Ez igaz :-)
Hozzászólásod olvasva eszembe jutott, hogy A gyűrűk ura parodiájában, a Gyűrűkúrában a tündenyelvű harci kiáltásokat mindenféle fura hangzású, ám létező kifejezéssel helyettesítették. Gandalf pl egyszer a következőket miondja: "vak is láthatja, hogy itt habeas corpussal, avagy tibia fibiával állunk szemben. " Mivel a kedvesemmel mindketten bölcsészek vagyunk, és ragadt is ránk vmi latin, rendszeresen mondunk olyanokat spontán, hogy horribile dictu meg társai, de egy idő után már olyan fokot ér el, hogy saját magunkon röhögünk, és elkezdünk hülyeségetket mondani, pl "Ez egy par excellence példája ennek vagy annak - nem, inkább habeas corpus - avagy sine qua non? - stb stb stb..."
Persze, érdekességekről lehet beszélgetni, az szerintem is érdekes, de rekordokról értelmetlen. Eszembe jutott még egy hasonlat: az indexen a napokban volt egy cikk vmi óvis szépségversenyről. Hogy ne legyen sírás-rívás, minden résztvevő kapott valami díjat (legszebb mosoly, legmosolygósabb szem, legédesebb pofika stb), közben az egész szvsz tök értelmetlen, és nem is biztos, hogy jót tesz a személyiségfejlődésüknek. Szóval szerintem ne az legyen a cél, hogy a magyar megkapja a legédesebb pofika vagy a legaglutinálóbb nyelv díját, hanem inkább érdekességekről beszélgessünk.
Haiku-ügyben:
haiku
Egy Faludy:
Koestlernek, amikor lehordja könyvében a japán költészetet
Sehogysem értelek. A japán vers nem olyan líra ahogy Li Po vagy Verlaine írja. Nem érzelmek, nem kételyek, nem töprengések, tételek, csak pillanatfelvételek. |