Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2005-05-08 11:59:25 80

Kedves Kis Ádám!

 

Ismét majdnem mindent elfogadok, amit írsz, csak annyit jegyeznék meg, hogy a lingua franca nem azért jött létre, mert a latin "már nem volt alkalmas arra, hogy alacsonaybb műveltésgi szinten közvetítőnyelv legyen" (idézet Tőled). A ma is tanított klasszikus latin soha nem volt a köznép nyelve, a köznép a császárkorban ma a vulgáris latinnak nevezett primitívebb (sit venia verbo) nyelvet beszélte, és ebből a vulgáris latinból alakultak ki a VIII. század körül plusz mínusz a mai neolatin nyelvek. Abban az időben, a VIII. század környékén még nem volt jelentős a nyugat-európai mediterrán kereskedelem, sőt egész Nyugat-Európa messze el volt maradva a Kelettől (nemcsak Bizánctól, hanem az araboktól is). Ami kereskedelem a koraközépkorban volt, abban a döntő szerepet az arabok játszották, akiknek nemcsak a matematikai, hanem a kereskedelmi-tengerészeti terminológia jelentős része is köszönhető (pl. a havária, admirális, azt hiszem a douane, dogana szó eredetije is arab, több nem jut eszembe hirtelenjében, de ha gyötörném az agyamat, lenne még néhány). Amikor az olaszok és más nyugati népek is bekapcsolódtak a tengeri kereskedelembe, talán a X. században, akkor alakulhatot ki a lingua franca, döntően az olaszból, de éppen az előbb mondottak miatt jelentős volt benne az arab komponens is. (Megvallom, igazából nem tudom, mikor alakult ki a lingua franca, inkább hipotézist fejtettem ki...)

A hozzászólás:
Kis Ádám Creative Commons License 2005-05-08 11:40:35 77

Kedves Malaczky!

 

Az eredeti lingua francát csak azért hoztam fel, mert annak megjelenése mutatta, hogy akkor a latin már nem volt alkalmas arra, hogy alacsonaybb műveltésgi szinten közvetítőnyelv legyen, azaz elindult azon az úton, amelyik a teljes háttérbe szorulásához vezetett.

 

A latin közvetítőnyelv szerepét alapvetően az intellektuális tevékenység demokratizálódásával vesztette el. Ennek első lépése a hitélet területén volt, amikor a köznépnek anyanyelvén olvasták fel a Bibliát, majdez átterjedt a világiasodás irányában. McLuhan mindezt ahhoz köti, hogy a könyvnyomtatás elterjedésével lehetővé vált a művelődés individualizálódása. Egyébként a reformkori példád is erre tart: nem véletlen, hogy a nyelvújítás kezdeményezői írók voltak (és nem pl. hivatalnokok.

 

A másik szempont, amely ezzel tyúk-tojás kapcsolatban van, az a nemzetállamok kialakulása, amely az identitástudatot a nyelvhez kötötte. Nem véletlen, hogy az anglisták antinyelvművelők: az angolszász régióban a birodalmi nemzettudat sokáig, szinte napjainkig megakadályozta a nyelvi nemzettudat uralomra jutását, McPherson ellenére.

A dolog talán a mentális lexikon hatékonysága irányában mutat, hiszen Bessennyei megsejtette, de ma már bizonyítani is vélik, hogy az anyanyelven való gondolkodás hatékonyabb.

 

Kis Ádám

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2005-05-08 11:07:32 74

Kedves Kis Ádám!

 

Őszintén szólva én nem tudom, hogy a humanisták maximalizmusa mekkora szerepet játszott a latin kihalásában, de valamilyen szerepe ennek a tényezőnek kellett, hogy legyen. Hogy ez a maximalizmus létezett, az tény - a humanisták középkoriakat megvető gőgős felfuvalkodottságáról még szépirodalmi művek, sőt itt-ott még bronzszobrok is tanúskodnak (pl. a Sorbonne épületében) - azt pedig tapasztalatból tudom, hogy azok a mai magyar értelmiségiek, akiket pl. én megkritizálok hibás latinságuk stb. miatt, azoknak legalábbis egy része kissé dühös lesz, és reakcióként egyáltalán nem akar a továbbiakban latin kifejezéseket, közmondásokat citálni, mert a latinra is megharagszik (ezért nem is nagyon kritizálom már őket). Emberi gyarlóság (kicsit infantilis reakció), de jól érthető, magyarázható - tapasztalati tény.

 

Nem értem viszont, hogy jön ide a lingua franca, amely nem a cicerói latinnal nehezen birkózó értelmiségiek, hanem a mediterrán kikötők egyszerű kereskedőinek, hajósainak nyelveként alakult ki, elsősorban az olaszból és más élő, a középkori Mediterráneumban beszélt nyelvekből. A lingua francának tehát nem sok köze van a latinhoz, akár a vulgáris latinhoz.

 

Egyszer LvT-vel beszélgettünk arról, hogy a társadalmi rétegeknek mindig is megvolt a maguk nyelve. A koraújkorban a legműveltebb humanisták cicerói színvonalú latint használtak (elsősorban persze írásban és egyetemi előadásaikban), általában véve a papok és azok az értelmiségiek, akik nem tudtak ezzel lépést tartani, egy ideig még a középkori latint használták - de mindezek a mindennapi életben ill. egyszerű emberekkel érintkezve valószínűleg a "népnyelvet" ("vernacular": németet, franciát, olaszt, mit hol) beszélték - a kereskedők és hajósok népnyelvükön kívül beszélték a lingua francát is, míg a köznép csak a népnyelvet, amely utóbbi csak lassan vált irodalmi nyelvvé (ebben volt döntő szerepe pl. a német népnyelv esetében Luthernek). Summa summarum más és más társadalmi szinteket reprezentált a lingua franca, a középkori latin és a cicerói latinság.

 

Egyébiránt az egyetemeken sok helyen még a XVIII. században is (a pesti egyetemen egészen 1849-ig) a latin volt az oktatás nyelve, így a diákok európai mobilitása akkoriban nyelvi szempontból egyszerűen megoldható volt, mert a diákok tudtak "deákul", és deák nyelven hallgathatták az előadásokat Coimbrától Krakkóig vagy mit tudom én meddig. Magyarországon egészen sajátos volt még a XIX. szd. első felében is, hogy magyarul jószerével csak a parasztok beszéltek, a városi polgárok inkább németül, míg a nemesek latinul is jobban tudtak, mint magyarul (ezen alapul az anekdota, amely szerint a kb. 60 nyelvben jártas Mezzofanti kardinális magyar nyelvű köszöntéssel fogadta Rómában József nádort és magyar nemesi kíséretét, mire a magyar nemesek zavarban voltak, mert latinul vagy olaszul is jobban értették volna a poliglott bíboros szavait).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!