Nos, mióta megvan a varjúm, a szajkóm újra egyre idegesebb lett, szabadulni próbált, úgyhogy ma délután hathatós lépésre szántam el magam: eleresztettem.
Kivittem egy erdőbe, ahol azelőtt többször láttam szajkót. Kinyitottam a szállítódobozát, a madár kirepült, azonnal feltornázta magát egy fa tetejére, és kiáltozni kezdett; ezúttal "eredeti" szajkóhangon. Nem repült tovább, csak ugrált azon a fán. Később egerészölyv-hangon is kiabált.
Én közben leültem egy távolabbi rönkpadra, hogy nyugalmasabban szemlélhessem a szabadságát visszanyerte madár viselkedését, bár majd' megettek a szúnyogok. Nem sokkal később egy másik szajkó landolt ugyanazon a fán, méregették egymást, halkan kerregve "beszélgettek", majd kergetőzni kezdtek, felváltva követték egymást, libbentek fáról fára, nagyjából félkörben körülöttem.
Megcsörrent a mobilom. Mire befejeztem a beszélgetést, azt vettem észre, hogy az egyik szajkó a fejem felett öt-hat méternyire ül egy ágon, és engem néz, a másik meg távolabbról szólongatja. Emez elrúgta magát az ágról, és lesiklott a fejem fölé két-három méterre, pár pillanatig szitált (egyhelyben taposta a levegőt), majd elrepült. Ezt követően mindkét madarat szem elől tévesztettem, csak a hangjukat hallottam még pár percig. Aztán hazasétáltam.
Szóval: örülök, hogy vadon befogott szajkóm újra "vad" lehet, és még pajtást is talált magának ilyen hamar. :-) |
