Kedves DJG!
Azt hiszem, meglehetősen fontos rámutatni arra, hogy a szavaknak nemcsak a formája, hanem a tartalma is lényeges. A te kijelentésed félreérthetetlenül azokat minősítette, akik a Word-szövegszerkesztővel készült könyvek fogyasztói. Egyáltalán nem lehetett úgy érteni, hogy a Wordöt nem jól használó alkalmi szöveg-előállítókról lenne szó. Ez alapjában véve azért sértő, mert - mint rumci is utal rá - nem egyedi jelenség, hanem főleg a professzionális kiadványszerkesztők körében eltrjedt elitszemléletre utal. Tehát nem a magam és a kollégáim számára volt sértő, amit írtál, hanem az olvasóink számára. A dolog értékrendi oldalát az jelenti, hogy az általunk készített kiadványok maximálisan szövegcentrikusak (ami azért egy fokkal intellektuálisabb, mint a kép- és színcentrikus).
Korábban nem vetted észre, de ide tartozik például az, amikor groteszk betűvel szedetnek kenyérszöveget. Az életben nem felejtem el, hogy amikor egy nagyvállalatunknál oktattam Wordöt, és elmondtam a kánont: kenyérszöveg antikva, cím groteszk, egy hallgató elővette a cég vadonatúj arculattervét, amely a kenyérszövegekhez 11 pontos Arial Narrow-t írt elő. Természetesen nem könyvtipográfusok készítették az arculattervet, hanem grafikusok.
Ugyanez a körülmény, amely miatt nem értek egyet elvileg sem az elválasztómodullal kapcsolatos nézeteiddel. A számítógépen készült szöveget igényes kiadó mindenképpen korrektúráztatja, mégpedig lehetőség szerint papíron. Ennek átvezetése során a tördelúnek kutya kötelessége megnézni az elválasztásokat. Elsősorban azért, mert a homonímia, különösen a morfológiai homonímia mindig tartogat meglepetéseket. Az összes ilyen problémát nem lehet előre látni. A laza sorokat és a hibás elválasztásokat nem nehéz észrevenni. Ilyenkor az utolsó fázisban (ami nálunk a pdf-re való konvertálást jelenti) még be lehet állítani a sorvégeket, mégpedig nemcsak elválasztással, hanem sűrítéssel és ritkítással is (rumcival ellenkezve én némi betűköz-sűrítést/ritkítást is megengedhetőnek tartok, 0,2 pontig). Szerintem a maximális automatizálás az ellenőrzés ellen hat. Még azt sem árt ehhez hozzátenni, hogy a laza szöveg valószínűleg kisebb hiba (legalábbis nyelvileg), mint egy hibás elválasztás, amely a túlbiztosított elválasztómodul és a revizor fáradtsága vagy figyelmetlensége miatt a szövegben marad.
Emellett teljesen elsiklottál amellett a szempont mellett, hogy a kiadványaink szerzői művek, amelyeket meg kell írni, illetve a fordítást le kell írni. Erre elsősorban a szövegszerkesztők alkalmasak. A magam részéről nem ismerek egyetlen olyan eszközt sem, amelyik egyszerre kínálna lehetőséget a szövegírásra, a szövegellenőrzésre, a vonalas ábrák készítésére és képek beillesztésére, ezen kívül olyan szövegmanipulációkra, mint a keresés és csere. És még nem beszéltem arról, amit rumci írt, hogy mindezt meglehetősen sok nyelven - akár egyszerre is.
Épp ezért azt állítom, hogy a szövegcentrikus kiadásban most a Word a legjobb, és az elválasztómodulja is teljesen megfelelő.
Kis Ádám |