Ezt találtam, jó kis régies leírás:
_______________________________________________________________
18. A MÁTYÁS SZAJKÓ.
Egyéb neve: mátyás, mátyásmadár, matyimadár.
(Garrulus glandarius L)
KÁROS.
Leirás. Kisebb testû a csókánál. Tollazata vörösesszürke, gyeplõje széles, fekete; búbja fehéres, feketés csíkokkal. Farcsíkja, farokalja fehér, szárnyán fehér tükör; farka fekete, a véneknél tövén halavány kékes harántcsíkokkal; legfõbb ékességei a szárnyfedõ tollak, melyek keresztberóva fehér, fekete és szép kék csíkokat viselnek. Szeme világoskék, eleven tekintetû. Fészkét hol alacsonyan, hol magasan rakja a fákra; fészekalja öttõl kilencz tojásig terjed; a tojások halavány, néha zöldes földön sötétesen, sûrûn és aprón szeplõsek.
Élete módja. A hol él, ott szavától hangos az erdõ, rendes szava pedig hasonlit a «mátyás» szólamhoz, azért népies neve Mátyás. Sandor István uram régi szókönyvében zajgó-nak is mondja a zajtól, a melyet csap és a mibõl aztán a szajkó származnék. Eleven, nyughatatlan lakója erdõnek, bokrosnak, erdõ közelében a kerteknek is. Mindent eszik, mindent felfal, mert nagy az õ torkossága. Dió, mogyoró, makk, bükkmag, gyümölcs, bogyó; aztán a gilisztán kezdve szöcskén, futóbogáron át mindennemû bogárság mind a begyébe vándorol; a minek kemény a héjja, mint diónak, mogyorónak, azt odvakba, résekbe még gyüjtögeti is. Ez idáig nem is volna baj; de már az igenis és igen nagy, hogy zajgó úr õ kegyelme még gébicsnél, szarkánál is nagyobb fészekrabló. Tojás, meztelen madárporonty, a fészek szélén üldögélõ és anyját váró tokos poronty, az mind Mátyás úr prédája. Ezekért aztán még a galagonya tüskés bokrát is bújja. Szóval, nagyon káros és nem ajánlható kegyelemre.
Ifjan elfogva, ha nem is válik egészen kezessé, de kalitkában és folyosókon tartva, nagyon mulatságos madár, mert utánzásaival nagy imposztor. Elõször is eltanúlja a majorság minden hangját, csipog, kukorékol, gágog, pityereg; közbe nyávog egyet, mint a macska, majd meg nyikorog mint az ajtó kenetlen sarka, vagy a targoncza kereke, szóval mulatságos egy kópé biz õ. Felelget is a hangokra; a kakasnak kakasúl, a lúdnak lúdúl és innen ered a népszó:
Igen örvend a rigó, felel neki a szajkó.
Hazánkban még jócskán van; külsejével pedig az erdõ disze. |
