melyek poliszintetikusak de nem inkorporálóak, és fordítva. pl:
Inuktitut, grönlandi: Poliszintetikus, agglutináló, de nem inkorporáló,
Ajnu, csukcs: Poliszintetikus, agglutináló, és inkorporáló,
Ubykh: Poliszintetikus, és kis mértékben az inkorporáció is megjelenik
Navahó: Poliszintetikus, agglutináló, flektáló és még tonális
Üdv, Eguzki
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|