Keresés

Részletes keresés

rumci Creative Commons License 2005-05-26 09:38:11 13
frikatíva más néven spiráns, réshang; olyan mássalhangzó, azon belül is zörejhang*, amely képzésekor a hang útjában álló akadály résjellegű, így a legfőbb akusztikai jellemzője a stacionárius turbulenciazörej. Ilyenek a magyarban a következők: f, v, h, s, zs, sz, z

laringális a gégében képzett. Ilyen a magyarban a h (nem minden h); a laringális tremuláns maga a zönge

labiális ajakkal (labium) képzett. Mássalhangzók körében két csoportra oszlanak: bilabiális, azaz két ajakkal képzett mássalhangzókra (ilyen a p, b, m; illetve az angol w), illetve a labiodentálisokra (f, v). Magánhangzók körében a labiális viszont ajakkerekítéses képzésmódot jelenti (a, o, ó, u, ú; ö, ő, ü, ű).

dentális fognál képzett. A magyarban tisztán dentális hang nem létezik, labiodentális az f és a v, a fogakhoz közel, az alveoláris területen képzett a t, d, n, r, sz, z, l.

Tájékozódásra ajánlanám a kurrens IPA-táblát:
http://web.uvic.ca/ling/resources/ipa/charts/IPAChart96.pdf

* A mássalhangzók két nagy csoportra oszthatók: a zörejhangokra, illetve a zengőhangokra. Ez utóbbiak átmenetet képviselnek a magánhangzók felé, bizonyos nyelvekben szótagképző szerepük is lehet. A magyarban igen fontos ez a két csoport, ugyanis a zörejhangok tartományára jellemző a zöngésségi párok, illetve hasonulás jelensége, míg a zengőhangok, csakúgy mint a magánhangzók, mindig zöngések, nem hasonulnak, és nem is hasonítanak. (A v zengőhang, illetve zörejhang voltáról hosszasan lehetne elmélkedni, de az sokkal inkább fonológiai, mint fonetikai kérdés.)
Onogur Creative Commons License 2005-05-26 09:05:55 11

Jacques Durand - Siptár Péter: Bevezetés a fonológiába

Osiris - 1997

 

A dátumtól nem kell megijedni, én 2-3 éve még kaptam.

 

O.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2005-05-26 08:20:10 9

Köszönöm a szakszerű és kielégítő választ.

 

Olvastam alapszintű nyelvészeti könyveket, de zavarta a megértést, hogy nem voltam tisztában ezekkel a fonetikai szakkifejezésekkel: palatális, verális, frikkatíva, laringális, labiális, bilabiális, dentális (mondjuk erről a fog rögtön beugrott, fogak között képzettet vagy valami hasonlót jelent?).

 

Van valami könnyen hozzáférhető, alapszintű szakkönyv, ami közérthetően megmagyarázza ezeket a fogalmakat?

Előzmény:
rumci Creative Commons License 2005-05-25 13:40:37 5
Kis pontosítás: a palatum, azaz a palatum durum a kemény szájpad(lás), az itt képzett, illetve ide kötődő másodlagos artikulációjú mássalhangzókat szokás metaforikusan lágynak mondani (azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert ezek a metaforák nagyon ingatagok, száz évvel ezelőtt a lágy msh. annyit jelentett, hogy zöngés), a velum, azaz a palatum velum (érdekes, hogy az egyikből az alaptag, a másikból a bővítmény vette fel a jelentést) a lágy szájpad, az itt képzett, illetve ide, valamint hátrébb a garathoz, azaz a pharynxhoz kötődő másodlagos artikulációjú mássalhangzókat szokás metaforikusan keménynek mondani.
A palatális, veláris, pharyng(e)ális a képzéshelyre, a palatalizált, velarizált, pharyg(e)alizált a másodlagos artikulációra utal.
Magánhangzók körében a palatálisat becézik magasnak, a velárisat mélynek. Itt a magasság nem a képzésre, hanem az akusztikumra utal: a második formáns frekvenciája alacsonyabb a veláris magánhangzók körében, mint a palatálisoknál.

A palatalizált x nagyjából az lehet, ami a magyar technika szóban előfordul.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!