|
|
 |
sierra
 2005-06-23 19:47:57
|
111
|
"de azért mégsem lenne szükség teljesen új iparág megteremtésére a semmiből: van Paks, meg Csillebérc, meg talán még a Műegyetemnek is van valamije."
-- Ebből a csillebérci biológiaifegyver-kutatás a leggyilkosabb: ők fejlesztették ki a Xénia-lázat...
:o) |
|
|
|
rev251
2005-04-22 13:20:37
|
86
|
A szakmai kultúrához:
Mo: nem a semmiből építkezne, bár kéne némi idő. Nézd meg az 1925-44 közötti fejlesztéseket (harckocsi, radar), ott is igaz volt volt, hogy el volt maradva, de be fogja hozni, HA... (amint felhalmozódnak a tapasztalatok
Kína: Némileg azt az utat járja, mint Japán 1910-1950. Kiküldi fiait TANULNI és dolgozni. Majd hazaviszik a technológiát. Először másolnak, azután megértik.
India: számomra sötét ló. Alábecsülni nem szabad, de kevesebbet várok tőle, mint Kínától. Nem hinném, hogy hitelből pénzeli sokrétű fegyverkezését
Hindustan Ambassador: höhöhö. (A számomra legrondább autóépítési stílus/korszak szülötte. Előtte és utána is szebb, és talán műszakilag optimálisabb gk-k születtek, persze a kor lehetőségei szerint)
A fenti kettővel ellentétben az arab államk inkább vásárolni látszanak.
Viszont az üzemeltetés egy másik fogalomkör!!! Nem fejlesztés, nem gyártás, bár a berendezés más jellegű (esetenként tán mélyebb) értését igényli.
És egy kézifegyver (löveg, páncélos, elektronikai felderítő rendszer) üzemeltetését (kezelését) nem szabad összekeverni egy hadsereg üzemeltetésével (szervezésével, ha úgy tetszik).
Nehezen hinném, hogy Irán 10 év aktív háború (1980-90) után ne tudna hds-t szervezni. Persze ennek szinteji vannak, és a vereség árnyékában a katona nem annyira motivált (hogy finom legyek). Ha az USa kerülne szembe egy nála 5-10x erősebb sereggel (egyelőre nem fog), ott is volna valami,hiába a felsőbbrendű management-módszerek gyűjteménye. Nincsenek csodák, viszont vannak elit alakulatok |
|
|
|
rev251
2005-04-22 13:00:28
|
84
|
A pókerhez (szerintem, mint sosem pókerezett ember):
A blöffparti mellett még lényeges lehet:
Olyan reakciók felismerése (a másik lelki folyamatai, és a belőlük következő fizikai apróságok), melyek együtt mozognak a kezedben levő erővel (valamiképp arányosak vele pl.)
És egy mondás (szerintem kicsit sánta, de elgondolkodtató):
A póker és sakk között az a különbség, hogy a pókerben az erő rejtett, a sakkban a szándék.
Értsd: a sakkban "minden" az asztalon van, látszik (ti. a lehetőségek). Csak a stratégia nem |
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2005-04-22 04:13:13
|
81
|
3. Én sem pókereztem sosem (bár egyébként pont most elkezdtem fontolgatni, hogy elkezdek - persze ahhoz meg kéne ismerkednem a szabályokkal... :-))) Ami most következik, az szekunder forrásokból (játékelmélettel ismeretterjesztés szinten foglalkozó munkákból) származik. Tehát, egy-egy pókerjátszma eredménye többnyire a szerencsén és a véletlenen múlik, de az egész parti már gyakorlatilag sosem. A jó pókeresnek két dologra van szüksége: pókerarcra (hogy az ellenfél sose tudja kitalálni, milyen lapjaink vannak, azaz ne legyen képes a blöfföt megkülönböztetni az igazitó) és a helyes blöffölési arány betartására. Ha sosem (vagy túl keveset) blöffölsz, akkor kiismerhetővé válsz, az ellenfél rájön, hogy ha úgy viselkedsz, mintha jó lapjaid lennének, akkor tényleg jó lapjaid vannak, és vice versa, és nem fog kockáztatni - azaz ha rossz lapjaid vannak, mindig a maximálisat veszted, jó lapokkal pedig mindig a minimálisat nyered. Ha mindig (vagy túl sokat) blöffölsz, akkor viszont túl nagy lesz a kísértés, hogy lehívják a blöfföt - így rengeteget fogsz veszíteni, és ezt nem fogják ellensúlyozni azok a helyzetek, amikor tényleg jó lapjaid vannak. Lényegében mind a túl sok, mind a túl kevés blöffnek az az eredménye, hogy lemondasz a blöffel elérhető nyereségről - túl kevés blöff ab ovo túl kevés blöffel elérhető nyereség, a túl sok blöfföt pedig mindig lehívják. Az atompókerben éppen ezért valószínűleg van blöff is, de a fenyegetésnek túlnyomórészt igazinak kell lennie - nehogy lehívják.
