|
|
 |
Törölt nick
2005-04-24 17:01:18
|
141
|
Kedves LvT!
Köszönöm válaszodat, amelynek azért is megörültem, mert már kezdtem attól tartani, hogy haragszol rám :-)). Valóban nem nagy a következetesség az orosz nevek mai magyar átírásában, de szerintem a kérdés helyes megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a magyaros átírás alighanem a II. világháború után terjedt el bizonyos szegmentumokban (pl. Rahmanyinovot a II. vh. előtt tudtommal inkább Rachmaninovnak írták nálunk is).*
Az igei igenév ügyében föltett - kétségtelenül kissé provokatív, de remélem, nem bántó - kérdésemmel csak azt akartam jelezni, hogy ZsB hozzászólása nyomán bizonyos értelemben válaszkényszerbe kerültél. Természetesen nem a Te nyelvhasználati szokásaidnak személyi okait akartam firtatni, annak itt nem is volna helye, csak egyszerűen kíváncsi lettem volna (és még lennék most is) arra, hogy a Te tapasztalataid, ismereteid szerint mennyire elterjedt ez a forma mai beszélt és írott nyelvünkben, mert én alighanem Tőled olvastam ilyet (1. és 2. személyben használt igei igenevet) először, és e kifejezésmód a beszélt nyelvből sem rémlik nekem (de pl. a feleségem is itt, a nyelvészeti topikokat olvasva ismerkedett meg ezzel a szófajjal, nota bene magyar nyelvileg és irodalmilag nálam jóval műveltebb).
*) Netán Rachmaninoff-nak? Az orosz nevek átírása során az -off végződést - ezt most kérdezném - ugye azért preferálták/-ják az -ow helyett, mert utóbbinál a w potenciálisan néma? További kérdés, hogy hol (pl. a németben [is]) és miért néma. Netán az -ew w-je is néma lenne, ezért az -eff átírás? De mindez már nagyon offtopik és messzire vezet, elnézést, csak eszembe jutott. |
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2005-04-24 16:29:32
|
140
|
Kedves malacky!
> Meggyőző, amit Zamenhof/Samenhof-ügyben írsz
Félreértés ne essék, aki akar, írjon Zamenhofot. De aki meg akar, az írhasson Samenhofot.
> Más a helyzet a külföldön világhírt szerzett orosz tudósokkal, akiknek a fő művei pl. angolul, németül vagy franciául jelentek meg, mert az ő nevük az e művek címlapján alkalmazott helyesírással vált ismertté a tudományos világban ill. szakirodalomban, pl. ...
pl. Lomonoszov, akinek a munkásságát az általa németül írt művekből -- ill. az oroszok német fordításából -- ismerhettük meg. Még két+egy megjegyzés:
1. Leontieff 1906-ban született, amikor az eszperantó mozgalom már az ido jelentette reformok ellen küzdött. Ő tehát már más kor, más erkölcseinek tárgya. Újabban, amikor a citációs indexedet csak akkor tudod összállítani, ha teljesen egyformán írod a nevedet, akkor más reflexek mozgatják a dolgokat. Ma, Leontieff ~ Leontyev korában a túlzott precizitás idejét éljük, Samenhof kora még más volt.
2. Ma is ketté válnak az eredeti orosz nevek, és az oroszosan leírt idegen nevek ugyanabban a szegmensben is, vö. Rahmanyinov, de Richter.
+egy: És Samenhof melyik csoportba illenék: zenész, tudós vagy szépíró..? :)
---
> Kérdéseimre (ld. Magyarulez plenáris 3785) türelmesen, sőt mi több, előre is hálásan várom a válaszodat, de a "hallgatás = beleegyezés" elv alapján - amelyet egyébiránt nem vallok - lassanként föltehetném a kérdést, hogy Nálad az igei igenév viszonylag gyakori használata - ZsB nézetéből kiindulva - archaizáló, tájnyelvi vagy egyéb motiváción alapul.
Nem szeretek trécselni, és többet nem tudok hozzátenni az ott elhangzottakhoz. Nem is vagyok freudiánus, így önmagam nem is törekszem kielemezni. De ha válaszolnom kell: egyrészt praktikus (mint te is rájöttél); másrészt vlsz. archaizálok, mint te, csak én a magyarral, te a latinnal-göröggel.
(N.B. A reagáció tényleg király, de önkritikusan vállalandó az, hogy az archaizálás is lehet tré, ha a többiek kínosan érzik magukat tőle.) |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2005-04-24 14:27:42
|
138
|
Kedves LvT!
Meggyőző, amit Zamenhof/Samenhof-ügyben írsz, de az említetted* orosz zeneszerzőknél kicsit másként látom a dolgot. Azt gondolom, hogy létezik egy nemzetközi (egyezményes vagy angol?) átírási mód és különféle nemzeti átírások. Magyar kontextusban természetes dolog, ha a magyaros átírást használjuk, akkor is, ha Csajkovszkij vagy Sztravinszkij a maguk kapcsolatrendszerére tekintettel nem a magyaros átírásban szokták volt nevüket latin betűkkel leírni. Más a helyzet a külföldön világhírt szerzett orosz tudósokkal, akiknek a fő művei pl. angolul, németül vagy franciául jelentek meg, mert az ő nevük az e művek címlapján alkalmazott helyesírással vált ismertté a tudományos világban ill. szakirodalomban, pl. Leontieff, Rostovtzeff. A külföldre emigrált orosz szépíróknál (pl. Paszternak, Szolzsenyicin) megint más a helyzet, már csak azért is, mert ők az emigrációban is oroszul írták műveiket, ami szintén indokolhatja itthon a magyaros átírást.
*Praktikus ez az igei igenév. Kérdéseimre (ld. Magyarulez plenáris 3785) türelmesen, sőt mi több, előre is hálásan várom a válaszodat, de a "hallgatás = beleegyezés" elv alapján - amelyet egyébiránt nem vallok - lassanként föltehetném a kérdést, hogy Nálad az igei igenév viszonylag gyakori használata - ZsB nézetéből kiindulva - archaizáló, tájnyelvi vagy egyéb motiváción alapul. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|