|
|
 |
rumci
2005-04-23 00:20:01
|
132
|
„A -mány/-mény képző nem vonható ide, mivel ez ún. primer képző: azaz mindig is képző volt, sosem volt önálló szó” Szerintem itt és most összemosódott két dolog: primer képzőnek az olyan képzőket szokás tekinteni, amely a belátható időn belül mindig is önálló képző volt. Tehát a szekunder képzőknek csupán egy fajtája az önálló szói eredetű képző. A -mÁny viszont olyan szekunder képző, amely két primer képzőből, az -m mozzanatos és az -n/-ny névszóképzőből, tehát képzőbokor (TNyt. I. 197). (Ez utóbbi képzőt a TNyt. denominális nomenképzőnek minősíti, amivel azon túl, hogy bizonyíthatóan megalapozatlan ez a négyes klasszifikáció a magyarra, különösen annak régi változataira, az a baj, hogy egy mozzanatos képzőnek ige a kimenete, akkor viszont denominális képző elvben nem tekinthetné bemenetének. Persze, tudható, hogy az agglutináló nyelvek toldalékmorfémái meglehetősen szófajérzéketlenek a bemeneten, ezért tartom a négyes klasszifikációt a latin nyelvtanok máig élő és a magyarra nem illeszkedő örökségének.)
„Képzők önállóan pedig csak Samenhof óta, és csak az eszperantóban lehetnek önálló szavak...” Általában igaz, de amikor izmusokról beszélünk, vagy arról, hogy valaki suksüköl vagy nákozik (igaz, ez utóbbiak metanyelviek), esetleg dedósnak titulálunk valakit, akkor azért mégiscsak kivételt teszünk.
Mindez persze a Mány etimológiáját semmilyen mértékben nem befolyásolja. (Előbb merülne fel bennem annak az ötlete, hogy a mál földrajzi köznév tulajdonnevesült, de ennek se látom gyakorlati lehetőségét. |
|
 |
fermuller
2005-04-22 21:08:18
|
131
|
Kedves LvT!
Köszönöm a kimerítő és meggyőző választ, még jó párszor fogom olvasni és átgondolni okfejtésedet..
Én ebben amatőr vagyok , ennek ellenére úgy érzem érdemes volt feldobnom a témát, hiszen foglalkoztatott.
Lesz még néhány eset amikor kiváncsi leszek a Te véleményedre is.
Remélem a jövőben is fogunk szót váltani.
Tisztelettel!
fermuller
|
|
A hozzászólás:
 |
LvT
2005-04-22 19:43:27
|
130
|
Kedves fermuller!
> ( Mány) Man alakban személynévből keletkezett , az alapjául szolgáláló szeméylnév német eredtü, a német személynév értelme .derék, bátor férfi." Elgondokodtató volt részemre ez a kitétel.Nem " magyarkodni " akarok.De sok könyvet olvastam már a magyarság története tárgyában, a honfoglalás történetét taglaló tudosok írásait is.Valahogy ezt a kitételt a többi állitás mellett nem találtam helyénvalónak. [...] Aztán még ha hozzávetem, hogy a honfoglaláskori ( egy szótagból álló) településnevek (ahol a szálláshely neve azonos volt a nemzetségfő nevével) rendre a környéken megnevezhetők, a gyanumat szintén csak megerősíti.Ilyenek: SZár, Vál, Páty, Tök, Bod, Úny, Csút,Örs.
A kérdéses évszázadokban nem csak a magyarok privilégiuma volt az egyszótagossá rövidült nevek viselése, így a listádról szláv eredetű pl. a Bod < m. Bodamér < szláv Budimir, (ugyaninnen, de a teljes alakot örökítve Bodmér hn. (1311), (Kis)budmér (1291) hn.)
A Vál is német: Wahl 'olaszul, vagy más újlatin nyelven beszélő ember'; Páty-ot is a német Potho személynévből kialakult Pot személynévből eredeztetik, a Csút nemet pedig a suta szavunk szláv előzményének hímnemű alakjával vetik össze.
A Mány hn. mögött álló személynév kétségkívül a német Mann '(derék, bátor) férfi' szó áll, bár nem lehet kizárni, hogy -- mint a csehben -- az aktuális jelentés inkább 'hűbéres'. Ezt a személynevet a Váradi Regestrum 1214-re vonatkozó említéséből lehet először igazolni, vagyis kb. a Mány település első említésével egyidőben. Mányt ui. nem 1083-ban említik először, hanem a veszprémi káptalan egy XIII. sz.-ban készült, 1083-re visszadatált _hamis_ birtokösszeírásában. Tehát még van 150-200 évünk...
De ha az 1083-as adat valódi lenne, akkor sem lehetne kizárni a német néveredetet, kérlek fontold meg az alábbiakat:
- A magyarok bejövetele előtt a Dunántúl keleti-frank hűbéres terület volt, ahol bajor-karantán telepesek is voltak. A magyarok bejövetelekor ezek maradhattak továbbörökítve a névkincsüket.
