|
|
 |
LvT
2005-05-24 13:01:10
|
260
|
Kedves a_viking!
> hogyan írjam (egyiknél sem írhatom másként, csak javíthatok): - egy-kilencven magas (mármint egy méter kilencven centi):
Ha javíthatsz, akkor javíthatsz... A probléma magva az, hogy ez egy olyan fordulat, amelyet mondunk, de nem írunk le: ez egy erősen beszélt nyelvi fordulat. Ha le kell írni, akkor ezt írjuk helyette: Egy méter kilencven magas. És mivel nem írjuk le, nincs kialakult helyesírási modellje. Emiatt, hogy célratörő legyek: úgy írdod, ahogy akarod.
Én a magyam részéről külön írnám. Tenném ezt azért, mert különírjuk a hasonló, de gyakoribb alakulatokat, amelyek időpontot jelenthetnek (pl. A busz öt húszkor indul), vagy pénzmennyiséget (pl. A buszjegy ára euróban egy hetven). Véleményem szerint nem igazán releváns az az érv, hogy az egy számnév téveszthető itt az egy névelővel. Egyrészt azért, mert ez egy kihagyásos szerkezet, és a kihagyásos szerkezetek magukban mindig értelmezhetetlenek, hiszen a kihagyást az teszi lehetővé, hogy a szövegkörnyezet redundanciát biztosít; így ennek a kétértelműség integráns része. Az egy kilencven magas férfi kifejezésben az egy nem értelmezhető névelőként mivel (a) kilencven centi magas ember abszurdum, (b) egy méter alatt mindig kitesszük a centi szót: olyan nincs, hogy a kilencven magas bokor, csak azt, hogy a kilencven centi magas bokor. Másrészt, írásban rengeteg eset van, amikor az egy számnév téveszhető egyébként is az egy névelővel.
Ugyanakkor -- bár én nem tenném -- akár egybeírhatnók is, mivel ilyenkor az egy számnevet felfoghatnók a száz számnév mellékalakjának is, márpedig a százkilencvent egybeírjuk. Ezt támogatja az is, hogy a példánkban az egy hangsúlyos, kilencvenre pedig nem esik hangsúly, azaz az egész egy hangsúlyegységet alkot. (Ha az egy határozott névelő lenne, akkor az nem lenne hangsúlyos, a kilencven viszont igen; továbbá, ha az egy "valódi" számnév lenne, azaz egy darab kilencven-ről lenne szó, akkor mindkét szó hangsúlyt kapna. N.B. Ez utóbbi esetben viszont én -- lehet rosszul teszem -- vesszőt tennék a két számnév közé.)
Sőt kötőjellel is írhatnók, bár ez -- véleményem szerint -- kifejezett opportunizmusról árulkodik. Mivel nem "merjük" egybeírni, de zavar a homográfia is, így kompromisszumos megoldásként vesszük elő a kötőjelet. (Pedig a kompromisszum nem mindig helyes, alkalmasint a járatlanságról, bátortalanságról tanúskodik.)
> erre találtam a szótárban némi segítséget: széle-hossza-egy ember, bár egyrészt nem tudom, mennyiben analógia
Ez nem jó analógia, mert ez egy rögzült képletes fordulat, ezt fejezi ki a kötőjel, az egy kilencven tagjai viszont szabadon rekombinálhatóak. Továbbá -- és főként! -- a széle-hossza-egy eredetileg egy teljes mondat: Péter széle hossza [van] egy, ahol az egy jelentése 'azonos'. A kötőjel indokoltságát igazán csak az a szélsőséges eset alapozza meg, hoyg egy egész mondat forrott össze egy "egyszavas" jelzővé...
> - árulkodó júdás (gyerekek között): esetleg árulkodó Júdás lehetne, de ebben az értelemben a júdás nem köznevesült-e?
Köznevesült, kis kezdőbetűvel írandó. |
|
A hozzászólás:
 |
a_viking
2005-05-24 00:42:05
|
259
|
Segítsetek, nem tudom eldönteni, hogyan írjam (egyiknél sem írhatom másként, csak javíthatok):
- egy-kilencven magas (mármint egy méter kilencven centi): az egykilencvent nem érzem helyénvalónak, mert végül is nem egy szó (lehet vajon összetett?); az egy kilencvent meg azért, mert az egy ekkor névelőként is értelmezhető, és nem számnévként, ahogyan kellene. Az egy-kilencven felé hajlok - erre találtam a szótárban némi segítséget: széle-hossza-egy ember, bár egyrészt nem tudom, mennyiben analógia, másrészt ezt én úgy írnám, hogy széle-hossza egy [méter].
- árulkodó júdás (gyerekek között): esetleg árulkodó Júdás lehetne, de ebben az értelemben a júdás nem köznevesült-e? (Végül is nem Júdásról van szó.)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|