|
|
 |
Törölt nick
 2005-04-22 11:53:53
|
82
|
A szembenálló felek a hidegháborúban a hagyományos katonai erőre sem számítottak egyáltalán a másikkal szemben - pont azért, mert tisztában voltak vele, hogy a hagyományos háború seperc alatt nukleárissá válna. Éppen ezért a hidegháború alatt mindig elkerülték, hogy katonáik nyíltan egymás ellen harcoljanak - bár közismerten Koreában és talán Vietnamban is harcoltak orosz pilóták, és talán Afganisztánban is vettek részt néhányan a harcokban is. De a nyílt hagyományos konfliktust mindig gondosan elkerülték.
Irán nem csak azért akarhat bombát, hogy elkerüljön egy amerikai támadást (ami azért gyanús, mivel elvileg Amerika pont az atomfejlesztés miatt akarná megtámadni Iránt)
Amerika Irakban megmutatta, hogy mindenféle komolyan vehető ok nélkül is megtámadhat neki nem tetsző rezsimeket. Miután Irán - Szaddám azóta már legyőzött Irakjával és Észak-Koreával együtt - a "gonosz tengelye" tagjának lett nyilvánítva, továbbá az USA-nak félig-meddig deklarált célja az iráni "regime change", ezért az iráni kormány ilyen helyzetben - ha kicsit is racionális - mindent meg kell hogy tegyen az amerikai fenyegetés elrettentése érdekében. Irak 2002 őszétől teljes mértékben együttműködött az ENSZ-szel és a fegyverzetellenőrökkel, de ez sem mentette meg.
Egyébként Irán az elmúlt tizenöt évben semmi jelét nem adta annak, hogy vezetői irracionálisak lennének - a magam részéről a demokrácia-terjesztő keresztes lovagok racionáléját sokkal nehezebben tudom megérteni (sőt egyáltalán nem értem), mint az iráni teokratikus vezetők sokkal egyszerűbb és érthetőbb szempontjait. |
|
A hozzászólás:
 |
|
sajtoskenyér
2005-04-18 18:13:07
|
79
|
A hidegháború 80-as éveinek amerikai és orosz fegyverkezése remek példa azzal kapcsolatban, hogy egy nukleáris hatalom a gyakorlatban mennyire számítana saját atomfegyvereire. Konkrétan minimálisan. A cél az, hogy a háborút hagyományos eszközökkel vívják és nyerjék meg, hogy ne kerülhessen sor atomfegyverek bevetésére. Ezért (is) kezdett a Reagan-kormányzat a 60-70-es években a nukleáris fegyverkezés miatt elhanyagolt hagyományos fegyverzet fejlesztésébe, amelynek végeredménye napjaink szupertechnológiájú amerikai hadserege lett. A 80-as évekre az hadászati rakétaelhárítórendszerek feljesztését tiltó orosz-amerikai AMD szerződés nyilvánvalóvá tette, hogy a két szuperhatalom tisztában van azzal, hogy még még akkor is képes lenne totálisan megsemmisíteni ellenfelét, ha az mérné az első csapást rá, mert így is maradna elegendő ereje a válaszcsapásra, ezért a béke zálogaként egymás kölcsönös fenyegetettségét határozták meg, a földi telepítésű rakétaelhárítórendszerek kikapcsolásával. Ez viszont gyakorlatilag szabad kezet adott a Szovjetuniónak befolyási övezetének terjesztésében, hiszen Amerika gyakorlatilag nem élhetett a fenyegetés erejével sem Afganisztán, sem Angola, sem Szomália esetében, mivel ezzel önmagát veszélyeztette. Vagyis ha a szovjet terjeszkedés megállításának módja kizárólag katonai lehet, akkor azt csak a hagyományos fegyverzet révén lehet véghezvinni. Ha ugyanis nukleáris fegyverekkel védekezünk, akár taktikai töltetekkel is, akkor az ellenség, amely szinte ugyanakkora nukleáris erőkkel bír, szintén beveti azokat, a kölcsönös válaszcsapásokból pedig elóbb-utóbb totális atomháború fejlődne ki, mivel a felek már csak nukleáris fegyverzetüket látnák érdemesnek alkalmazni egy nukleáris fegyverekkel támadó ellenséggel szemben.
Ha viszont az amerikai haderő képes hagyományos fegyverekkel céljait elérni (ami lehet a szovjet támadás megállítása vagy egy lerohant "baráti" ország felszabadítása, semmi esetre se az ellenség kapitulációra kényszerítése, mivel akkor az ellenség a végveszélyt látva nem félne bevetni atomfegyvereit), akkor az ellenség sem fog pl. taktikai atomfegyvereket bevetni, a már említett kölcsönösségi elv miatt.
