|
|
 |
LvT
2005-04-22 19:43:27
|
130
|
Kedves fermuller!
> ( Mány) Man alakban személynévből keletkezett , az alapjául szolgáláló szeméylnév német eredtü, a német személynév értelme .derék, bátor férfi." Elgondokodtató volt részemre ez a kitétel.Nem " magyarkodni " akarok.De sok könyvet olvastam már a magyarság története tárgyában, a honfoglalás történetét taglaló tudosok írásait is.Valahogy ezt a kitételt a többi állitás mellett nem találtam helyénvalónak. [...] Aztán még ha hozzávetem, hogy a honfoglaláskori ( egy szótagból álló) településnevek (ahol a szálláshely neve azonos volt a nemzetségfő nevével) rendre a környéken megnevezhetők, a gyanumat szintén csak megerősíti.Ilyenek: SZár, Vál, Páty, Tök, Bod, Úny, Csút,Örs.
A kérdéses évszázadokban nem csak a magyarok privilégiuma volt az egyszótagossá rövidült nevek viselése, így a listádról szláv eredetű pl. a Bod < m. Bodamér < szláv Budimir, (ugyaninnen, de a teljes alakot örökítve Bodmér hn. (1311), (Kis)budmér (1291) hn.)
A Vál is német: Wahl 'olaszul, vagy más újlatin nyelven beszélő ember'; Páty-ot is a német Potho személynévből kialakult Pot személynévből eredeztetik, a Csút nemet pedig a suta szavunk szláv előzményének hímnemű alakjával vetik össze.
A Mány hn. mögött álló személynév kétségkívül a német Mann '(derék, bátor) férfi' szó áll, bár nem lehet kizárni, hogy -- mint a csehben -- az aktuális jelentés inkább 'hűbéres'. Ezt a személynevet a Váradi Regestrum 1214-re vonatkozó említéséből lehet először igazolni, vagyis kb. a Mány település első említésével egyidőben. Mányt ui. nem 1083-ban említik először, hanem a veszprémi káptalan egy XIII. sz.-ban készült, 1083-re visszadatált _hamis_ birtokösszeírásában. Tehát még van 150-200 évünk...
De ha az 1083-as adat valódi lenne, akkor sem lehetne kizárni a német néveredetet, kérlek fontold meg az alábbiakat:
- A magyarok bejövetele előtt a Dunántúl keleti-frank hűbéres terület volt, ahol bajor-karantán telepesek is voltak. A magyarok bejövetelekor ezek maradhattak továbbörökítve a névkincsüket.
- I. István felesége _bajor_ Gizella volt, és a kor szokása szerint az udvartartását az otthonából hozta. Vö. Hunt és Pázmány lovagok (Kézainál, egyes német forrásokban: Hanto és Boso), akik I. Istvánt lovaggá ütötték a Garamnál, és utóbb jelentős magyar nemesi nemzetséget adtak (s ebből többek közt a Szentgyörgyi és Bazini grófok, a Bucsányi, a Forgách, a Jánoky és Vajday, a Kóváry, a Fancsikay és a Palugyay család eredt).
- Zotmund (a nép nevén Búvár Kund) német nevet viselt (és német is lehetett), miközben 1052-ben magyar katonaként fúrta meg a német császár hajóit.
- Éppen abban a korai szakban jelentős nyugat-európai betelepülés volt (hospesek), ide datálhatók a vallon telepeseink is, akok az Olasz(i) településnevekben örökítődtek meg (1295: Olasz Baranya m. [mint Olozy]; 1248: Olaszliszka BAZ m. [mint Lizkaolozy] stb.) Németek is jöttek, nem csak vallonok, és az általuk alapított telepek nemcsak az etnikumról neveződhettel el, hanem a vezető telepes nevéről is.
- A német személynév nem feltétlenül jelent német embert. Akkoriban még egyelemű személynévadás dívott, ezért a nevek változatosabbak voltak, mint ma, pl. többféle kicsinyítő képző volt használatban, így ugyannak az alapnévnek számtalan önállósodott változatát képezhették. De nem volt ritka a szomszéd népek neveinek kölcsönzése sem. Sőt, akkoriban is volt névdivat... De egy olyan eshetőség is felvázolható, hogy német eredtű családnak volt az illető hűbérese, és ezért kapta a (Lehns)mann nevet. S í. t.
- Annak ellenére, hogy az alapnév német, Mány település neve magyar! A Kárpát-medencében csak a magyarok nevezik el településeiket személynevekről _képzőtlenül_. Ez a magyarság valódi kritériuma, nem a név etimológiája.
-----------
> A névszó képzők közűl kiemelhető a mány, mény (koholmány, gyártmány, okmány, eszmény stb.)
A -mány / -mény képző nem vonható ide, mivel ez ún. primer képző: azaz mindig is képző volt, sosem volt önálló szó (a -ság / -ség < ság 'hegy'-től eltérően). Ennek a képzőnek a változata a -vány / -vény képző, sőt a határozói igenév -ván / -vén képzője is. Ez utóbbi megvan az északi osztjákban is: -man, tehát igen korai.
Képzők önállóan pedig csak Samenhof óta, és csak az eszperantóban lehetnek önálló szavak... |
|
A hozzászólás:
 |
fermuller
2005-04-22 11:18:07
|
129
|
Tiszteletem mindenkinek.Véletlenül tévedtem ide és nagyon sok számomra is érdekes témát találtam.
Egy kérésem lenne a nyelvészkedő társakhoz, kérdés is felvetés is.
Egy helyi lap került a kezembe még az elmult évben, ahol is "Mány község rövid története" cimű dolgozatban a következőket találtam:"( Mány) Man alakban személynévből keletkezett , az alapjául szolgáláló szeméylnév német eredtü, a német személynév értelme .derék, bátor férfi."
Elgondokodtató volt részemre ez a kitétel.Nem " magyarkodni " akarok.De sok könyvet olvastam már a magyarság története tárgyában, a honfoglalás történetét taglaló tudosok írásait is.Valahogy ezt a kitételt a többi állitás mellett nem találtam helyénvalónak.
A következők miatt:
Mányt már 1082-ben Szent László királyunk megnevezi és a veszprémi püspökség alá rendeli birtokaival együtt. Itt találkozni előszőr Kis-mánya és
Nagy- mánya helynevekkel.
DE a név előfordul a honfoglaláskori település elnevezések között is :Mányok, Mánya,Magy, Mánfa, Pismány, stb.
Aztán még ha hozzávetem, hogy a honfoglaláskori ( egy szótagból álló) településnevek (ahol a szálláshely neve azonos volt a nemzetségfő nevével) rendre a környéken megnevezhetők, a gyanumat szintén csak megerősíti.Ilyenek: SZár, Vál, Páty, Tök, Bod, Úny, Csút,Örs.
Közismert, hogy a reformkor nyelvújítói forgalomba hoztak régi személyneveket , régi magyar helynevekből következtettek és elevenítettek fől közneveket.A névszó képzők közűl kiemelhető a mány, mény (koholmány, gyártmány, okmány, eszmény stb.)
A " mány" - t a spontán népi szóalkotás is csatolta névszóhoz: orrmány, tokmány.
Vajon mit jelenthet?
Ha valakinek véleménye van, a választ érdemesnek tartja, szívesen fogadom.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|