Keresés

évelő szarkalábok (amikről még mindig nem tanultam meg lemondani) csak fogynak és fogynak.

Jó Neked! Neked legalább van ami fogyjon! De nekem ki sem keltek. Sem tavaly, sem az idén. Boltban vettem a magokat:(((

Pedig nagyon-nagyon szeretnék csupa kéket! 

Az ember nem szelektál okosan (mert minden kell neki!), aztán a növények, amiknek megvan a magukhoz való eszük majd eldöntik maradnak-e vagy sem. Ezért aztán azaleákról és magnóliákról szó sem lehet, de a tyúkhúr, az nagyon jól érzi magát.

(-:) 

Amit eltanultam az angoloktól, az az évelőágyások tisztelete, meg a Gertrude Jekyll-féle színösszeállítások. Amiket manapság már ők maguk se nagyon tartanak tiszteletben. Talán, mert egy ottani átlagkert még kisebb mint az enyém - legalábbis a BBC kertműsoraiban zsebkendőnyi telkeket mutatnak - viszon nem röstellnek ezekhez profi tervezőt hívni. (Aki aztán vagy csodákat, vagy borzalmakat művel.)

Amit tanulok a növényektől: ki hol érzi jól magát. Pl. a szép zöld-fehértarka átnyliliomok, amik hivatalosan árnyéktűrök, a naposabb helyeken is elvannak, és ez nagyon jó. (Ráadásul átültetéstűrők!) A napkedvelőnek nyilvánított akantusz és pompás vajúháj viszont nem sértődik meg egy kis félárnyéktól. A macskafarkú veronikák szinte mindent kibírnak, csak elég vizet kapjanak meleg nyári napokon. A gyűszűvirágok (amiknek egy angolos kertben szanaszét kellene szaporodni) jó ha kibírnak egy szezont, aztán eltűnnek - utódok sehol. Az évelő szarkalábok (amikről még mindig nem tanultam meg lemondani) csak fogynak és fogynak. (Sajnos a csigák még nálam is jobban szeretik őket.)

De nem panaszkodom, a mai nap gyönyörű volt, egyfolytában kint nyüzsögtem, csak most szieztázom egy kicsit.

U.i.: nem kell ám belém annyi NAGYBÖTŰ, csak az utolsó S!