Az atomfegyver csak akkor biztosít békét két ország között, ha nukleáris potenciáljuk nagyjából azonos. Egy gyengébb állam, amely hagyományos eszközökkel képtelen lenne megvédeni magát, hamarabb bevetné atomfegyvereit, akár támadó, akár védekező háborút vívna. Irán nem csak azért akarhat bombát, hogy elkerüljön egy amerikai támadást (ami azért gyanús, mivel elvileg Amerika pont az atomfejlesztés miatt akarná megtámadni Iránt), hanem hogy egy katonai agresszió indítása esetén, pl. Irak ellen, fedezze magát egy esetleges beavatkozással szemben (pl. Amerika részéről). Az atomfegyver nem alkalmas háború megvívására, ezt minden racionális politikai és katonai vezető tudja. Csakhogy mi van, ha irracionális politikai vezetők kezébe kerülnek atombombák, mint amilyen Irán lehet, vagy Szaddám lehetett volna?
|
|
Előzmény:
|
|
Törölt nick
2005-04-17 13:00:30
|
77
|
1. Oké, akkor itt nagyjából egyetértünk.
2. Itt is. Én egy kicsit nagyobb hangsúlyt helyezek arra, hogy a blöffparti akkor működik igazán, ha nem blöffparti. Jó példa a póker: a pókerben nem lehet jól játszani, ha valaki sohasem blöfföl. Viszont a legtöbb játékossal nem az a baj, hogy túl keveset, hanem hogy túl sokat blöfföl. A blöff akkor hatásos, ha túlnyomórészt igazi fenyegetéssel kombinálunk néha-néha egy-egy blöfföt. Tehát a blöffparti azt jelenti: 9x%-ban tényleg bevetjük az atomfegyvert, néha nem. De te sosem fogod megtudni, hogy mikor nem - amíg le nem hívod a blöfföt. Ne csodálkozz, ha 9x%-ban atompörköltet kapsz a fejedre...
3. A lokalizálható hatású atombombával kapcsolatban én olyan tekintetben szkeptikus vagyok, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pszichológiai hatását. Azaz, szerintem létezik lokalizálható hatású atombomba (a neutronbomba pl. azt hiszem kifejezetten ilyennek készült), de ha egy ilyet bevetnek, arra az ellenfél (már az 1-1 esetben) valószínűleg szintén atombombával válaszol. Pl. Irán ha véletlen meg tud semmisíteni egy amerikai támaszpontot (vagy hordozó-flottillát) atombomával, akkor Teherán és Qom szent városa is kapna egy-egy töltetet - szerencsés esetben. Szerencsétlen esetben az összes iráni nagyváros tíz-tíz töltetet kapna...
Tehát szerintem bölcs politikus nem számol lokalizálható hatású atombombával - bár az 1. pontbeli álláspontomat erősíti, hogy elképzelhető, hogy az első atomfegyver bevetői a maguk bombáját lokalizálhatónak tartják és éppen ezért nem veszik annyira komolyan. A válasz után pedig a bosszú ("az asszonyokért és gyerekekért, elpusztult városainkért") motivációja igen erős lehet.
4. A blöffparti sokkal olcsóbb, mint a hagyományos fegyverzet. Iránnak pl. nem az az érdeke, hogy képes legyen megvédeni magát az amerikai támadástól, mivel arra úgysem képes (a fokozódó amerikai veszteségekre egy reguláris ellenféllel szemben Amerika a történelemben mindig fölhergelődéssel és erejének fokozásával válaszolt), hanem hogy Amerika eleve meg se támadja. Elrettentő ereje pedig az atombombának - különösen árához képest - sokkal nagyobb, mint akár ezer tanknak. Különösen, hogy a hagyományos fegyverzetben sokkal nehezebb behozni a fejlett országok (különösen az USA) fölényét. Hadd utaljak itt arra a tényre, amire többek között Martin van Creveld hadtörténész is rámutatott (én legalábbis nála olvastam, és mellbevágó volt), hogy Izrael első komoly hagyományos fegyverrendszerét (a Merkava tankot) később fejlesztette ki, mint atomfegyverét. Sok ország úgy fejlesztett ki önerőből atomfegyvert, hogy egyetlen, a mai kor színvonalán álló hagyományos fegyvert sem volt képes kifejleszteni. Ez - van Creveld és az én véleményem szerint is - arra utal, hogy manapság egy atomfegyvert olcsóbb kifejleszteni, mint a hagyományos hadsereget fejleszteni. Valószínűleg ez még fegyverimport esetén is így van, arról már nem beszélve, hogy egy kicsit is komoly középhatalom már nem engedheti meg magának, hogy nemzetbiztonsága teljes egészében import fegyvereken alapuljon.
5. Én úgy tudom, hogy Iraknak volt biológiai fegyverprogramja (nem 2002-ben persze, de ez más kérdés), és elő is került a 2002-2003-ban hangoztatott vádak között. Majd utánanézek.
A biológiai fegyverek elég nagy részben szaporodásra képtelen baktériumtörzsekből (vagy talán vírustörzsekből) állnak. Ezek az oltáshoz hasonlóan nem fertőznek, de attól eltérően súlyosan (akár halálosan - ez nem feltétlen cél, egy sebesült rosszabb, mint egy halott) megbetegítenek. Én legalábbis így tudom, hogy főleg ilyeneket igyekeznek kifejleszteni.
Szerintem a szírek (és talán az irániak is) már most rendelkeznek olyan ideggázzal (orosz import, nem saját fejlesztés), ami ellen nagyon nehéz védekezni, és amivel súlyos veszteségeket okozhatnak Izraelnek. (Főként a polgári lakosságnak, és nem a hadseregnek, persze.) Az atomfegyverrel szembeni elrettentő erőnek tartják, bár nyilván nem olyan hatásos, mint egy szír atombomba lenne - amihez viszont Szíria közel sem rendelkezik megfelelő tudományos-technikai bázissal. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
