|
|
 |
Törölt nick
 2005-04-22 04:13:13
|
81
|
3. Én sem pókereztem sosem (bár egyébként pont most elkezdtem fontolgatni, hogy elkezdek - persze ahhoz meg kéne ismerkednem a szabályokkal... :-))) Ami most következik, az szekunder forrásokból (játékelmélettel ismeretterjesztés szinten foglalkozó munkákból) származik. Tehát, egy-egy pókerjátszma eredménye többnyire a szerencsén és a véletlenen múlik, de az egész parti már gyakorlatilag sosem. A jó pókeresnek két dologra van szüksége: pókerarcra (hogy az ellenfél sose tudja kitalálni, milyen lapjaink vannak, azaz ne legyen képes a blöfföt megkülönböztetni az igazitó) és a helyes blöffölési arány betartására. Ha sosem (vagy túl keveset) blöffölsz, akkor kiismerhetővé válsz, az ellenfél rájön, hogy ha úgy viselkedsz, mintha jó lapjaid lennének, akkor tényleg jó lapjaid vannak, és vice versa, és nem fog kockáztatni - azaz ha rossz lapjaid vannak, mindig a maximálisat veszted, jó lapokkal pedig mindig a minimálisat nyered. Ha mindig (vagy túl sokat) blöffölsz, akkor viszont túl nagy lesz a kísértés, hogy lehívják a blöfföt - így rengeteget fogsz veszíteni, és ezt nem fogják ellensúlyozni azok a helyzetek, amikor tényleg jó lapjaid vannak. Lényegében mind a túl sok, mind a túl kevés blöffnek az az eredménye, hogy lemondasz a blöffel elérhető nyereségről - túl kevés blöff ab ovo túl kevés blöffel elérhető nyereség, a túl sok blöfföt pedig mindig lehívják. Az atompókerben éppen ezért valószínűleg van blöff is, de a fenyegetésnek túlnyomórészt igazinak kell lennie - nehogy lehívják.
4. Természetesen minden költséget figyelembe vettek. Gondolj bele, Pakisztánban vagy Iránban belsőégésű motort sem tudnak mondjuk a BMW 4.4 V8 színvonalán gyártani, nekik ahhoz is egy teljesen új iparágat kellene megteremteniük - plusz acélkohászatot, és nem olyan színvonalon, ami a Hindustan Ambassadorba még elmegy, hanem igazán magas szinten, "hart wie Kruppstahl", ami a 120 mm-es ágyúcsőnek és az aktív páncélzatnak kell. Továbbá szükség van egy elektronikai és számítástechnikai ipar, éjjellátó berendezések stb. stb. gyártására, mindezek integrálására, speciális ötvözetekre stb. (Ezek jelentős része persze az atombombához is kell - csak nem feltétlen 2005-ös csúcstechnikával, hanem elég az 1945-ös csúcstechnika is.) Mindez olyan ipari képességet feltételez, amit mondjuk India, vagy talán inkább Kína pár évtizeden belül meg fog szerezni - na de mikor tesz majd szert ilyen képességre Pakisztán vagy Irán, vagy épp a Szaddám alatti Irak?
Ezzel szemben nyilván pl. Magyarországon az atombombához ugyan elképzelhetetlen nehézségeket kéne leküzdeni, és sokezermilliárd forintba kerülne egy atombomba-program, de azért mégsem lenne szükség teljesen új iparág megteremtésére a semmiből: van Paks, meg Csillebérc, meg talán még a Műegyetemnek is van valamije. Ehhez képest a harckocsigyártáshoz újra kéne üzemelni Diósgyőrt, az esztergomi (Suzuki 1.3...) és győri autó- és motorgyártás alapjain kéne egy 5-600 kW-os (!) erőgépet kifejleszteni, hozzá való váltóval és meghajtással... (A Merkava azt hiszem 560 kW-os motorral rendelkezik... Szerinted a Németországból, ill. Japánból készen kapott tervek alapján dolgozó, csupán nevetségesen kicsi és kis teljesítményű motorokkal tapasztalatot gyűjtő magyar mérnökök mennyiben rendelkeznek a szükséges tudással egy harckocsi egészen más igénybevételnek kitett, nagyságrenddel nagyobb teljesítményű motorjának a világszínvonalú megtervezéséhez?) Az elektronikai ipar stb. igényeiről nem is beszélve.
