|
|
|
|
 |
DJG
2005-05-08 12:00:56
|
220
|
2. Ahogy már írtam, a döntés nálam is ilyesféle hibaminimalizálási megfontolásokból született. Azonban az angolhoz ennek semmi köze. Másokét természetesen nem ismerem belülrôl, csak a sajátomat, de semmi kimondott vagy kimondatlan kapcsolat nincs az angollal. A szótagolómodul kap egy szót, és vissza kell adnia a lehetséges szótagolási pozíciókat (a fôprogramtól függôen kaphat további paramétereket, és adhat vissza a puszta pozícióknál több információt is). Semmilyen további megszorítás, más nyelvnek vagy a fôprogram valamiféle — nyelvi, gondolati vagy egyéb hasonló — struktúráinak nem kell megfelelnie. Az elválasztómodul írója, természetesen, elkövetheti azt a hibát, hogy nem tiszta lappal kezd, hanem korábbi, más nyelvi fejlesztéseibôl indul ki, és azokból túlságosan sokat emel át, de nem hinném, hogy ez a mi konkrét eseteinkben bárkivel is megtörtént volna.
Üdv, Gábor
|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2005-05-08 11:48:12
|
219
|
A kérdéseddel kapcsolatban csak sejtem, mit kérdezel, mert nem világos, milyen szabályokra gondolsz.
1. lehetőség: a magyar nyelv különírás-egybeírás szabályai
Ezzel kapcsolatban van kialakult érvrendszer, az Osiris Helyesírási Szótár 90. oldalától kezdve viszonylag részletesen kmi van fejtve. A kérdés nyelvfilozófiai kérdése természetesen vitatható, és van benne önkényes pont, azonban a rendszer következetes.
2. kérdés: a morfológiai elemző miért helyezi a szabad morfémákat a kötött morfémák elé. Ez minden bizonnyal valamilyen optimalizálás eredménye, és ugyancsak minden bizonnyal összefügg azzal, hogy ezeknek az eszközöknek az alapjait a kváziizoláló angol nyelv figyelembevételével alakították ki.
Kis Ádám |
|
Előzmény:
 |
petigabi
2005-05-08 10:23:05
|
216
|
És hogy a topic témájáról is essék szó, ismét megkérdem:
Mi támasztja alá a jelnlegi szabályokat az egymás mellé kerülő névszók esetében? Van-e ennek köze az élő nyelvhez? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|