Sziasztok!
Mostanában csak olvastalak titeket, de látom hogy az egy Thick kivételével nektek sem nagyon jött eddig össze a szajkógyerek. Én is évek óta próbálok hozzájutni egyhez:(
Viszont ma 2 hete nevelgetek egy vetési varjúgyereket!!!
Siófokon a sétányon gyalogolt velem szembe, hát nem hagyhattam ott:))) Hazáig a nagylábujjamba kapaszkodott, Pesten lakunk...:)
Repülni nem tudott, egyedül enni se, de nem is tátikázott nekem, gondolom ahhoz azért már elég nagy volt, hogy lássa nem annyira hasonlítok az anyjára, szóval tömni kellett. Kínomban a hortobágyi madárkórházat hívtam fe, akik nagyon rendesek voltak, az ő tanácsukra én nyers csirkével etettem-tem, (bár most már macskakaját is adok neki) csontostul, (csak nagyon picire összevágva-trutyizva) és összeaprított, kutyáknak való calcium tablettával. Az első héten komoly aggályaim voltak, hogy egyáltalán életben marad-e szegény, de most már pár napja egyedül eszik és repül is és nagyon jó fej! Ja a lényeget nem írtam Artúrnak hívják. Ha belépek az ajtón már repül is a kezemre lesi, hogy mit hoztam, kedvence a lisztkukac, de a cseresznyét is szereti.
Szabadon szeretném majd tartani, aztán vagy elmegy vagy nem. Tegnap a kezemen ülve kivittem a kertbe, de a családi húsleves maradványain kívül nem igazán érdekelte a "külvilág"
Na most dógozni kell menni, majd még írok, sziasztok!
Puszpáng |