Egyébként, az empíria is az atomfegyver olcsóságát mutatja, mert miközben Kína már elég régóta hiába (illetve nem hiába, az látszik, hogy még negyven-ötven év, és...) próbálja hagyományos fegyverzetét világszínvonalra hozni, aközben atombombát már negyven éve képes volt előállítani.
Még egy dolog: a hagyományos fegyvert kezelni is nehezebb. Ahhoz megfelelő katonai doktrínára, kiképzett hadseregre, jól képzett és esetleg néhány kisebb konfliktusban már tapasztalatot is szerzett tiszti- és tiszthelyettesi karra, elszánt legénységre van szükség. Akik akár utolsó csepp vérükig harcolnak hazájuk és politikai elitjük érdekében, főparancsnokuk és az általa kinevezett elöljáróik parancsainak mindig híven engedelmeskedve. Na, az ilyet aztán végképp több évtizedbe telik kiépíteni - ez a fajta humán tőke fájóan hiányzik szinte az összes harmadik világbeli országnak. Talán az oroszok, az európai országok egy része, Izrael, az ázsiai kistigrisek közül mondjuk Tajvan és Dél-Korea, a japánok, és még pár ország rendelkezik ilyesféle humán tőkével. Esetleg bizonyos fokig még Észak-Korea is. Irán vagy Pakisztán viszont biztosan nem.
Ellenben az atomfegyver kezelését viszonylag kis létszámú kezelőszemélyzet is el tudja látni. |
|
A hozzászólás:
 |
|
rev251
2005-04-21 12:31:58
|
80
|
Igen, a 3. és a 4. pont az érdekes.
3.
A lokalizálhatóság és az, hogy ki mit gondol róla (akár a saját, akár az ellenséges fegyverről)
Ez az ami a játékelméleti számolgatásokat (kockázat- költség-haszon, ahogy tetszik) képlékennyé teszi, nem a blöffparti természete (hajlok arr, hogy a póker NEM szerencsejáték, bár nem pókereztem sosem, valsz nem is fogok)
4.
Ez viszont érdekes, nem gondoltam volna, hogy így is lehet.
De az atombombánál ugye nemcsak a közvetlen költséeggekkel számolnak?
(adott tömegű urán, dúsítva, vagy ami kell, összeszerelés, üzembeállítás)
Az egész "szakmakultúrát" létre kell hozni. Atom esetén a semmiből.
Hagyományos fegyvereknél ált. nem, mert a kézifegyverek, és a belsőégésű motor kultúrája-infrastruktúrája megvan amúgy is, tengeri országoknál a hajózásé is.
A repülésre (legalább az üzemeltetés) és az elektronikára ez szintén igaz
(A tengeralattjáró kultúra viszont részben új - VOLT, ha úgy tetszik, sok eleme a semmiből kellett, hogy létrejöjjön, a rakéták szintén új, bár nem talán annyira eltérő, mint az atom)
Tehát mások az állandó költségek (amit egy /1/ db atombomba estén uuúgy ki kell fizetni, mint a teljes szovjet arzenálhoz).
És a költségszámítás egy "kreatív" dolog általában. Amit a b. megrendelő látni óhajt... |
|
Előzmény:
|
|
Törölt nick
2005-04-17 13:00:30
|
77
|
1. Oké, akkor itt nagyjából egyetértünk.
2. Itt is. Én egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyezek arra, hogy a blöffparti akkor működik igazán, ha nem blöffparti. Jó példa a póker: a pókerben nem lehet jól játszani, ha valaki sohasem blöfföl. Viszont a legtöbb játékossal nem az a baj, hogy túl keveset, hanem hogy túl sokat blöfföl. A blöff akkor hatásos, ha túlnyomórészt igazi fenyegetéssel kombinálunk néha-néha egy-egy blöfföt. Tehát a blöffparti azt jelenti: 9x%-ban tényleg bevetjük az atomfegyvert, néha nem. De te sosem fogod megtudni, hogy mikor nem - amíg le nem hívod a blöfföt. Ne csodálkozz, ha 9x%-ban atompörköltet kapsz a fejedre...
