Dattis!
Azt írod:
"Hogy például a Párizs miért "zs" betűvel honosult meg a magyar nyelvben, "
Szerintem a köznyelv így látta "fogyaszthatónak" és nem érdekelte, hogy a görögös műveltségűek Páris-t látnának szívesebben. Van a "zs" betűre egy más példa is. Egy levéltáros kiderítette, hogy a 12. században Champagne környékéről került Magyarországra egy frank-francia (?) földbirtokos. Volt persze rendes neve is, de birtokain néhány falunév lassan átváltozott a magyar szájon, és ma e két falut Zsámbék és Zsámbok néven tisztelhetjük. Morzsolgasd kicsit azt a Champagne-t, előbb-utóbb összeáll az a Zsámbék.
A Visegráddal meg nagyon vigyázzunk. Manapság persze mindenkit megköveznek, ha nem ért egyet a szláv eredettel, de egye fene.
Régen a városokat kerítették az ókorban. Fallal. akármivel. Ez az őseurázsiai gyök, mint k-r, kiválóan megvan a magyarban. A Kaukázus környékén ma is vannak ilyen városnevek, mint pl. Sztyepanakert. A végén ott a kert szó, ami kerített várost jelöl.
Ebból lett a szlávban a gorod, majd hangugratással grod, grad, majd hrad is, ami már tényleg várat jelent.
Hogy Visegrádon éltek-e valaha szlávok, azt nem tudom. De szerintem ennyi erővel lehetett Vizeskert vagy Vizikert is. Meg kellene nézni valami rendes etimológiai szótárban. A Kiss Lajost én nem tekintem rendesnek, hisz még Pinnyét is a szlávból eredezteti, miközben az is a Chapmagne-i nemesünk által idehozott (más) névből "magyaródott" át.
És hát persze ott van a mi jó Balatonunk, amiről kiderítették az okosok, hogy szlávul mocsarat jelent. Elfelejtettek elutazni Gömör és Borsod környékére a drágáim, pedig a hegyek között ott is van egy derék magyar falu szintén Balaton néven. Mocsár meg sehol. Ennyit a szláv helyneveinkről.
|