„Teleki Pál eredeti kézírását kaptuk meg elemzésre a családi hagyatékból Ocskay Gábortól, az Alba Volán- Fevita jégkorong szakosztályának vezetőjétől. Teleki Pál személye napjainkban is komoly ellentmondást vált ki történészek és politikusok körében, ezért is örülünk, hogy ha a megoldással nem is, de apró adalékkal ezúton szolgálhatunk megítélésében.
Teleki Pálnak két búcsúlevele maradt fenn, egy rövidebb és egy hosszabb változatban, a „történelmi rejtélyek” megoldására gyakran felkért Rákosné Ács Klára, a történelmi grafológia legnevesebb hazai képviselője, ezeket a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kimerítően megvizsgálta. Teleki rejtélyes halála nagymértékben fordította a közfigyelmet személyisége, élete és tevékenysége, elgondolásai, törekvései felé, a történészeket pedig inspirálta az igazság kiderítésére. Kézírásának elemzése új lehetőségeket nyújtott a szakembereknek annak mérlegeléséhez, vajon a miniszterelnök halálának valóban személyes, vagy politikai okai lehettek? A 80-as évek közepén Hatos Géza és Szilágyi Ferenc történészek tényfeltáró munkájukhoz kérték fel Ács Klárát, hogy a fennmaradt kézírások elemzésével, és egy pontos személyiségkép felállításával adjon további támpontot a Teleki-tragédia felderítéséhez.
A vizsgálat első lépéseként Ács Klára hitelt érdemlően megállapította, hogy az úgynevezett „hosszabb búcsúlevél technikai szempontból igen jól sikerült hamisítvány”, így tartalmilag sem hiteles. A "rövidebb búcsúlevél” ezzel szemben eredeti, a dátumot azonban nem a levél megírásával egy időben, s nem ugyanaz a kéz írta rá.
Az 1941. április 3-i keltezésű kézírásból Rákosné Ács Klára elemzése nyomán a következő megállapítások szűrhetők le: Teleki Pál végtelenül tudatos előrelátó ember volt, aki minden szavával és minden tettével vállalta a következményeket. Halhatatlanul kulturált, bátorsága, merészsége egyedülálló. Nem volt befolyásolható, mindig meggyőződésesen cselekedett. Amilyen kemény tudott lenni, olyan jó volt a szíve is, mindig igazságérzete dominált. Rákosné Ács Kára a kézírás alapján elképzelhetetlennek tartotta, hogy a levél írója öngyilkos lett volna. Indoklása szerint ezt alátámaszthatja Teleki rendkívül kemény egyénisége, hihetetlen tartása, ami nem engedte összeomlani nehéz helyzetekben sem. Ács Klára azt is megállapította, hogy amikor Teleki ezt a levelet megírta, halálfélelme volt. Érezte feje fölött Damoklesz kardját, világosan láthatta bekövetkező sorsát is, és az is bizonyos, hogy ebben az időben komoly nyomás alatt állott. Arra a kérdésre, hogy ez a nyomás gyakorlati kényszer lehetett –e, Ács Klára így felelt:- „Nem. Egy hihetetlenül mély nyomást érzek. Amikor ezt megírta, haláltudata volt, az azonban bizonyos, hogy ez a férfi nem lett öngyilkos.”"
Fejér Megyei Hírlap, 2004. április 3. (J. Buzás Olívia, Mező Éva) |