- I. István felesége _bajor_ Gizella volt, és a kor szokása szerint az udvartartását az otthonából hozta. Vö. Hunt és Pázmány lovagok (Kézainál, egyes német forrásokban: Hanto és Boso), akik I. Istvánt lovaggá ütötték a Garamnál, és utóbb jelentős magyar nemesi nemzetséget adtak (s ebből többek közt a Szentgyörgyi és Bazini grófok, a Bucsányi, a Forgách, a Jánoky és Vajday, a Kóváry, a Fancsikay és a Palugyay család eredt).
- Zotmund (a nép nevén Búvár Kund) német nevet viselt (és német is lehetett), miközben 1052-ben magyar katonaként fúrta meg a német császár hajóit.
- Éppen abban a korai szakban jelentős nyugat-európai betelepülés volt (hospesek), ide datálhatók a vallon telepeseink is, akok az Olasz(i) településnevekben örökítődtek meg (1295: Olasz Baranya m. [mint Olozy]; 1248: Olaszliszka BAZ m. [mint Lizkaolozy] stb.) Németek is jöttek, nem csak vallonok, és az általuk alapított telepek nemcsak az etnikumról neveződhettel el, hanem a vezető telepes nevéről is.
- A német személynév nem feltétlenül jelent német embert. Akkoriban még egyelemű személynévadás dívott, ezért a nevek változatosabbak voltak, mint ma, pl. többféle kicsinyítő képző volt használatban, így ugyannak az alapnévnek számtalan önállósodott változatát képezhették. De nem volt ritka a szomszéd népek neveinek kölcsönzése sem. Sőt, akkoriban is volt névdivat... De egy olyan eshetőség is felvázolható, hogy német eredtű családnak volt az illető hűbérese, és ezért kapta a (Lehns)mann nevet. S í. t.
- Annak ellenére, hogy az alapnév német, Mány település neve magyar! A Kárpát-medencében csak a magyarok nevezik el településeiket személynevekről _képzőtlenül_. Ez a magyarság valódi kritériuma, nem a név etimológiája.
-----------
> A névszó képzők közűl kiemelhető a mány, mény (koholmány, gyártmány, okmány, eszmény stb.)
A -mány / -mény képző nem vonható ide, mivel ez ún. primer képző: azaz mindig is képző volt, sosem volt önálló szó (a -ság / -ség < ság 'hegy'-től eltérően). Ennek a képzőnek a változata a -vány / -vény képző, sőt a határozói igenév -ván / -vén képzője is. Ez utóbbi megvan az északi osztjákban is: -man, tehát igen korai.
Képzők önállóan pedig csak Samenhof óta, és csak az eszperantóban lehetnek önálló szavak... |
|
Előzmény:
 |
fermuller
2005-04-22 11:18:07
|
129
|
Tiszteletem mindenkinek.Véletlenül tévedtem ide és nagyon sok számomra is érdekes témát találtam.
Egy kérésem lenne a nyelvészkedő társakhoz, kérdés is felvetés is.
Egy helyi lap került a kezembe még az elmult évben, ahol is "Mány község rövid története" cimű dolgozatban a következőket találtam:"( Mány) Man alakban személynévből keletkezett , az alapjául szolgáláló szeméylnév német eredtü, a német személynév értelme .derék, bátor férfi."
Elgondokodtató volt részemre ez a kitétel.Nem " magyarkodni " akarok.De sok könyvet olvastam már a magyarság története tárgyában, a honfoglalás történetét taglaló tudosok írásait is.Valahogy ezt a kitételt a többi állitás mellett nem találtam helyénvalónak.
A következők miatt:
Mányt már 1082-ben Szent László királyunk megnevezi és a veszprémi püspökség alá rendeli birtokaival együtt. Itt találkozni előszőr Kis-mánya és
Nagy- mánya helynevekkel.
DE a név előfordul a honfoglaláskori település elnevezések között is :Mányok, Mánya,Magy, Mánfa, Pismány, stb.
Aztán még ha hozzávetem, hogy a honfoglaláskori ( egy szótagból álló) településnevek (ahol a szálláshely neve azonos volt a nemzetségfő nevével) rendre a környéken megnevezhetők, a gyanumat szintén csak megerősíti.Ilyenek: SZár, Vál, Páty, Tök, Bod, Úny, Csút,Örs.
Közismert, hogy a reformkor nyelvújítói forgalomba hoztak régi személyneveket , régi magyar helynevekből következtettek és elevenítettek fől közneveket.A névszó képzők közűl kiemelhető a mány, mény (koholmány, gyártmány, okmány, eszmény stb.)
A " mány" - t a spontán népi szóalkotás is csatolta névszóhoz: orrmány, tokmány.
Vajon mit jelenthet?
Ha valakinek véleménye van, a választ érdemesnek tartja, szívesen fogadom.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|