Keresés

Részletes keresés

szadvar Creative Commons License 2005-06-04 14:05:35 5

Mire gondoltál, mikor azt írtad, ritkán viselkednek így? Hogyan? Ha gondolod, írj a senki.hazi@citromail.hu-ra, bár nem tudom, tudok e még újat mondani Neked!

A hangsúly azonban tényleg ott van, ahol Te is írtad: "muszály e ezt egyáltalán gondnak nevezni"? Engem -hála Istennek- nagyon sokan nagyon szeretnek, de az anyámék nem nagyon tartoznak ebbe a körbe. Mindenki más képes volt elfogadni a dolgaimat, így lehet ezzel együttélni.

 

A hozzászólás:
Mad árka Creative Commons License 2005-06-04 12:52:46 4

Köszönöm, hogy leírtad!

 

Tudom, hogy nem rám várnál ebben a topikban, mivel nem ismerem a témát; de míg elő nem bukkan valaki, legalább addig is fenntartjuk a témát. (Mindenesetre ha zavarnék mint laikus, azért szólj.)

 

Az eddig leírtakból úgy tűnik, hogy ez is egy idegrendszeri probléma (jó, mi más lenne - kérdezhetnék mások), legalábbis az érzékenység pl. textíliákra szerintem erre vezethető vissza. A könyv foglalkozik a biológiai háttérrel is? Persze ettől még nem akarom a témát a tudományos mezsgyék berkeibe beterelni, mivel ez az idegrendszeri gond kialakulhat - szerintem - lelki háttér miatt is.

 

Az mondjuk kérdés, hogy muszáj-e ezt egyáltalán gondnak nevezni, hiszen kellő figyelmességgel (pl. nem piszkálom a gyereket azért, mert nem hajlandó egy adott textíliát felvenni, mert nem érdeklik bizonyos dolgok) a nehézségek elkerülhetők, s mint autizmus-jellegű esetnek, biztos megvan a maga előnye, amiből tőkét lehet kovácsolni. Erről kiderül valami?

 

 

Ui. Beleolvastam a hozzászólásaidba. Érdekes ember vagy, olyan körülmények között, ahogy Te élsz, az emberek ritkán viselkednek így. A leírt problémák ellenére is úgy érzem, nem kis lelki tartás van benned, s ez nekem nagyon szimpatikus volt. Szubjektív magánvélemény ez csak - leírtam volna e-mailben, de nem nyilvános a címed.

Előzmény:
szadvar Creative Commons License 2005-06-04 08:10:54 3

Röviden csak annyit írnék, amit a könyv hátlapján is " Olyan különös ez a gyerek! Közömbös az iránt, amiért a többség lelkesedik, hidegen hagyják a korosztályát jellemző hobbik, ugyanakkor elsöprő lelkesedéssel merül el a saját fura kedvtelésében. Sehogyan sem érti, miért kell udvariasnak lenni olyasvalakivel is, akit nem kedvel, miért nem mondhatunk ki mindent úgy, ahogy érezzük."

Tehát, ha a könyv lényegét összefoglalom, olyan emberekről szól, akik "jól képezhető autista" címet is viselhetnék magukon. Szinte az autistákra jellemző összes ismérv jellemzi őket, de sokkal enyhébb megnyilvánulási formákban.

Zavarhatják -egyéntől függően- zajok, szagok, de érintések, anyagok is. Nem "képesek" játszani -abban az értelemben, ahogy egy "egpészséges" gyermektől azt látnánk. Nem szeretik az érintéseket -nem tudnak bizonyos textileket elviselni magukon, így a gyermek reakcióját hisztizésnek gondolják, holott a ruha anyagának tapintása, érzete nem viselhető el számára.

NAgyon röviden csak ennyi, mert tényleg ahány ember, annyi féle, tehát az Aspergeresek sem egyformák.  

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!