|
|
|
|
 |
Aval
 2005-06-30 19:24:29
|
179
|
Itt a pont!
Hozzáteszem, hogy sajnos. Mert ez a könyv megérdemelt volna egy jobb, egy JÓ filmet. De így minél előbb szeretném elfelejteni. Sajnos :-(( |
|
A hozzászólás:
 |
|
toontastic
2005-06-30 10:56:19
|
178
|
Én tegnap láttam a filmet és elég nagy csalódás volt ahhoz képest is, hogy nem vártam túl sokat egy halivúdi alkotástól. Nem a szereplőkkel ,vagy a változtatásokkal volt a legnagyobb problémám, hanem a karakterekkel. A rendező és a társ-forgatókönyvíró látványosan nem tudott semmit sem kezdeni az adamsi figurákkal, ezért inkább kerekítettek az egész történetből egy tucat amerikai családi mozit. Ennek legékesebb bizonyítéka, hogy az egészet egy szerelmi szálra fűzték fel. Én személy szerint nem hiszem hogy ez Adams ötlete lett volna, és aki úgy gondolja hogy a producerek a mester halála után nem vették a bátorságot ahhoz hogy a nagy név mögé bújva a saját ízlésükre alakítsák a történetet az naív.
Ez a szál ugyanis tökéletesen tönkrekúrja a nagyszerű figurákat. Trilliannak pl a romantika nélkül semmi szerepe nem lenne az egészben. Lényét olyan motivációk vezérlik, amiknek az eredeti karaktehez semmi közük nincs. A legnagyobb probléma azonban mégiscsak az, hogy ezzel Arthur figuráját is „kiherélték”. Az öt könyv alatt Arthur jóformán semmilyen jellemfejlődésen nem megy keresztül. Ő egy igazi balfasz, a kispolgáriság minden tulajdonságával felvértezve. Akárhova mennek, akármit látnak, ő semmit nem ért, semmi nem is érdekli igazán. A saját unalmas kis életét szeretné csak visszakapni. Ezzel szemben a filmben a kisemberből a történet végére kvázi szuperhős válik, aki túszmentő akciót indít a szerelméért, és a végén még Madagaszkárra is hajlandó lenne elutazni vele. Számomra ez jelentette a legnagyobb csalódást.
A többi szereplővel sem tudtak mit kezdeni az alkotók. Zaphod két feje pl sok poén forrása lehetett volna, ill. a karakter személyiségét is, az állandó vívódást is ki lehetett volna bontani a segítségével. A rendezőt azonban annyira idegesítette, hogy hogy előbb eldugta, majd rövid úton meg is szabadult az általa fölöslegesnek vélt testrésztől. Ford figurája is kicsit idegbetegre sikerült. Hiányoltam azt a fajta egymásra utaltságot, ami Ford és Arthur között fennáll. Kapcsolatuk eléggé elnagyoltan van ábrázolva, és barátságuk eléggé érthetetlen is annak aki nem olvasta a könyvet.
A szereplők szerintem jók, kihozták a maxot a kapott anyagból.
Nem vártam persze, hogy sikerül majd az Útikalauz filozofikus mélységeit is kibontani egy másfél órás film keretében, de a végeredmény egy idegesítő, végtelenül felszínes, és bugyuta családi vígjáték lett. Nagyon remélem, hogy nem lesz folytatása.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