3. A lokalizálható hatású atombombával kapcsolatban én olyan tekintetben szkeptikus vagyok, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pszichológiai hatását. Azaz, szerintem létezik lokalizálható hatású atombomba (a neutronbomba pl. azt hiszem kifejezetten ilyennek készült), de ha egy ilyet bevetnek, arra az ellenfél (már az 1-1 esetben) valószínűleg szintén atombombával válaszol. Pl. Irán ha véletlen meg tud semmisíteni egy amerikai támaszpontot (vagy hordozó-flottillát) atombomával, akkor Teherán és Qom szent városa is kapna egy-egy töltetet - szerencsés esetben. Szerencsétlen esetben az összes iráni nagyváros tíz-tíz töltetet kapna...
Tehát szerintem bölcs politikus nem számol lokalizálható hatású atombombával - bár az 1. pontbeli álláspontomat erősíti, hogy elképzelhető, hogy az első atomfegyver bevetői a maguk bombáját lokalizálhatónak tartják és éppen ezért nem veszik annyira komolyan. A válasz után pedig a bosszú ("az asszonyokért és gyerekekért, elpusztult városainkért") motivációja igen erős lehet.
4. A blöffparti sokkal olcsóbb, mint a hagyományos fegyverzet. Iránnak pl. nem az az érdeke, hogy képes legyen megvédeni magát az amerikai támadástól, mivel arra úgysem képes (a fokozódó amerikai veszteségekre egy reguláris ellenféllel szemben Amerika a történelemben mindig fölhergelődéssel és erejének fokozásával válaszolt), hanem hogy Amerika eleve meg se támadja. Elrettentő ereje pedig az atombombának - különösen árához képest - sokkal nagyobb, mint akár ezer tanknak. Különösen, hogy a hagyományos fegyverzetben sokkal nehezebb behozni a fejlett országok (különösen az USA) fölényét. Hadd utaljak itt arra a tényre, amire többek között Martin van Creveld hadtörténész is rámutatott (én legalábbis nála olvastam, és mellbevágó volt), hogy Izrael első komoly hagyományos fegyverrendszerét (a Merkava tankot) később fejlesztette ki, mint atomfegyverét. Sok ország úgy fejlesztett ki önerőből atomfegyvert, hogy egyetlen, a mai kor színvonalán álló hagyományos fegyvert sem volt képes kifejleszteni. Ez - van Creveld és az én véleményem szerint is - arra utal, hogy manapság egy atomfegyvert olcsóbb kifejleszteni, mint a hagyományos hadsereget fejleszteni. Valószínűleg ez még fegyverimport esetén is így van, arról már nem beszélve, hogy egy kicsit is komoly középhatalom már nem engedheti meg magának, hogy nemzetbiztonsága teljes egészében import fegyvereken alapuljon.
5. Én úgy tudom, hogy Iraknak volt biológiai fegyverprogramja (nem 2002-ben persze, de ez más kérdés), és elő is került a 2002-2003-ban hangoztatott vádak között. Majd utánanézek.
A biológiai fegyverek elég nagy részben szaporodásra képtelen baktériumtörzsekből (vagy talán vírustörzsekből) állnak. Ezek az oltáshoz hasonlóan nem fertőznek, de attól eltérően súlyosan (akár halálosan - ez nem feltétlen cél, egy sebesült rosszabb, mint egy halott) megbetegítenek. Én legalábbis így tudom, hogy főleg ilyeneket igyekeznek kifejleszteni.
Szerintem a szírek (és talán az irániak is) már most rendelkeznek olyan ideggázzal (orosz import, nem saját fejlesztés), ami ellen nagyon nehéz védekezni, és amivel súlyos veszteségeket okozhatnak Izraelnek. (Főként a polgári lakosságnak, és nem a hadseregnek, persze.) Az atomfegyverrel szembeni elrettentő erőnek tartják, bár nyilván nem olyan hatásos, mint egy szír atombomba lenne - amihez viszont Szíria közel sem rendelkezik megfelelő tudományos-technikai bázissal. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
