Keresés

Tényleg, pedig olvastam is, h elengedted! (szajkót)

Wekerlén lakunk, télen nagy csapatokban közlekednek fölöttünk a vetési varjak, gondolom legkésőbb akkor Artúr is csatlakozik hozzájuk, de majd meglájjuk.

Bár egyszer egy törött szárnyú vetésit pátyolgattam pár hétig, az már felnőtt madár volt, nem is szelidült meg, mégis évekig visszajárt, gubbasztott a házunk melletti dróton és méltóztatott elfogadni a kaját ha felhajigáltam a kis ház tetejére. Viszont pár éve egy szarkagyerekkel próbálkoztam, igaz ő sem volt már nagyon pici, de még etetni kellet - legalább elfogadta a csipeszt - egyáltalán nem szelidült meg, amikor elengedtem semmi könnyes búcsú, huss és azóta sem láttam (vagy ha igen nem árulta el h ő az)

Artúrnak is iszonyatos hangja tud lenni! Minden átmenet nélkül "elüvölti" magát, ráadásul jól visszhangzik az a kis ház, háát rám tudja hozni a frászt, pedig mindig próbálok rákészülni. Ha meg kijövök tőle hallom, hogy folyamatosan mondja a magáét, de a legjobban azt bírom amikor evés közben dünnyög magában.

A tieid együtt vannak? És mit szólnak egymáshoz?

Szajkógyerek nekem sem jött össze (eddig), csak egy felnőttként vadon befogott példány (képek lentebb), aki olyan ideges volt és annyira félt tőlem, hogy inkább eleresztettem.

Nagyon aranyos lehet a madarad. Az én vetésim kész istencsapása, fülsértő hangon károgva követeli az élelmet, aztán mikor megkaja, hátat fordít, és csókolom. Nemigen méltóztatik kapcsolatot tartania velem az etetésen kívül. :-) Kázmér, a dolmányos sokkal kedvesebb, és nem is olyan követelőző.

Pesten hol laktok?

Sziasztok!

Mostanában csak olvastalak titeket, de látom hogy az egy Thick kivételével nektek sem nagyon jött eddig össze a szajkógyerek. Én is évek óta próbálok hozzájutni egyhez:(

Viszont ma 2 hete nevelgetek egy vetési varjúgyereket!!!

Siófokon a sétányon gyalogolt velem szembe, hát nem hagyhattam ott:))) Hazáig a nagylábujjamba kapaszkodott, Pesten lakunk...:)

Repülni nem tudott, egyedül enni se, de nem is tátikázott nekem, gondolom ahhoz azért már elég nagy volt, hogy lássa nem annyira hasonlítok az anyjára, szóval tömni kellett. Kínomban a hortobágyi madárkórházat hívtam fe, akik nagyon rendesek voltak, az ő tanácsukra én nyers csirkével etettem-tem, (bár most már macskakaját is adok neki) csontostul, (csak nagyon picire összevágva-trutyizva) és összeaprított, kutyáknak való calcium tablettával. Az első héten komoly aggályaim voltak, hogy egyáltalán életben marad-e szegény, de most már pár napja egyedül eszik és repül is és nagyon jó fej! Ja a lényeget nem írtam Artúrnak hívják. Ha belépek az ajtón már repül is a kezemre lesi, hogy mit hoztam, kedvence a lisztkukac, de a cseresznyét is szereti.

Szabadon szeretném majd tartani, aztán vagy elmegy vagy nem. Tegnap a kezemen ülve kivittem a kertbe, de a családi húsleves maradványain kívül nem igazán érdekelte a "külvilág"

Na most dógozni kell menni, majd még írok, sziasztok!

Puszpáng