Keresés

Nincsenek együtt, csak egymás mellett van a kalitkájuk. A fekete azt hiszi Kázmérra, hogy felnőtt madár, és mindig tőle kunyerál kaját, pedig az még enni sem tud magától, nemhogy etetni...

Az én vetésim is pofázik evés közben is, sőt, kiabálva eszik. :-)

Tényleg, pedig olvastam is, h elengedted! (szajkót)

Wekerlén lakunk, télen nagy csapatokban közlekednek fölöttünk a vetési varjak, gondolom legkésőbb akkor Artúr is csatlakozik hozzájuk, de majd meglájjuk.

Bár egyszer egy törött szárnyú vetésit pátyolgattam pár hétig, az már felnőtt madár volt, nem is szelidült meg, mégis évekig visszajárt, gubbasztott a házunk melletti dróton és méltóztatott elfogadni a kaját ha felhajigáltam a kis ház tetejére. Viszont pár éve egy szarkagyerekkel próbálkoztam, igaz ő sem volt már nagyon pici, de még etetni kellet - legalább elfogadta a csipeszt - egyáltalán nem szelidült meg, amikor elengedtem semmi könnyes búcsú, huss és azóta sem láttam (vagy ha igen nem árulta el h ő az)

Artúrnak is iszonyatos hangja tud lenni! Minden átmenet nélkül "elüvölti" magát, ráadásul jól visszhangzik az a kis ház, háát rám tudja hozni a frászt, pedig mindig próbálok rákészülni. Ha meg kijövök tőle hallom, hogy folyamatosan mondja a magáét, de a legjobban azt bírom amikor evés közben dünnyög magában.

A tieid együtt vannak? És mit szólnak egymáshoz?

Szajkógyerek nekem sem jött össze (eddig), csak egy felnőttként vadon befogott példány (képek lentebb), aki olyan ideges volt és annyira félt tőlem, hogy inkább eleresztettem.

Nagyon aranyos lehet a madarad. Az én vetésim kész istencsapása, fülsértő hangon károgva követeli az élelmet, aztán mikor megkaja, hátat fordít, és csókolom. Nemigen méltóztatik kapcsolatot tartania velem az etetésen kívül. :-) Kázmér, a dolmányos sokkal kedvesebb, és nem is olyan követelőző.

Pesten hol laktok?