Abszolút egyetértek. A fordítói munka jelentős része nem is nyelvi kérdés: kutatás, utánanézés, értelmezés, hangsúlyok mérlegelése stb. Még ha le is szűkíted a témakört, akkor is elcsúszhat 1 csomó dolog.
Sokan azt hiszik, hogy a nyelvi közvetítés olyasmi, amit a nyelvszakos egyetemisták ösztöndíj-kiegészítésül végeznek... hát nem. Aki került már bajba, kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy ezen akart spórolni, az szvsz jól megjegyzi magának. Pl a színes fotókkal drága pénzért piacra dobott könyvek csak úgy hemzsegnek a félrefordításoktól, ügyetlen nyelvi fordulatoktól. Holott ha kiadsz 10 000 forintot egy könyvre, arra vágysz, hogy olvasható legyen :-(
Vagy most hallottam egy sztorit: állítólag egy férfi azért nem kapott beutazóvízumot Kanadába, mert korábban véletlenül halálos kimenetelű balesetet okozott. Amikor a "bizonyítványát magyarázta" a követségen, a fantasztikus diplomáciai érzékkel rendelkező tolmács simán benyögte a "homicide" (emberölés) szót. 10 perc múlva már az utcán voltak... Mindenki emlékszik arra a blamára is, amikor itt volt az izraeli miniszterelnök, és a beszéde alatt sikerült a tolmácskabinba egy olyan tolmácsot tenni, aki még sosem szinkronozott korábban... kis híján diplomáciai problémák kerekedtek az ügyből. Egy szó, mint száz: ez is szakma, ezt is meg kell tanulni, és meg kell fizetni.
De hogy vmi pozitívat is mondjunk a gépekről: az interneten elérhető sokmillió szöveg, pláne a glosszáriumok, ismeretterjesztő oldalak, fordítással együtt feltett dokumentumok stb fantasztikus segítséget jelentenek a fordítóknak. Nem beszélve a szövegösszehasonlító programokról stb. Szóval valóban tudnak a gépek segíteni, a munkát gyorsítani , de bizonyos döntéseket az embernek kell meghoznia.
Most jól elmentünk OFF-ba, bocs. |