Keresés

A jelentés hazánk (illetve a négy visegrádi ország) szempontjából legnagyobb érdekessége, hogy a kínai munkaerő mintegy 40%-kal haladja meg a magyar munkaerő foglalkoztatási költségét. Érdemes ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy az indiai munkaerő (éves szinten 2,024 euró) mindössze 20%-a a magyarnak.

A részletes adatokból az látszik, hogy Kínában mind a nominális bérköltség, mind a korábban már kiemelt társadalombiztosítási járulék meghaladja a magyar szintet a Mercer adatai szerint, így a teljes foglalkoztatotti bérköltség is érdemben magasabb a magyarnál. Ez a megállapítás egyértelműen megkérdőjelezi az "olcsó kínai munkaerő" gyakorta hangoztatott szóösszetételt, amikor a magyar (illetve régiós) külföldi működőtőke-vonzó képességről beszélünk (pl. a vállalatok az olcsób munkaerő-költségek miatt tőlünk kitelepülnek Kínába.) A Mercer adatai alapján ezután inkább az "olcsó indiai munkaerőt" kell felhoznunk bizonyos vállalati döntések magyarázatakor...

Módszertani kérdések

A Mercer a foglalkoztatottsági költség kiszámításához (értelmezésünk szerint) a nemzeti átlagjövedelemhez (melyben a bérekre rakódó adóterhek is benne vannak) hozzáadja a társadalombiztosítási jellegű, a kötelező és a (foglalkoztató általi) önkéntes jellegű (pl. önkéntes nyugdíjpénztári, halálesetre vonatkozó biztosítási, rokkantsági, illetve orvosi) járulékfizetési díjakat, és ezek összegét tekinti az irányadó költségnek egy-egy ország esetében. Egyéb járulékok súlya a Mercer indoklása szerint túlzottan országspecifikus, és részarányuk a munkáltatók által fizetett költségeken belül elhanyagolható.

Amint arra a jelentés is utal, nem feltétlenül lehet szerencsés csupán a nemzeti átlagbéreket használni országok közötti befektetési döntés meghozatalához az egyes országokon belüli jelentős ágazati (és térségi) foglalkoztatottsági költségszintek miatt, ezeket ugyanis "elfedi" a nemzetgazdasági átlagos adat.