|
|
|
|
 |
positivethinking
2005-04-24 20:07:10
|
167
|
Én is inkább csöndbe maradok, ha úgy érzem hogy dadogni fogok, társaságba se járok és még párkapcsolatom se volt.
Zsákutca. Ezt sok év tapasztalata után mondom. Beszélni kell, még akkor is, ha tudod, hogy dadogni fogsz. Tudom, hogy nagyon nehéz. Nekem is az, de próbálkozni kell.
És minden évvel nehezebb lesz. Ha nem csinálsz semmit és továbbra is kerülöd a beszédhelyzeteket, akkor később (mondjuk 5 év múlva) a fejed fogod a falba verni, hogy miért nem csináltál valamit 5 évvel ezelőtt. Legalábbis nálam ez a helyzet.
Legszomorúbb, hogy nagyon érdekel a repülés és szerettem volna/szeretnék pilóta lenni, de mivel repülés közben rádiózni is kell így alkalmatlan lennék rá.
Ha hagyod elhatalmasodni a problémát, akkor még számtalan ilyen dolog lesz az életedben, amit ki fogsz hagyni és nyomorúságos érzés lesz.
A telefonálás is problémát jelent? Ha az menne, akkor szerinted a rádiózás sem lenne probléma? Mert a telefonálást lehet ám gyakorolni.
A repüléshez egészséges test és lélek is szükséges, én meg úgy gondolom hogy torzult már a személyiségem a dadogásom miatt.
Pszichológussal próbálkoztál? Nagyon hasznos arra, hogy az ember jobban tisztába jöjjön önmagával és leszámoljon néhány tévképzettel. (Saját tapasztalat.) |
|
A hozzászólás:
 |
Atrox
2005-04-24 12:42:24
|
166
|
Üdv!
Velem is ugyanez a helyzet mint Veled. :) Én is inkább csöndbe maradok, ha úgy érzem hogy dadogni fogok, társaságba se járok és még párkapcsolatom se volt. Bár utóbbi szerelmi kudarc miatt is lehet. Legszomorúbb, hogy nagyon érdekel a repülés és szerettem volna/szeretnék pilóta lenni, de mivel repülés közben rádiózni is kell így alkalmatlan lennék rá. A repüléshez egészséges test és lélek is szükséges, én meg úgy gondolom hogy torzult már a személyiségem a dadogásom miatt.
|
|
Előzmény:
 |
positivethinking
2005-03-02 16:01:15
|
142
|
Már próbáltam több emberkével is beszélgetni, aki dadog, hogy milyen irányban befolyásolták a párkapcsolatát ezek a dolgok.
Nem én leszek a te embered, ugyanis én annyira nem tudom elfogadni magam beszédhibásként, hogy kerülöm a beszédszituációkat (ettől nyilván csak rosszabb lesz), beleértve a szociális alkalmakat általában, ebből következően mivel nemigen járok emberek közé kapcsolatom sem volt még soha senkivel. Pedig már ideje lenne. :)))
Szóval kifejezetten párkapcsolatról nem sokat tudok mondani, mivel 0 tapasztalatom van benne. Egyéb vonatkozásokban (pl. hogy a családon belül hogyan élem meg a dolgot) talán tudok valamit mondani, ha van valami konkrét kérdésed. Bár én, ahogy a fentiekből is kitűnik elég szélsőségesen fogom fel a dolgot, és minden ember másként éli meg a problémáit, vagyis nem biztos, hogy ebből általános tanulságokat is le lehet vonni.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|