|
|
 |
AllerGenEtikus
2005-05-18 10:36:21
|
172
|
| Szia Ádám!
A Szemkeő(Michelberger) és a másik idézet csak példa akart lenni arra ( ,amit ellnőrizetlenül egy Lanstyák István írásból kopi-pészteltem), hogy nem csak a szélsőjobboldalon tulajdonítanak szuperlatívuszokat a magyarság és annak vonatkozásainak, hanem azon kívül máshol is fellelhető ez az attitűd.
S teszik ezt függetlenül attól, hogy világraszóló tudós, politikus, sportoló, művész, vagy egy ebből a szempontból nímand az illető mint pl. én vagyok.
Szemkeőről pl csak annyit tudok, hogy matematikus és néha (szélsőségesnek nem nevezhető) politikai szerepet is vállal, gondolom így került a látókörömbe. Legfeljebb csak kishazánkban világraszóló tudós az illető, ha egyáltalán.
Ha ez a Szemkeő egyáltalán az a Szemkeő.
Ez egyébként off (KI) volt, csak ez valahogy elsikkadt, mivel a szerkesztőm elsikkasztotta a soremeléseket.
Üdv:
aller
|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2005-05-17 17:43:05
|
170
|
Kedv es Aller!
Szemkeö Judit mitől világraszóló tudós? Egyébként ezt a megállapítást szerintem Michelberger Pál írta le.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
AllerGenEtikus
2005-05-17 10:12:13
|
166
|
| Szia suto!
KI:
Gondolod, hogy a tartalom alapján nem tudom megkülönböztetni a fórumokat?. Szándékom szerint nem véletlen, hogy ebben olvashatod.
Egyáltalán miből gondolod, jobban mondva irományom melyik részéből derül ki számodra, hogy csak a szélsőjobboldalon van olyan, aki számára a magyar és minden ami vele kapcsolatos leg és minimum nagybetűvel írandó, és csak pozitív lehet az a kontextus amiben említhető.
Tudományok sem fejlődhetnek szegényes nyelvi talajon. Anyanyelvünk szerkezete gondolkodásunkat is befolyásolja. Talán éppen az egyedi logikájú, gazdag magyar nyelvnek köszönhető, hogy annyi neves tudóst adott ez a kis ország a világnak! (Szemkeő Juditot 2000.)
Tudjuk, hogy ez a nyelv, a mi anyanyelvünk, egészen sajátos szín a nyelvek kaleidoszkópjában. Fölépítésében, minden jellegzetes tulajdonságában annyira más, mint a többi művelt nyelv, hogy az egész emberiség, az emberi műveltség szempontjából megérdemli megőrzését. Az egyetemes műveltség, az egész emberi szellemi élet szenvedne csorbát, ha e nyelv jellegzetességei, különleges értékei elmosódnának, ha a magyar nyelv az európai kultúra nagy hordozóinak a világnyelveknek vazallusává szürkülne. (Bárczi 1974, 82.)
Ezt az attitűdöt nem politikai síkra, oldalra lebonthatónak látom.
BE:
A nyelvek olimpiája pedig minimum képzavar. Erre csak érintőlegesen alkalmazható. Az olimpián megadott periódusonként(négyévenként) egyének és csapatok indulnak valamely versenyszámban és egyáltalán nem a rekord beállítása a fontos, hanem a részvétel. A versenyszabályok előre le vannak fektetve s sem ott a helyszínen alakulnak ki. Az eredményt pedig egzakt vagy szubjektív módszerekkel döntik el olyanok, akiknek rálátásuk van a sportágakra, szabályokra.
Rendben. A magyar nyelv másokkal egyetemben részt vesz az olimpián. Versenyez. Meghatároztad, a versenyszámokat, versenyszabályokat, ezt egyeztetted más „nyelvekkel” is? :-)
Négyévenként más-más eredmény és győztes születik. Egyszer elsők, négyével később csak a futottak még kategória? Nem furcsállod?
Van még három éved, hogy alaposan felkészülj. :-)
A lényeg:
Az nyelvünk tőled, tőlem, s mindenkitől független valami, magyarul egy olyan entitás, amit használunk, de alakítani szándékkal senkinek sem sikerül igazán. Számunkra ez adottság.
