Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2005-04-26 14:17:49 168
Kedves rumci!

> Számomra teljesen akceptálható az a distinkció, hogy az öröklött, tagolhatatlan elemek a primerek, a vizsgált korban keletkezett

Ha az urali kort viszgáljuk, akkor más "primer" formánsokat látunk, mint a finnugor korban, és megint másokat az ogorban. Ez utóbbi tekintetében a -mÁny éépen öröklött és tagolhatatlan (az igenévi funkciója ui. az egészhez rögzült, és nem a részeihez).


> Az -m-mel ugyanis csak annyi a dolga a magyar nyelv történetét kutatónak, hogy megmondja, hogy van, örököltük, a többiről viszont meg kell mondania, hogy hogyan lett.

Ha csak a magyar kort vesszük, a -mÁny esetén is csak annyi a dolog, hogy megmondjuk, hogy örököltük. Ugyanakkor a bong, zsong oszthatatlan -ng-jéről éppen a magyart illetően kell megmondanunk, hogy hogyan keletkezett.

Ez a kategória nem zárt -- még alapnyelvi szinten sem, hiszen a fgr. és az ur. készet eltér, sőt az osztatatlanok esetén is magyaráznunk kell, pl. hogy a és társai miért nem lehetnek öszthatalan képzők.

Szerintem több értelme van képzőkről és képzőbokorról beszélni: a primer meg szekunder arra utal, hogy etimollógiailag "eredeti" képző(bokor)ről van-e szó. Így ki jön a négy kategória.


> többnyire épp ez a határ, amin innen indukálódik tőváltakozás, túl meg nem (vagy más).

Nem vagyok abban biztos, hogy az ilyesmi nem a szillabitáson, ill. a produktivitáson múlik-e.
A hozzászólás:
rumci Creative Commons License 2005-04-26 12:41:12 165
Számomra teljesen akceptálható az a distinkció, hogy az öröklött, tagolhatatlan elemek a primerek, a vizsgált korban keletkezett, levezethető elemek a szekunderek, és ez utóbbiakon belül létezik több típus. Nem látom be, hogy a -mÁny közelebb állna az -m-hez, mint a -sÁg-hoz. Az -m-mel ugyanis csak annyi a dolga a magyar nyelv történetét kutatónak, hogy megmondja, hogy van, örököltük, a többiről viszont meg kell mondania, hogy hogyan lett. Egyébként a mai magyar nyelv morfémakapcsolódási szabályszerűségeivel is jobban összhangban látszik lenni ez a distinkció, hiszen többnyire épp ez a határ, amin innen indukálódik tőváltakozás, túl meg nem (vagy más).
Előzmény:
LvT Creative Commons License 2005-04-26 12:08:13 163
kedves rumci!

> Önálló szói eredetű (szekunder) képző.

Na ez az: ez is szekunder, mint a -mÁny, holott messze egynlő kategóriák. Ez a terminológia összemossa a -ság-ot a -mÁny-nyal, miközben megkülönbözteti az -m-et. Ennek így nincs sok értelme. Ráadásul, mi lesz a -sÁgOs-sal (pl. emberséges)?


> Ha produktívan nem is, de aranyosan viszont vannak ragok, amelyek szótőként tudnak viselkedni: -bAn, -vAl, -nAk : bennem, velem, nekem stb. :-))

Ez jogos, de ezzel szemben azt vethetem, hogy (1) ezek mindig kötött alakok, önállóan nem fordulnak elő; (2) ezek ragok, nem képzők (persze, tudom, legutóbbi elszólásomban toldalékot írtam, de a kiindulási pont mégiscak a képző volt); (3) most lenne jó pregnáns terminológiával megkülönböztetni a szekunder toldalékot a szekunder toldaléktól.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!