|
|
 |
Törölt nick
2005-05-08 00:21:33
|
67
|
Kedves Kis Ádám!
Köszönet az érdekes információkért. (Én is először oroszul tanultam meg pl. a vestibule és a Brusthalter szavakat). Alapvetően egyetértek Veled, de annyit megjegyeznék, hogy a latin mint tudományos nyelv újkori kihalásában szerepet játszottak a középkori latint és az azt beszélőket mélységesen megvető, gőgös humanisták is, akik szinte ujjal mutogattak arra, aki nem a cicerói normák szerint beszélt (vagy inkább írt) latinul. Ezáltal sokaknak (tudós értelmiségieknek) elvették a kedvét attól, hogy latinul beszéljenek és írjanak, másfelől a cicerói normák dogmaként való kezelésével és számonkérésével a latin nyelv modernizálását is akadályozták. Györkösy Alajos magyar—latin-szótára is hemzseg a nehézkes fordításoktól, amelyek helyett lehetett volna pl. olasz szavakat latinosítani, de a régi humanista reflex az élő latinság harcosait ma is jellemzi. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2005-05-07 23:55:31
|
66
|
Kedves malaczky!
Valószínűleg Frigyes jobban tudott franciául, mint németül, ezért gondolta, hogy a francia nyelv alkalmasabb a kulturális tartalom kifejezésére, mint a német.
A dolgot ketté kell választani. Az egyik oldalon a nyelvi szerkezet van, ami mindenre alkalmas. A másik oldalon pedig a szókincs van, amelyik rendkívül gyorsan fejleszthető. Persze, nem kell mindent újraalkotni, át is lehet venni szavakat. A nyelv attól nem veszti a jellegét, hogy szavakat kölcsönöz. Például a japánok nem cicóznak, egy-az-egyben átveszik az angol szavakat. Ezekre azonban már az anyjuk sem ismer rá, mert a saját fonetikai képességeikhez igazítják. Ami eléggé eltér az angoltól: teljes nyíltszótagúság van és nincs l hang. Hidasi Judit mesélte, hogy az áruházban az anyuka így hajtja a kisgyereket: Surori. Ugyanis igyekszik angolul beszélni vele, hogy hamar megtanulja. Surori=slowly a japlishban.
Vagy amikor I. Péter Európa felé fordította Oroszországot, rengeteg német, majd francia műveltségszó jelent meg az oroszban, amerlyek mind a mai napig ott vannak, és mindenki óorosznak képzeli őket.
Szerintem a nyelv mindenre alkalmas, a nyelvet működtető kultúra mutathat bizonyos tulajdonságokat.
Persze, ne felejtsük el, hogy a 16-17. század a latin elhagyásának kora. Az addig lingua francaként működő nyelv nem azért vesztette el a korábbi szerepét, mert immanens eszközei nem lettek volna az új tartalmak kifejezésére, hanem azért, mert a társadalmi szegmensek ekkor tartották fontosnak az identitásukat artikulálni, és a legjobb eszköznek erre a nyelv tűnt. Nem véletlen, hogy ezt közetőne a nemzeti nyelvek kérdése milyen mértékben vált érzelmivé.
Kis Ádám
|
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2005-05-07 23:37:11
|
64
|
Kedves Kis Ádám!
Megerősítem állításodat: én is itt és most tudtam meg (újra), hogy a japán agglutináló nyelv (azért újra, mert újra meg újra elfelejtem, de talán most végre megjegyzem :-)))
Abban is bizonyára igazad van, hogy a nyelvek egyenértékűek. De ez alighanem úgy értendő, hogy egyaránt alkalmasak arra, hogy magasrendű gondolatok kifejezésére alkalmas eszközzé fejlődhessenek - és nem feltétlenül arról van szó, hogy egy adott pillanatban minden nyelv tényleg egyformán alkalmas is magasrendű gondolatok kifejezésére. Talán olvastad előző hozzászólásomban, hogy a magyar nyelv a XIX. századi német értékelés szerint a nyelvújítást követően, ill. annak révén "elsőrangú kultúrnyelvvé fejlődött". De hogy más példát is hozzak: Nagy Frigyes úgy vélte, hogy az akkori német nyelv nem volt alkalmas magasrendű gondolatok kifejezésére, ezért szívesebben beszélt és írt az általa nagyra értékelt francia nyelven.*
Persze ha Lutherre, Grimmelshausenre, Károlira és Pázmányra (stb. stb.) gondolunk, akkor óvatosabban kell fogalmazni, ha pedig a nyelveket horribile dictu elkezdjük osztályozni, elsőrangú, másodrangú stb. kultúrnyelveket és esetleg barbár nyelveket megkülönböztetve, akkor ez már nem is csak valamiféle provincializmus, hanem egyenesen a fajelmélet felé mutathat. Ugyanakkor a maga meghatározott érvényességi körében a fent idézett két gondolat bizonnyal védhető.
*) A fenti dehonesztáló kifejezést dokumentálni momentán nem tudom, de közmondásos. Tanulságos azonban a következő néhány sor is: "Die Bildung Friedrichs war französisch. Die französische Sprache hatte er in seiner Kinderstube erlernt. Sie blieb ihm unentbehrlich wegen ihrer Eleganz, Feinheit und Kraft. Die deutsche Sprache erschien ihm holprig und schwerfällig." N. F. szerint tehát a német nyelv döcögős és nehézkes volt annak idején, míg a francia elegáns, kifinomult és nagy kifejező erejű. Lásd http://www.jadu.de/berlin/fdg/
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|