Abban ugyi megegyezhetünk, hogy közülünk senki sem alakította, alakítja a nyelvet, nem vett részt a létrehozásában, fejlesztésében, már a korunknál fogva sem.
Egy adottság esetében nem is értelmes rekordról beszélni. Rekordokról inkább akkor beszélek és azt értékelem csak amennyiben valamit tettem vagy valaki más tett. Hogy én vagyok az osztály, munkahely, legmagasabb, legalacsonyabb tagja. Kit érdekel ez. Az már esetleg érdekes lehet, hogy én főzöm a legjobb grillcsirkét, én érek be legkésőbb a munkahelyre, én iszom meg a legtöbb sört egy óra alatt, stb.
Az egyedileg, vagy csoportosan felállított rekordokat én jobban szeretem amit kontrollált körülmények között állítanak fel.
Egyébként azt az igyekezetet sem értem, főleg nem értékelem, ami rekordokat keres egy adottságban, pl a nyelvben. Tehát van egy évszázadok alatt kialakult „kollektív adatbázis” azaz a nyelv a maga szókincsével, grammatikájával, stb. abban bányászgatnak/ttok, előre ki nem dolgozott és teljesen ad hoc szabályok alapján extrémitások után.
Szerintem a rekord szó ide nem is jó. Legfeljebb csak érdekesség, extrémitás lenne a megfelelő szó.
Nem a más tollával való ékeskedés esete forog itt fenn részedről? Olyannal próbálsz büszkélkedni, amihez igazából nincs közöd -olyan értelemben, hogy nincs ráhatásod- azon felül, hogy használod, és itt indifferens, hogy jól vagy rosszul.
Tegyük fel a magyar nyelv rengeteg „rekorddal” büszkélkedik. Többek között azzal is, hogy őbenne van a legtöbb rekord. Mi is van akkor? Emeltebb fejjel jársz az utcán, egyenesebb derékkal fogsz közlekedni, esténként hátradőlsz a fotelodban, egy viszkit jéggel kortyolgatva jóleső érzéssel tölt el, hogy te a nyertesek és nem a lúzerek közé tartozol. Visszaköveteled azt amit elvesztettél? Drágább lesz a benzin.?
Egy nem magyar megtudja, hogy a nyelvünk a nyelvek rekordere, olcsóbban adják nekünk a harakirit, ajándékba adják területeiket, stb. Nem fognak kizsákmányolni, esetleg még jobban kizsákmányolnak. Többen jönnek ide turisták?
Kinek mondod el, az idegeneket ez nem érdekli, esetleg egy-két általános nyelvészt.
Ha egy férfi/nő gyűjti a skalpokat, abban két dolog a jó az egyik a skalp megszerzésének a folyamata, a másik eldicsekedni vele a barátoknak. A nyelvi „rekordok” esetében a másik örömöd hiányzik. Csak az első van meg esetleg, neked, de sok mindenkinek ez butaság.
Ezt máshol olvastam:
Nem ártana már eloszlatni a romantikus közhelyeket, melyek a reformkorban (tehát lassan 200 éve!) születtek, és mára -- érthetően -- kiüresedtek, elavultak. Ilyen például az, hogy a magyar nyelv valami nagyon különleges, sajátos, ritka képződmény volna. Tény, hogy különbözik a környező európai nyelvektől, de aki tanult nyelvészetet, tudja, hogy a magyar nem valami kacsacsőrű emlős, hanem a világmezőnyben nagyonis átlagos nyelv.
KI:
A nyelv azonban önkényes, nincs önértéke, nincs tartalma, ezért nem lehet róla ilyen megállapításokat tenni. Nem mondhatjuk, hogy jobb, ha a melléknév a fônév elôtt van (magyar fehér kutya, német weisser Hund), vagy utána áll (francia chien blanc, héber kélev laván). Nem mondhatjuk, hogy jobb, ha vannak nemek, mint ha nincsenek. Nem mondhatjuk, hogy jobb, ha prepozíciók vannak, mint ha toldalékok. Nem mondhatjuk, hogy jobb, ha az asztalt Tisch-nek, mesa-nak vagy asztal-nak nevezik. Következésképpen azt se mondhatjuk, hogy ha ezek megváltoznak, netán egymásra hatnak, vagy egymáshoz konvergálnak, akkor javulnak vagy romlanak a nyelvek.
üdv:
aller
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|