Hello!
Ha - amint írod - egy éves koráig nem lehetett jó sorsa, akkori élményei valószínüleg erős befolyással vannak mostani viselkedésére. Lehet, hogy bizonyos dolgokon sosem fogja magát olyan mértékben túltenni, mint ha kölyökkorától fogva jó körülmények között nőtt volna fel.
Egyik módszer lehet, mint ahogy Spillo is írta, kemény 'par force' módszerrel lebüntetni bármilyen nem kívánatos tevékenységét. Ennél a módszernél rendkívül fontos az időzítés és a következetesség. Ha egyszer szigorú vagy, máskor is annak kell lenned, mert ha nem vagy következetes, a kutya nem fog komolyan venni. A másik dolog az időzítés: a büntetésnek csak akkor van értelme, ha rövid, érthető és azonnal bekövetkezik, amint "bűncselekményen" érted a kutyát.
Másik irányzat, ami sokkal humánusabb, esetleg örömet is okozhat a kutyusnak (is) az, ha megpróbálsz kommunkiálni vele, megértetni vele dolgokat, illetve motiváltan elérni, hogy azt csinálja, amit szeretnél. Vannak ugyan olyan alkalmak, amikor elengedhetetlen egy erős rántás, vagy grabancrázás, de sokan elfelejtik, hogy pozitív megerősítést is adjanak. Sokkal szebb, amikor a kutya nem azért csinál / nem csinál dolgokat, mert retteg az esetleges büntetéstől, hanem azért mert élvezi, vagy az esetleges jutalom ellenében hajlandó engedelmeskedni.
Vannak nagyon érdekes és hatékony módszerek amelyeket érdemes megismerni. Kár, hogy elvetettétek a kutyaiskolát, hiszen személyesen egy tapasztalt szakembertől a legjobb ezeket elsajátítani, látatlanban nehéz jókat mondani. Érdemes könyvekből is tájékozódni, csak néhányat említenék:
Ekard Lind - Játszva motiváljuk kutyánkat!
Jan Fennell - Kutyapszichológia
Karen Pryor - Klikkerképzés kutyáknak
Az ajtónál ill kajánál levő elsőbbség kérdése véleményem szerint csak apróságok, amelyeknek nem feltétlenül tulajdonítok nagy hangsúlyt, Amit én elvárok a kutyáimtól, hogy a tálhoz csak engedéllyel nyúlhatnak, és bármikor elvehetem tőlük, és a kapun csak engedéllyel léphetnek ki. Az hogy előttem, vagy utánam, számomra lényegtelen.
|
