|
|
 |
szadvar
2005-06-04 14:05:35
|
5
|
Mire gondoltál, mikor azt írtad, ritkán viselkednek így? Hogyan? Ha gondolod, írj a senki.hazi@citromail.hu-ra, bár nem tudom, tudok e még újat mondani Neked!
A hangsúly azonban tényleg ott van, ahol Te is írtad: "muszály e ezt egyáltalán gondnak nevezni"? Engem -hála Istennek- nagyon sokan nagyon szeretnek, de az anyámék nem nagyon tartoznak ebbe a körbe. Mindenki más képes volt elfogadni a dolgaimat, így lehet ezzel együttélni.
|
|
A hozzászólás:
 |
Mad árka
2005-06-04 12:52:46
|
4
|
Köszönöm, hogy leírtad!
Tudom, hogy nem rám várnál ebben a topikban, mivel nem ismerem a témát; de míg elő nem bukkan valaki, legalább addig is fenntartjuk a témát. (Mindenesetre ha zavarnék mint laikus, azért szólj.)
Az eddig leírtakból úgy tűnik, hogy ez is egy idegrendszeri probléma (jó, mi más lenne - kérdezhetnék mások), legalábbis az érzékenység pl. textíliákra szerintem erre vezethető vissza. A könyv foglalkozik a biológiai háttérrel is? Persze ettől még nem akarom a témát a tudományos mezsgyék berkeibe beterelni, mivel ez az idegrendszeri gond kialakulhat - szerintem - lelki háttér miatt is.
Az mondjuk kérdés, hogy muszáj-e ezt egyáltalán gondnak nevezni, hiszen kellő figyelmességgel (pl. nem piszkálom a gyereket azért, mert nem hajlandó egy adott textíliát felvenni, mert nem érdeklik bizonyos dolgok) a nehézségek elkerülhetők, s mint autizmus-jellegű esetnek, biztos megvan a maga előnye, amiből tőkét lehet kovácsolni. Erről kiderül valami?
Ui. Beleolvastam a hozzászólásaidba. Érdekes ember vagy, olyan körülmények között, ahogy Te élsz, az emberek ritkán viselkednek így. A leírt problémák ellenére is úgy érzem, nem kis lelki tartás van benned, s ez nekem nagyon szimpatikus volt. Szubjektív magánvélemény ez csak - leírtam volna e-mailben, de nem nyilvános a címed. |
|
Előzmény:
 |
szadvar
2005-06-04 08:10:54
|
3
|
Röviden csak annyit írnék, amit a könyv hátlapján is " Olyan különös ez a gyerek! Közömbös az iránt, amiért a többség lelkesedik, hidegen hagyják a korosztályát jellemző hobbik, ugyanakkor elsöprő lelkesedéssel merül el a saját fura kedvtelésében. Sehogyan sem érti, miért kell udvariasnak lenni olyasvalakivel is, akit nem kedvel, miért nem mondhatunk ki mindent úgy, ahogy érezzük."
Tehát, ha a könyv lényegét összefoglalom, olyan emberekről szól, akik "jól képezhető autista" címet is viselhetnék magukon. Szinte az autistákra jellemző összes ismérv jellemzi őket, de sokkal enyhébb megnyilvánulási formákban.
Zavarhatják -egyéntől függően- zajok, szagok, de érintések, anyagok is. Nem "képesek" játszani -abban az értelemben, ahogy egy "egpészséges" gyermektől azt látnánk. Nem szeretik az érintéseket -nem tudnak bizonyos textileket elviselni magukon, így a gyermek reakcióját hisztizésnek gondolják, holott a ruha anyagának tapintása, érzete nem viselhető el számára.
NAgyon röviden csak ennyi, mert tényleg ahány ember, annyi féle, tehát az Aspergeresek sem egyformák. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|