|
|
 |
rev251
 2005-04-25 12:04:40
|
98
|
Röviden: az arckifejezésed és a kezedben levő erő legyen KORRELÁLATLAN. (Ez egy jól definiált matematikai formula adott esetben.)
Ha az arckifejezésed állandó, ez teljesül, viszont az ellenfél tudja.
Ha nem, akkor is teljesülhet, de az ellenfeled nem jön rá olyan egyszerűen.
És persze az ember nem tökéletes: gyakran van valami, ami mégis korrelál. Arc, lélegzet, kézmozgás, pupilla, SZAG, reakcióidő, stb. Mindig van egy hajszál a levesben.
De a jó blöffarány kell, csak abban nem vagyok biztos, hogy ennek szükséges értéke független, a veled szembenülőtől. És ez nemcsak a pókerre, hanem a nemzetközi tárgyalásokra is igaz (bár ott már bejön a statisztika,, ha szervezettel tárgyalsz, az sosem egy ember) |
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2005-04-24 02:30:21
|
95
|
Ha már sakk:
A sakkról olvastam, hogy ha a nagymester hendikeppel játszik az amatőr ellen, akkor sem kockáztat (mert vak tyúk is talál szemet, az amatőr véletlenül kihasználhatja a kockázatos pozíciót), hanem pontosan úgy játszik, mintha az amatőr is mester lenne. Az amatőr előbb-utóbb úgyis olyan súlyos hibákat vét, amikkel eljátsza, majd hátrányba fordítja előnyét.
Ugyanígy szerintem a pókerjátékos sem veheti figyelembe ellenfelének a pókerarcban mutatkozó hiányosságait. Először, mivel ellentmond a sakkban is megismert elveknek (azaz, ha a profi pókeres az ellenfél reakciói alapján letér az egyébként használandó blöffölési és blöfflehívási arányról, akkor eltér a biztos nyerő stratégiától, és bukhat), másodszor, mivel vannak olyan profi pókeresek, akik a pókerarc egy különösen nehezen elsajátítható (mellesleg éppen ezért fölösleges erőfeszítésbe kerülő, tkp. túlbonyolított*) változatát alkalmazzák, miszerint látható jelét mutatják a bosszankodásnak vagy örömnek, amikor lapjaikat megtekintik - teljesen függetlenül attól, hogy milyen lapjuk van. Na, a pókeres sosem tudhatja, hogy nem véletlen egy ilyennel került-e szembe.
*Ennek az a kockázata, hogy nehéz megállni, hogy az ember ne pont inverz, vagy valamilyen egyéb, a lapjárásra mégiscsak utaló reakciókat mutasson - de vannak profi pókeresek, akik teljesen jól csinálják ezt is, és még túl sem ripacskodják. Egy gondterhelt sóhaj egyszer, egy örömmel felcsillanó szem máskor - mindez teljesen függetlenül a lapjárástól... Ha tényleg semmi információt nem árul el a lapjárásról, akkor éppen olyan jó (sőt az ellenfél reakcióit figyelő gyakorlott amatőrök ellen még jobb is), mint az igazi pókerarc. A legjobb egyébként ilyen szempontból az internetes póker, ahol csak pókerarc van - és a profi ott is éppúgy mindig nyer, pusztán hatékony blöffölési/lehívási arányának köszönhetően. |
|
Előzmény:
|
|
rev251
2005-04-22 13:00:28
|
84
|
A pókerhez (szerintem, mint sosem pókerezett ember):
A blöffparti mellett még lényeges lehet:
Olyan reakciók felismerése (a másik lelki folyamatai, és a belőlük következő fizikai apróságok), melyek együtt mozognak a kezedben levő erővel (valamiképp arányosak vele pl.)
És egy mondás (szerintem kicsit sánta, de elgondolkodtató):
A póker és sakk között az a különbség, hogy a pókerben az erő rejtett, a sakkban a szándék.
Értsd: a sakkban "minden" az asztalon van, látszik (ti. a lehetőségek). Csak a stratégia nem |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