4. Természetesen minden költséget figyelembe vettek. Gondolj bele, Pakisztánban vagy Iránban belsőégésű motort sem tudnak mondjuk a BMW 4.4 V8 színvonalán gyártani, nekik ahhoz is egy teljesen új iparágat kellene megteremteniük - plusz acélkohászatot, és nem olyan színvonalon, ami a Hindustan Ambassadorba még elmegy, hanem igazán magas szinten, "hart wie Kruppstahl", ami a 120 mm-es ágyúcsőnek és az aktív páncélzatnak kell. Továbbá szükség van egy elektronikai és számítástechnikai ipar, éjjellátó berendezések stb. stb. gyártására, mindezek integrálására, speciális ötvözetekre stb. (Ezek jelentős része persze az atombombához is kell - csak nem feltétlen 2005-ös csúcstechnikával, hanem elég az 1945-ös csúcstechnika is.) Mindez olyan ipari képességet feltételez, amit mondjuk India, vagy talán inkább Kína pár évtizeden belül meg fog szerezni - na de mikor tesz majd szert ilyen képességre Pakisztán vagy Irán, vagy épp a Szaddám alatti Irak?
Ezzel szemben nyilván pl. Magyarországon az atombombához ugyan elképzelhetetlen nehézségeket kéne leküzdeni, és sokezermilliárd forintba kerülne egy atombomba-program, de azért mégsem lenne szükség teljesen új iparág megteremtésére a semmiből: van Paks, meg Csillebérc, meg talán még a Műegyetemnek is van valamije. Ehhez képest a harckocsigyártáshoz újra kéne üzemelni Diósgyőrt, az esztergomi (Suzuki 1.3...) és győri autó- és motorgyártás alapjain kéne egy 5-600 kW-os (!) erőgépet kifejleszteni, hozzá való váltóval és meghajtással... (A Merkava azt hiszem 560 kW-os motorral rendelkezik... Szerinted a Németországból, ill. Japánból készen kapott tervek alapján dolgozó, csupán nevetségesen kicsi és kis teljesítményű motorokkal tapasztalatot gyűjtő magyar mérnökök mennyiben rendelkeznek a szükséges tudással egy harckocsi egészen más igénybevételnek kitett, nagyságrenddel nagyobb teljesítményű motorjának a világszínvonalú megtervezéséhez?) Az elektronikai ipar stb. igényeiről nem is beszélve.
Egyébként, az empíria is az atomfegyver olcsóságát mutatja, mert miközben Kína már elég régóta hiába (illetve nem hiába, az látszik, hogy még negyven-ötven év, és...) próbálja hagyományos fegyverzetét világszínvonalra hozni, aközben atombombát már negyven éve képes volt előállítani.
Még egy dolog: a hagyományos fegyvert kezelni is nehezebb. Ahhoz megfelelő katonai doktrínára, kiképzett hadseregre, jól képzett és esetleg néhány kisebb konfliktusban már tapasztalatot is szerzett tiszti- és tiszthelyettesi karra, elszánt legénységre van szükség. Akik akár utolsó csepp vérükig harcolnak hazájuk és politikai elitjük érdekében, főparancsnokuk és az általa kinevezett elöljáróik parancsainak mindig híven engedelmeskedve. Na, az ilyet aztán végképp több évtizedbe telik kiépíteni - ez a fajta humán tőke fájóan hiányzik szinte az összes harmadik világbeli országnak. Talán az oroszok, az európai országok egy része, Izrael, az ázsiai kistigrisek közül mondjuk Tajvan és Dél-Korea, a japánok, és még pár ország rendelkezik ilyesféle humán tőkével. Esetleg bizonyos fokig még Észak-Korea is. Irán vagy Pakisztán viszont biztosan nem.
Ellenben az atomfegyver kezelését viszonylag kis létszámú kezelőszemélyzet is el tudja látni. |
|
Előzmény:
|
|
rev251
2005-04-21 12:31:58
|
80
|
Igen, a 3. és a 4. pont az érdekes.
3.
A lokalizálhatóság és az, hogy ki mit gondol róla (akár a saját, akár az ellenséges fegyverről)
Ez az ami a játékelméleti számolgatásokat (kockázat- költség-haszon, ahogy tetszik) képlékennyé teszi, nem a blöffparti természete (hajlok arr, hogy a póker NEM szerencsejáték, bár nem pókereztem sosem, valsz nem is fogok)
4.
Ez viszont érdekes, nem gondoltam volna, hogy így is lehet.
De az atombombánál ugye nemcsak a közvetlen költséeggekkel számolnak?
(adott tömegű urán, dúsítva, vagy ami kell, összeszerelés, üzembeállítás)
Az egész "szakmakultúrát" létre kell hozni. Atom esetén a semmiből.
Hagyományos fegyvereknél ált. nem, mert a kézifegyverek, és a belsőégésű motor kultúrája-infrastruktúrája megvan amúgy is, tengeri országoknál a hajózásé is.
A repülésre (legalább az üzemeltetés) és az elektronikára ez szintén igaz
(A tengeralattjáró kultúra viszont részben új - VOLT, ha úgy tetszik, sok eleme a semmiből kellett, hogy létrejöjjön, a rakéták szintén új, bár nem talán annyira eltérő, mint az atom)
Tehát mások az állandó költségek (amit egy /1/ db atombomba estén uuúgy ki kell fizetni, mint a teljes szovjet arzenálhoz).
És a költségszámítás egy "kreatív" dolog általában. Amit a b. megrendelő látni óhajt... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
