Nem reméltem valaki reagál?
A dolog egyik feléről, hogyan távolodtak a Naptól, egy programot készítettem, excelben. Ezt szívesen megküldöm.
A program a Nap és valamennyi bolygó (beleértve a Szednát is) árapály munkáját és impulzusmomentumának (IM) változását 100 M éves időintervallumonként 137 tömbben, három változatban.
Kettőben a bolygótömegek különböző időkben léptek ki, különböző időben, a harmadikban közel egy időben, 4,7-5 Mrd éve.
Az utóbbi az inkább elfogadott állapot.
Ebben az esetben valószínű, hogy míg a gázbolygók a lökettől már kezdetben is messze kirepültek, addig a légkörükben lévő, kondenzálódó lanyagok még a Naphoz közel, (energiát veszítve a kondenzálódás miatt) tőlük lemaradva kezdték meg árapály távolodásukat.
Ahogyan a Hold is, amely még a Nap közelében, olvadékként szakadt ki a még szintén olvadék Földből, amelynek akkor 4 -órás forgásideje volt még.
(A paleontológia kormeghatározások nem veszik figyelembe, hogy a Földi év is még a Naphoz közel sokkal rövidebb volt, kezdetben akár néhány óra, nap, és hét.)
Emiatt a Nap forgása a kezdeti 2-3 óráról lelassult, miközben a Jupiter megörökölte IM-je túlnyomó részét.
Az árapály munkájához be kellett vezetni egy szituáció specifikus F energia csatolási tényezőt.
Ezt sikerült közelítenem, nagyságrendjét (E-3; -5) tekintve valamely áramlási ellenállás tényezőhöz rokonítható.
Az árapály roppant érdekes.
Javasolom, olvass bele a "Mégis Földleány a Hold" topikba, és hivatkozásaiba, ahol ilyesmiről is szó van.
A dolog másik feléről, hogyan, mikor és miért történt ez, szintén vannak elképzeléseim.
Szerintem ez a Nap éledésének kezdeti, instabil szakaszában történt.
A kialakuló fúzió lökéshullámot gerjesztett, kellően nagy (a jelenlegit sokkal meghaladó) nyomással és hőmérséklettel mögötte, hogy létrejöhessenek a nehezebb, stabilabb elemek is, mint a vas, amelyből most is sok van a Nap légkörében, és amely képes stabilizálni az égéssel járó fluktuációkat, és vezérelni a He, H tömegcsere folyamatot, ami nélkül az borzalmasan sztohasztikus lenne, illetve volt is.
Mert kezdetben, amíg ez nem így volt, történhetett a tömeg kivetés ami maghoz közeli zónában indulva kellően erős volt az ottani nagyobb tömegvonzás leküzdésére is. Kevéssé valószínű, hogy a kvetődés az ekliptikán történt, a forgás ellenére, sőt- közelebb a pólusokhoz.
A bolygók perihélium magassága a távolodás során ezt megőrizte.
A bolygók "porbacsomósodása" porkorongból nem reális, és ha volt netán ritka porkorong, amelyet a bolygócsírák "felsepertek", az s az árapály révén keletkezhetett. |