Kedves eguzki!
Röviden reagálnék a többi fölvetésedre is.
1: A főnévi igenév ragozása: a portugál nyelv eme sajátosságáról már én is hallottam. Pl. amar-nos - szeretnünk, amar-os - szeretnetek stb. Szerintem ez a portugálban későbbi fejlemény, de persze az is lehet, hogy valami rendkívül ősi, még ismeretlen szubsztrátumhatás. Talán valami portugálos tudna erre a dologra bővebben reagálni.
2: A bolgár nyelv: a bolgár nyelvből a főnévragozás gyakorlatilag eltűnt, ahogy te is írod, de ez is hosszú történelmi folyamat eredménye. A bolgárral igen közeli rokon makedón nyelv néhány északi nyelvjárásában például még kimutathatóak a főnévragozás maradványai. Hogy a bolgár nyelv a többi szláv nyelvvel ellentétes ilyen irányú fejlődése mögött milyen erők állnak, arra nem tudok válaszolni. Egyébként az indoeurópai nyelvcsaládon belül a germán és a latin nyelvekre szinte egyöntetűen jellemző, hogy vagy teljesen feladták vagy nagyon leegyszerűsítették a névragozást, elöljárós (prepozíciós) rendszerrel helyettesítve azt. Úgy tudom, hogy a görög, a kelta és más ie. nyelvek is egyszerűsítettek a névragozáson a korábbi (ősibb) állapothoz képest. Lehet, hogy ez a tendencia érvényesül a bolgárban is.
A bolgárok valóban úgy "alakultak" ki, hogy egy onogur török nép, az ún. dunai bolgárok (ómagyarul nándorok) beolvadtak a szláv nyelvű tömegekbe. Az onogurok Aszparich kán vezetésével 681 körül költöztek az Al-Dunához, az uralkodó réteg sokáig török személyneveket viselt. Az első szláv nevű bolgár kán 820-830 körül lépett trónra, ha jól emlékszem. Nyelvészek is a IX. századra teszik az onogurok teljes elszlávosodását. Nem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy a bolgárok mintegy 500 évig az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartoztak (1383 - Szófia eleste, 1885 - Kelet-Rumélia felszabadulása), ahonnan szintén rengeteg szó került a nyelvükbe. Szerintem az általad fölhozott példák az oszmán-törökből kerülhettek a bolgárba. Az oszmán török nyelv a török nyelvcsalád más ágába tartozik, mint az onogur tartozott. Oszmán török - z-török vagy köztörök, azon belül oguz ág, onogur - r-török vagy bolgár-török vagy csuvasos török.
3: Az albán nyelv: bevallom őszintén, hogy az albán nyelvet kevésbé ismerem. Régészeti és antropológiai oldalról megközelítve a dolgot, a legújabb kutatások szerint az albánok a Nyugat-Balkán őslakosságának maradékainak tekinthetők és a nyelvükön kívül szinte semmi közük nincs az indoeurópaiakhoz. Az illírekhez sem. Az illírek a Keleti-Alpokból és a magyar Dunántúlról származó harcias indoeurópai nyelvű harcosok, hajósok és kereskedők voltak, akik Kr.e. 1.300 és Kr.e. 900 körül meghódították a Balkán északnyugati fertályát is. Az albánok ősei ekkor már itt éltek. Hogy az albánok kitől és mikor vették fel az indoeurópai nyelvüket, nincs bizonyítva, csak valószínűsíthető, hogy az illírektől. Egyébként az albánban és a románban kimutatható egy közös, ún. balkáni szubsztrátum, amely a szókincs egy sajátos részét jellemzi (főleg a hegyi pásztorkodással és a primitív földműveléssel kapcsolatos szavak), ill. kiterjed néhány nyelvtani jelenségre is (nincs főnévi igenév, a főnevet sufixummal teszi határozottá). A románok ősei a nem dako-román elveket valló régészek és történészek szerint a mai Macedónia környékéről származhattak, tehát az albánok tőszomszédai voltak. Az albánok másik közeli rokonai a crnagorácok, akik szláv nyelvük ellenére embertani szempopntból a Nyugat-Balkán őslakosságához tartoznak (javaslom Kiszely István: A Föld népei sorozat 1. kötetét, Európát elovasásra).
Üdv: RB
|