Keresés

Kázmérról is (a legalsó akkor készült, amikor konstatálta, hogy nincs több macskakaja a tálban):

No kérem, az enyémnek meg Vili lett a neve. (Vilmos, Vilmoska, Vilike stb.). Nem én adtam neki, sietek hozzátenni. :-)

Tücsökkel próbálkozz, azt biztosan meg fogja enni, és a benne található tápanyagok jót is tesznek neki.

A télikertben télen is nyugodtan otthagyhatnád, hiszen ezen az éghajlaton él, télen ugyanúgy itt van a hóban és a mínuszokban, csak szélvédett helyeket keres. Gondolom, a télikertbe nem fúj be a szél... Szóval nem kell félteni. Viszont tényleg jobb lenne neki. Talán egy kicsit, pár hetet hagyd a kalitkában, hogy megszokjon titeket, és utána tedd ki.

...

Nálam meg egészen megszokott már Vili, csak a telefonomtól fél, így nehéz fényképezni. Háromféle hangot produkált eddig: a szajkóktól megszokott kiáltást (amit Mátyásnak fordít a népi fül), ezt kétszer ismétli: Má-tyás! Persze még csak halkan, babahangon. Aztán egy gúnyos vartyogást, ami kísértetiesen emlékeztet a sárgarigó egyik féle hangjára (nem az énekére). Ezeken túl meg egy bugyborékoló, elégedett kuncogást, legtöbbször etetés után.

Ma reggeli képek:

Ede, mert így hívjuk a szajkót, sztem sokkal bénább mint a tiéd :))

Kínáltam már mindenfélével, alma: reszelve, kockázva és egyben, ribizli, cseresznye, uborka, de mindet kiköpi, van amit meg sem kóstol, aztán az is lehet, hogy az egyik szülője véletlen valami macskaféle volt, mert csak a macskakaját hajlandó megenni. A konzervet is, meg a száraz ropit, persze beáztatva, ezeket imádja, de pl a nyers pulykamellet apróra vagdalva messzire kiköpte, mikor véletlen nagy nehez belebűvöltem a csőrébe.

Inni meg egyáltalán nem iszik magától, ha szomjas, velem balhézik, akkor megitatom a fecskendőből és utána csöndben van.

Ha a nevét mondom figyel rá, forgatja a fejét, meg a zene is nagyon tetszik neki.

Nekem hamar megszáradt, mert kitettem kalitkástól a teraszra egy asztalra úgy, hogy a felét érje a nap, a másik fele meg árnyékban volt, ha túl melege van elmehessen hűsölni, így gyorsan száraz lett.

Asszem nem költöztetem mégsem ki a télikertbe, szerintem jobban megszelidül, ha állandóan itt van köztünk, járkálunk körülötte és sűrűn odamegyünk hozzá. Ha kiraknám, akkor nagyobb helye lenne, az biztos, de kevesebbet foglalkoznánk vele. Ja, meg attól félek, hogy, ha megszokja a nagy helyet, télen nagyon szenvedne a ketrecben, mert nem fűtött a télikert, így nem szívesen hagynám ott a hidegben. Persze még töröm rajta a fejem. A legjobb lenne, ha itt a lakásban simán kiengedhetném. Egyenlőre elég ijedős, nem akarom kergetni, talán, ha kicsit jobban megszokott nálunk.

A kalitban elégedetten ücsörög, kicsit ugrál néha, de nyugodtan tollászkodik, alszik gombócformában, nem tűnik rémültnek. A kezünkből meg simán elveszi a kaját.