|
|
 |
e_dora
2005-06-04 15:42:20
|
6
|
"Közömbös az iránt, amiért a többség lelkesedik, hidegen hagyják a korosztályát jellemző hobbik, ugyanakkor elsöprő lelkesedéssel merül el a saját fura kedvtelésében. Sehogyan sem érti, miért kell udvariasnak lenni olyasvalakivel is, akit nem kedvel, miért nem mondhatunk ki mindent úgy, ahogy érezzük"
Ezt tudtommal őszinteségnek hívják (meg egyéniségnek). Tény, hogy a mai világban ez egy nagyon kóros elhajlás. Az emberek 99%-a hazug, gyáva és megalkuvó. Ők az "egészségesek", akik aztán a saját pondróságuk termelte "hivatalos" és törzskönyvezett "valódi" betegségekben (rákban, cigizésben, stresszben, dagadtzabálásban, szívrohamban, asztmában meg kitudja miben) halnak meg, szóval mindabban a civilizációs finomságban, amibe pszichoszomatikusan belerokkan az, aki hazug és gyáva.
Hát, az isten mentse meg a "beteg" embereket az "egészségesek" orvosaitól!
Ez a szindróma szerintem egy divatos blöff. A gyógyszergyárak és orvosok meg bulvárkönyvet író dilettánsok jól megszedik magukat, a tévében lehet dokumentumfilmen sóhajtozni, szánakozni embertársainkon és magunkon(!), szóval remek játék. Az ügyesebbek írhatnak bestsellert "hogyan lettem asp" "hogyan éljünk együtt az asp" "hogyan gyógyultam meg" és "gyermekem jaj asp" témákban. És persze a legtutibb, hogy a dugába dőlt életű, vágyaikat és álmaikat már fiatalon feladó LÚZER szülők a workaholikságuk termelte pénzen orvoshoz vigyék a gyereküket, ha esetleg még 3-4 éves korára nem csináltak belőle zombiet, és gondolkodik szegény. Nevelni, szeretni nem tudják, de ha támogatja a TB, akkor rulez.
Persze lehet, hogy van ilyen biológiai, genetikus eltérés .. de ahogy a depressziósok mindössze 1%-a csupán a biológiai alapú, úgy itt is a többség majd Kiskegyed cikkek hatására fog diagnózishoz jutni. Ha nem gyerekekről volna szó, azt mondanám, hogy megérdemlik. |
|
 |
Mad árka
2005-06-04 12:52:46
|
4
|
Köszönöm, hogy leírtad!
Tudom, hogy nem rám várnál ebben a topikban, mivel nem ismerem a témát; de míg elő nem bukkan valaki, legalább addig is fenntartjuk a témát. (Mindenesetre ha zavarnék mint laikus, azért szólj.)
Az eddig leírtakból úgy tűnik, hogy ez is egy idegrendszeri probléma (jó, mi más lenne - kérdezhetnék mások), legalábbis az érzékenység pl. textíliákra szerintem erre vezethető vissza. A könyv foglalkozik a biológiai háttérrel is? Persze ettől még nem akarom a témát a tudományos mezsgyék berkeibe beterelni, mivel ez az idegrendszeri gond kialakulhat - szerintem - lelki háttér miatt is.
Az mondjuk kérdés, hogy muszáj-e ezt egyáltalán gondnak nevezni, hiszen kellő figyelmességgel (pl. nem piszkálom a gyereket azért, mert nem hajlandó egy adott textíliát felvenni, mert nem érdeklik bizonyos dolgok) a nehézségek elkerülhetők, s mint autizmus-jellegű esetnek, biztos megvan a maga előnye, amiből tőkét lehet kovácsolni. Erről kiderül valami?
Ui. Beleolvastam a hozzászólásaidba. Érdekes ember vagy, olyan körülmények között, ahogy Te élsz, az emberek ritkán viselkednek így. A leírt problémák ellenére is úgy érzem, nem kis lelki tartás van benned, s ez nekem nagyon szimpatikus volt. Szubjektív magánvélemény ez csak - leírtam volna e-mailben, de nem nyilvános a címed. |
|
A hozzászólás:
 |
szadvar
2005-06-04 08:10:54
|
3
|
Röviden csak annyit írnék, amit a könyv hátlapján is " Olyan különös ez a gyerek! Közömbös az iránt, amiért a többség lelkesedik, hidegen hagyják a korosztályát jellemző hobbik, ugyanakkor elsöprő lelkesedéssel merül el a saját fura kedvtelésében. Sehogyan sem érti, miért kell udvariasnak lenni olyasvalakivel is, akit nem kedvel, miért nem mondhatunk ki mindent úgy, ahogy érezzük."
Tehát, ha a könyv lényegét összefoglalom, olyan emberekről szól, akik "jól képezhető autista" címet is viselhetnék magukon. Szinte az autistákra jellemző összes ismérv jellemzi őket, de sokkal enyhébb megnyilvánulási formákban.
Zavarhatják -egyéntől függően- zajok, szagok, de érintések, anyagok is. Nem "képesek" játszani -abban az értelemben, ahogy egy "egpészséges" gyermektől azt látnánk. Nem szeretik az érintéseket -nem tudnak bizonyos textileket elviselni magukon, így a gyermek reakcióját hisztizésnek gondolják, holott a ruha anyagának tapintása, érzete nem viselhető el számára.
NAgyon röviden csak ennyi, mert tényleg ahány ember, annyi féle, tehát az Aspergeresek sem egyformák. |
|
Előzmény:
 |
Mad árka
2005-06-03 23:19:14
|
2
|
| Én sem olvastam a könyvet, de a téma érdekelne. Leírnád, hogy milyen jellemzők alapján ismertél magadra? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|