|
|
 |
Threepwood
2005-05-07 20:02:28
|
35
|
| Jah, még egy vélemény: ne rekordot keressünk, hanem nyelvi érdekességeket. Ezzel elkerüljük a lehetetlent, nem emeljük a magyar nyelvet más nyelvek fölé, és a végtelenül pesszimista életérzésemet -amely amúgy sem érdekel senkit, sőt, nem kizárható, hogy a Könyörtelen Kaszás kárójára kíván a kedves közönség- sem fogom fejtegetni. :) |
|
 |
Threepwood
2005-05-07 19:55:56
|
34
|
Igazad van a szélsőséges érzelmeket illetően, a lenti "rühellem" kifejezés Petőfire vonatkoztatva annyit jelent, hogy nem tetszik az, ahogy az oktatásban piedesztálra emelik, és egyoldalúan mutatják be a személyiségét, és aránytalanul nagy mennyiségben tanuljuk. :)
Ékes példája vagyok annak, aki rosszul (a részleteket elsietve) fejezi ki önmagát, egy meglehetősen komplex érzést, amit érzékletesen kifejezni csak úgy-ahogy tudok több mondatban, egy szóval elintézek, ráadásul a metakommunikáció is teljesen elmarad, szóval sokkal tragikusabbnak tűnik az írásom, mint ahogy valójában gondolom, illetve ahogyan gondolom. :) |
|
A hozzászólás:
 |
suto
2005-05-07 19:45:55
|
33
|
Mit is mondjak, kedves Threepwood?
Nem kell ilyen véresen tragikusan venni a dolgokat. Ha a magyar nyelv és kultúra más nyelvekkel, kultúrákkal együtt ki is hal egyszer a globalizáció, vagy más jelenség következtében, az még odébb van, akárcsak a nap kihűlése. Addig is még fordulhat a kocka, s mi - ha mással nem, személyes példamutatással - tehetünk valamit azért, hogy ezek az értékek fennmaradjanak. Mivel a globalizációt nem robbanthatom fel - talán nem is akarnám - igyekszem a káros hatásait kiküszöbölni: nem nézek reklámokat és valóságsót, nem keverek angol szavakat a beszédembe (sőt az anglomániát igyekszem kifigurázni). A trianonon való síránkozásnak tényleg nincs értelme, de trianon ismeretének annál inkább. Petőfit is meg lehet ítélni kevésbé érzelmesen: imádni éppúgy nem érdemes, mint rühelleni: mindkét érzelem eltorzíthatja a látást.
A rekordkeresés meg egyáltalán nem fölösleges munka, hiszen nem is munka. Szórakozás. |
|
Előzmény:
 |
Threepwood
2005-05-07 19:24:50
|
32
|
Lehet, hogy tényleg túl szélsőséges vagyok, de a suliban most éppen a reformkor a téma, (nemzethalál etc.), alapból is rühellem a magyarkodást, a kötelező nemzeti büszkeséget, az eltorzított igazságokat a szabadságharcról, a trianonon való siránkozást, Petőfit, a magyarok külön, személyre szabott istenét meg a többit, de most különösen érzékeny vagyok a témára. Meg tudom érteni az akkori helyzetet, de egyáltalán nem tudom átérezni, az a sajnálatos valóság, hogy az az idő a visszahozhatatlan múlt. Lezárt téma. Ma már nem vagyunk többek egy kicsi gazdasági területnél, nincs nálunk semmiféle összetartó erő az egyre inkább elkorcsosuló nyelven és a siránkozáson kívül, ez pedig rettenetesen kevés a mindent felmorzsoló globális beolvasztó erőhöz képest.
Nem vagyunk egyediek, nem vagyunk különlegesek és hamarosan nem is leszünk egyáltalán. Mindörökre eltűnünk, mint előttünk annyi más kultúra, annyi más nyelv - ez a természet könyörtelen és embertelen törvénye.
Ja, amit leíram, természetesen nem csak ránk igaz, igaz mindenre a világegyetemben és a földön is.
A nyelv-témához, hogy egészen világos legyen a kép: nem gondolom, hogy vannak felsőbbrendű illetve alsóbbrendű nyelvek, és azt sem, hogy létezik bármiféle rekord, minden rekordkeresés fölösleges munka, hiszen csak egy pillanatnyi állapot nagyon apró százalékát látjuk, homokszemeket nézegetünk a végtelen parton, amelyet a tenger alakít.
Most már biztos, hogy túl szélsőséges vagyok. Lehet, hogy hiba elküldeni ezt a hozzászólást, de mindegy. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|