Szia macready, sziasztok Ph. K. D.-olvasók!
(A)
Ha nem olvasom ezt a topicot, nem veszem meg Dick újabb magyar megjelenését (Figyel az ég). De előbb egy figyelmeztetés: Dick gyakori olvasása megszokást okoz.
Nos, ha megengeditek (miért ne engednétek meg?), elmondom a véleményem. Megszokásom, hogy elolvassam Dick magyarul megjelenő regényeit. A könyv elején azt hittem, hogy itten a szokásos őrület bontakozik ki, mikor Jack Hamilton és társai átpottyannak egy másik világegyetembe. De tévedtem. Ez a regény egy merő matek, a huszonnyolc éves Dick a maga pontosságával végrehajt egy feladatosztályt, ahogy hőseivel végigutaztat még néhány másik világmindenséget. (És mindennek nagyon erős a politikai töltete.) A regény cselekményvezetése alighanem emlékeztethet valakiket J. S. Bach eljárásaira.
Nekem ez a regény nem azért tetszik, mert kiindulópont a későbbi Dick-regényekhez. Pusztán azért tetszik, mert unikum, egyedülvaló a szerző általam szükségesnél kevésbé ismert életművében. Hozzászoktam Dick olvasásához; ne is vegyétek készpénznek, mit írtam itt.
(Nem-A)
Hmmm. A matek csak a 15. fejezetig tart, a rendszer nyitott marad, sőt, méginkább szétnyílik, és kiszóródik a semmibe. Az utolsó mondat: fasság. Nem mentség, hogy két hét alatt írta (Lem is pár hét alatt írta meg a Solarist, mégse fasság az utolsó mondata).
És még valami: néhány stiláris, nyelvhelyességi és mondattani, illetve korrektori hibával találkoztam a magyar kiadásban. Mondhatni: a Dick-sorozatban nem ehhez vagyunk szokva. Kakicseppek a kaviár-tálkában.
|
