|
|
 |
LvT
2005-05-13 15:32:29
|
134
|
Kedves malaczky!
Csak szemezgetek:
> És az a képzési mód is érdekes, ami itt még nem hangzott el, hogy terem - teremt, fél- félt - biztos tudja valaki folytatni a sort, és megmondani, hogy ez miféle jelenség (vagy nem is olyan különleges?).
Vö. német lehren ~ lernen.
> Továbbá a magyar nyelv egy nagy túlélő. Hányszor kihalhatott volna, mint oly sok más nyelv, és mégis mindig új erőre kapott.
Nemrég volt a Spectrumon vag yhol egy sorozat az angol nyelv történetéről: ennek is pont ez volt a mottója. (vö. az Invanhoe normann - szász konfliktusa)
> Ami a baszkot illeti, azt hiszem, Európán kívüli nyelvekkel sem sikerült összefüggésbe hozni :-).
Dehogyis nem, az eszkimó-aleut nyelvekkel -- amely ázsiaiak--észak-amerikaiak -- sem sikerült összefüggésbe hozni :)
> no meg az alanyi és tárgyas ragozás sem akármilyen
Ha már szóba kerültz a baszk, akkor ott van ún. nor ("alanyi"), nor-nori ("részes"), nor-nork ("tárgyas") meg nor-nori-nork ("részs-tárgyas") ragozás. Az sem akármilyen... (Ja, és úgy van "tárgyas" ragozásuk, hogy nincs tárgyesetük, lévén ergatív nyelv: a tárgyas ige alanya ergatív esetbe kerül, a tárgya pedig alanyesetbe.)
Taggi > És mit szólsz a baszkhoz, ami olyan régi nyelv, hogy nincs is rokona Európában, és senki se tudja, hogy hogyan került ide?
Itt volt, és voltak feltehető rokonai is (van nem rokonai), mint pl. az ibér, vagy a ligur, vagy a pikt stb.. Az etruszkról tudható nem rokon, de ragozó. Nyelvi adatokból ismerjük azt, hogy a germánok Del-Skandináviában nagy nem indoeurópai etnikumra rétegződtek rá (úgy sejtik tőlük vannak a ván istenek, szemben az indoeurópai eredetű ázokkal)- Európa telis-tele volt pre-indoeurópai nyelvekkel, valószínűleg ezek az első crô-magnoni telepesek nyelveinek leszármazottjai. (Jóllehet az etruszkról éppen tudjuk, hogy Kis-Ázsiából jött átt.)
És alapvetően a régi világ tele volt szigetnyelvekkel, a nagy nyelvcsaládok expanziója -- és ide kell érteni a magyart tartalmazó urali nyelveket is! -- viszonylag fiatal esemény. |
|
 |
Törölt nick
2005-05-13 08:24:48
|
126
|
És mit szólsz a baszkhoz, ami olyan régi nyelv, hogy nincs is rokona Európában, és senki se tudja, hogy hogyan került ide? Ráadásul nem igazán tartozik hozzá ország, vagy hadsereg, ilyesmi...
Igen, időmértékes verselésre a magyar nagyon klafa, de pl haikut már nehezebb rajta írni. Tudom, csodálatos magyar haikuk léteznek, de vhogy úgy érzem, ehhez azért nem elég tömör a nyelvünk. Másik nagy "keresztje" a magyar költőknek az alább kitárgyalt e-probléma, borzalmasan mekegünk. Ez nemhogy versíráskor, de szvsz bármilyen két szónál hosszabb írásmű megfogalmazásakor problémákat vet fel.
Kicsit olyan ez a versengés, mint az állatok olimpiája, hogy "fúú, milyen hosszú nyaka van a zsiráfnak - ja, de a hal mennyivel jobban úszik" :-)
Egyébként meg ahhoz, hogy szerethessük az anyanyelvünket és büszkék lehessünk rá, miért kéne bármiben is rekordernek lennie? A páromat sem azért szeretem, mert ő a földön a legszebb vagy a legerősebb... Igen, jó kis nyelv a magyar, de egy centivel sem jobb vagy kevésbé jó, mint amilyennek a többi nyelv beszélői a saját anyanyelvüket érzik. Ettől még persze vigyázni kell rá, meg kell őrizni, de nem kell fölösleges korlátok közé szorítani. A nyelv úgyis olyan, mint vmi gaz, kiburjánzik a kerítések mögül, és a saját útját követi :-) |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2005-05-13 00:10:06
|
125
|
Akárhogy is van, azért bizonyára csak megörülnénk annak, ha a magyar nyelvet egyben-másban világrekordernek lehetne nevezni, vagy legalább vmi jó kis dobogós helyezést lehetne anyanyelvünknek juttatni. A nagy kérdés az, milyen kategóriákban lehetnek esélyeink. Szóba került már itt, hogy agglutináló nyelvként, legalábbis egy "nyelvi EB-n" jól állnánk, no meg az alanyi és tárgyas ragozás sem akármilyen. És az a képzési mód is érdekes, ami itt még nem hangzott el, hogy terem - teremt, fél- félt - biztos tudja valaki folytatni a sort, és megmondani, hogy ez miféle jelenség (vagy nem is olyan különleges?).
Két dolog eszembe jutott még: nyelvünk kiváló alkalmassága az időmértékes verselésre (az összes antik versforma jól működik magyarul, nemcsak a hexameter).
Továbbá a magyar nyelv egy nagy túlélő. Hányszor kihalhatott volna, mint oly sok más nyelv, és mégis mindig új erőre kapott. Nem olvadtunk be a szláv-germán nyelvi tengerbe, amely a mai napig körülvesz bennünket, és a többszörös tragikus és masszív etnikai cserék (hol vannak már a Vereckénél bejött magyarok!...) sem tudták nyelvünket megsemmisíteni, és Herder komor jóslata is - egy olyan korban, a 18. sz. 2. felében, amikor már jószerével csak a parasztok beszéltek magyarul hazánkban, és a magyar anyanyelvi beszélők aránya az ország területén egyébként is vlsz történelmi minimumot ért el - túl pesszimistának bizonyult. Vajon azok a többi nyelveket beszélő közösségek, amelyeket ennyit csapás ért, meg tudták-e őrizni őseik nyelvét úgy, ahogy a magyar nyelv megmaradt?
A történelmet jól ismerők persze bizonyára alighanem még extrémebb példákat is tudnak majd sorolni,* de a magyar nyelv fennmaradására, azt hiszem, büszkék lehetünk. Identitásunk, összetartozásunk döntően talán éppen szeretett magyar anyanyelvünkhöz, és persze az e nyelven keletkezett irodalomhoz, kulturális hagyományokhoz köthető, hiszen mi más az, amelybe mindnyájan egyöntetűbben kapaszkodni tudunk és akarunk?
*) Pl. a héber nyelv sorsa is nyilván különleges, sőt egészen kivételes. Igaz, hogy a szétszóratásban élt zsidók a hosszú évszázadok elteltével már jobbára csak vallási, kultikus nyelvként tudták megőrizni, amelyet ténylegesen nem is nagyon (ill. csak kevesek) értettek, de ez sem kis dolog, ráadásul ezt a lényegében holt nyelvvé vált nyelvet a XX. században Izraelben fel tudták éleszteni, mégpedig teljes sikerrel - ami pl. sokkal nehezebben megy az íreknek, a skótoknak meg a walesieknek a maguk ősi kelta nyelvével nyelveivel. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|