Keresés

Egy ideig nagyrészt az volt, később a pénztárcáján keresztül megszólítható átlagmagyarra hatottak az egzisztenciális érvek.

Igen, sokáig én is hasonló názeten voltam, hogy félre szennyes pénzügyi érvek, félre anyagiasság, félre ilyen szőrösszívű megfontolások, szemünket vessük a nemzet boldogulását szolgáló célokra és más semmire.

Ez a véleményem tartott egészen addig, amíg közelebbről bele nem szagoltam egy kicsit fatornyos kis hazám önkormányzatának dolgaiba és - sajnos - rá kellett jönnöm, hogy a legszebb ideának is vannak szennyes pénzügyi vonatkozásai, amiket nem szabad elhanyagolni és semmibe venni, mert idő kérdése és ez szépen megbosszulja magát. Ha tetszik, a szép ideák világából kicsit lejjebb ereszkedtem a matéria világába. Mert hát ilyen a világ akkor is, ha ezt nem valljuk be magunknak: a politika 90%-ban a pénzről szól. Nézd csak meg az egyházak tevékenységét az utóbbi 15 évben: csak akkor emelték fel szavukat, ha a pénzüket és a befolyásukat érte valamilyen támadás. 

A pénztárcáján keresztül megszólítható átlagmagyar: ez egy szép, a legnagyobb halmaza a magyar populációnak. Olyannyira, hogy még a jobbos szavazóközönségről is kiderült, nagyon is megszólítható a pénztárcáján keresztül, még erdélyi vérei ellenére is. Akikért pedig - állítólag - szíve a nap 24 órájában hevesen dobog. Legalább is, ha ingyen teheti.

Természetesen videofelvételem nincs. Csak valahogy gyanús koincidencia mutatkozott a Fidesz és Mádl álláspontja között, ami nem is olyan gyanús, ha ismerjük a köztük levő baráti, sőt harcostársi viszonyt. Tudod, ha egy kacsa úgy hápog, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, úgy röpül, mint egy kacsa, sőt úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az előttünk álló lény nagy valószínűséggel egy kacsa.

Szvsz Gyurcsány legalább nyíltan megmondta, hogy mi az álláspontja. A jobbos szavazók meg otthon sunyítottak közben és eszük ágában sem volt "ezekre" szavazni

Csak az egyikük min.elnök, a másikuk pedig mezei állampolgárok sokasága.

Kerüljük a címkézéseket, mert amint az én példám is mutathatja, indulhat valaki szinte a legszélsőségesebb liberalizmus irányából a nemzeti (közösségi) liberalizmus irányába is. Így tehát én ma a fidesz balszéléhez sorolom magam. (Nem szeretem a szocikat (jaj de finom vagyok), de az szdsz a szocikkal van, így leegyszerűsödött a választás.)

A nemzet a kérdésben korántsem volt egységes, tehát nem tudom, hogy mit fejezett ki Mádl. Illetve tudom: a Fidesz vezetőinek álláspontját.

Egy ideig nagyrészt az volt, később a pénztárcáján keresztül megszólítható átlagmagyarra hatottak az egzisztenciális érvek.

Másrészt amíg nem tudod videofelvétellel bebizonyítani, hogy Mádl fogadta a fideszes felsővezetést, ami instrukciókkal látta el arran ézvest, hogy az IGEN-re szólítson fel, Feri bátyám, addig ez a feltevésed merő fikció, ködbe vesző magánvélemény.

A jobboldali szavazóközönség a nemet egészen elfogadhatónak tartotta. Legalábbis erre utal, hogy nem mentek el szavazni. Aki meg elment és igennel szavazott, azok között szép számmal voltak ballibek is.

Tehát ha esetleg valakire haragudni akarsz a nem győzelme miatt, elsősorban  a jobboldalon keresd az alanyokat. A jobbos szavazóréteg ui. egymagában győzelemre tudta volna vinni az igent. Hogy nem tette? Hát szeretjük erdélyi véreinket, de zabot azért nem adunk nekik.

Szvsz Gyurcsány legalább nyíltan megmondta, hogy mi az álláspontja. A jobbos szavazók meg otthon sunyítottak közben és eszük ágában sem volt "ezekre" szavazni, sőt magántársalgásaikban inkább uszítottak ellenük.

De azért örülök a véleményednek, mert te vagy azon ritka jobbosok egyike, akik legalább valamilyen kritikát megfogalmaznak a sajátjaikkal szemben az indexen.

A nemzet a kérdésben korántsem volt egységes, tehát nem tudom, hogy mit fejezett ki Mádl. Illetve tudom: a Fidesz vezetőinek álláspontját.