|
|
 |
Törölt nick
 2005-05-09 12:30:18
|
101
|
A blöffarány szerintem függ a korreláció mértékétől - de azt te nem ismered. Egyetlen parti (vagy akár tíz parti) alatt nem is fogod kiismerni. Ha mindig a korrelálatlanságból indulsz ki, akkor viszont egészen biztos lehetsz benne, hogy mindig nyersz - akkor is, ha a korreláció akármilyen nagy vagy éppen nulla. És akkor is, ha a korreláció időben változik - amit szintén nem tudsz kizárni. Ezt nevezem én abszolút optimális blöffaránynak - eredményét nem befolyásolja az ellenfél viselkedése. Ha a korrelációra kezdesz játszani, akkor persze ennél többet is nyerhetsz - viszont ha az ellenfél megváltoztatja a korrelációt (vagy ügyesebb lesz a színészkedésben), akkor rajtaveszthetsz. Az optimális blöffarány eredményessége csakis az ellenfél blöffarányától függ - ha mindketten optimálisan játszunk, döntetlen lesz, ha az ellenfél eltér az optimálistól, én fogok nyerni. Már persze, ha tökéletes a pókerarcom.
Ugyanezt mutatja a sakk példája is: a nagymester pontosan ugyanúgy játszik a kezdő amatőr ellen, mint a profi ellen - az amatőr úgyis gyorsan megveri magát. Ha szerencséje van, sem találhat vak tyúk módjára szemet. |
|
A hozzászólás:
 |
|
rev251
2005-04-25 12:04:40
|
98
|
Röviden: az arckifejezésed és a kezedben levő erő legyen KORRELÁLATLAN. (Ez egy jól definiált matematikai formula adott esetben.)
Ha az arckifejezésed állandó, ez teljesül, viszont az ellenfél tudja.
Ha nem, akkor is teljesülhet, de az ellenfeled nem jön rá olyan egyszerűen.
És persze az ember nem tökéletes: gyakran van valami, ami mégis korrelál. Arc, lélegzet, kézmozgás, pupilla, SZAG, reakcióidő, stb. Mindig van egy hajszál a levesben.
De a jó blöffarány kell, csak abban nem vagyok biztos, hogy ennek szükséges értéke független, a veled szembenülőtől. És ez nemcsak a pókerre, hanem a nemzetközi tárgyalásokra is igaz (bár ott már bejön a statisztika,, ha szervezettel tárgyalsz, az sosem egy ember) |
|
Előzmény:
|
|
Törölt nick
2005-04-24 02:30:21
|
95
|
Ha már sakk:
A sakkról olvastam, hogy ha a nagymester hendikeppel játszik az amatőr ellen, akkor sem kockáztat (mert vak tyúk is talál szemet, az amatőr véletlenül kihasználhatja a kockázatos pozíciót), hanem pontosan úgy játszik, mintha az amatőr is mester lenne. Az amatőr előbb-utóbb úgyis olyan súlyos hibákat vét, amikkel eljátsza, majd hátrányba fordítja előnyét.
Ugyanígy szerintem a pókerjátékos sem veheti figyelembe ellenfelének a pókerarcban mutatkozó hiányosságait. Először, mivel ellentmond a sakkban is megismert elveknek (azaz, ha a profi pókeres az ellenfél reakciói alapján letér az egyébként használandó blöffölési és blöfflehívási arányról, akkor eltér a biztos nyerő stratégiától, és bukhat), másodszor, mivel vannak olyan profi pókeresek, akik a pókerarc egy különösen nehezen elsajátítható (mellesleg éppen ezért fölösleges erőfeszítésbe kerülő, tkp. túlbonyolított*) változatát alkalmazzák, miszerint látható jelét mutatják a bosszankodásnak vagy örömnek, amikor lapjaikat megtekintik - teljesen függetlenül attól, hogy milyen lapjuk van. Na, a pókeres sosem tudhatja, hogy nem véletlen egy ilyennel került-e szembe.
*Ennek az a kockázata, hogy nehéz megállni, hogy az ember ne pont inverz, vagy valamilyen egyéb, a lapjárásra mégiscsak utaló reakciókat mutasson - de vannak profi pókeresek, akik teljesen jól csinálják ezt is, és még túl sem ripacskodják. Egy gondterhelt sóhaj egyszer, egy örömmel felcsillanó szem máskor - mindez teljesen függetlenül a lapjárástól... Ha tényleg semmi információt nem árul el a lapjárásról, akkor éppen olyan jó (sőt az ellenfél reakcióit figyelő gyakorlott amatőrök ellen még jobb is), mint az igazi pókerarc. A legjobb egyébként ilyen szempontból az internetes póker, ahol csak pókerarc van - és a profi ott is éppúgy mindig nyer, pusztán hatékony blöffölési/lehívási arányának köszönhetően. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
