Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2005-03-10 16:04:32 104
Kedves RogerWilco!

> Mi magyarázza a következő két- (három-?)féle ragozást?

fő - feje(m)
nő - neje(m)
vő - veje(m)

DE

kő - köve(m)
tő - töve(m)


Van egy jó közelítés, amely megadja, hogy mi lehetett a szavak "eredeti" alakja: ez pedig az, hogy a többes számú, tárgyesetű, személyragozott stb. alakok végéről elhagyjuk a toldalékot. A fenti példákban tehát: feje, neje, veje, köve, töve: annyi kiegészítéssel, hogy az ej, ill. öv eredetileg kettőshangzók voltak (a j ill. a v rövid i-ként, ill. u-ként hangzott). Az ómagyar korban azonban a szóvégi rövid magánhangzók lekoptak (vö. Tihanyi Alapítólevél: feheruuaru rea meneh hodu utu rea > mai Fehérvárra menő hadútra). Így a szavainkból fej, nej, vej, köv, töv lett, azzal, hogy az ej és az öv továbbra is kettőshangzókat jelölnek. Ez utóbbi kettőshangzók így szóvégen hosszú ő magánhangzóvá váltak: fő, nő, vő, kő, tő, miközben a ragozott alakokban másképp változtak: a kettőshangzó félhangzós eleme mássalhangzóvá vált, ezért van fejem, nejem, vejem, kövem, tövem.

Ha megnézzük a Tihanyi Alapítólevél (TA.) fenti idézetét, akkor további, ezzel kapcsolatos meglátásokat tehetünk:

A mai menő folyamatos melléknévi igenév akkor még meneh alakú volt. Ez a szóvégi h szerűség idővel szintén félhangzó lett, és az így előállt kb. menej szóalak ugyanarra sorsra jutott, mint a fenti fej stb., így lett belőle menő. Sőt azt is megfigyelhetjük, hogy azok az igenevek, amelyek korán főnevesedtek, azok megtartották a régies ragozott alakjukat, vö. ered ige > erdő ~ erdeje.

Látható, hogy a mai -ra/re rag helyett a TA.-ban még rea /reá/ névutó van. Emiatt van, hogy a ragok többsége előtt mégsem -ej-, -öv- tőváltozat áll, pl. fővel nem *fejevel, kőre nem *kövere. Ugyanis, ezek a ragok a fenti változások korában még mind névutók voltak, így előttük szóvég volt, tehát megtörtént az -ej, -öv > -ő változás mielőtt raggá váltak volna.

A tanulság tehát az: a ragozott alak az elsődleges, az alanyesetű a másodlagos! Ha így nézzük, ez a két ragozás ugyanaz a ragozás.


> és a harmadik (?) típus

hő - hője, hőm, hevem (hövem?)


Van egy szavunk a név, amely mutatja, hogy hosszú mgh. után ez a félhangzó a szóvégen is megmaradhatott, mert a hosszú mgh.-val nem tudott kettőshangzót alkotni. A szó a kialakulása során két útra lépett: egyrészt egy hosszú tőhangzós szóváltozat lett belőle, vö. nagy hévvel ~ nagy névvel, heves ~ neves, hevem ~ nevem. Másrészt a mintája is hatott rá, így a tőhangzó a szóvégi -v előtt megrövidülhetett, az így előállt hev-ben az -ev már lehetett kettőshangzó, így -vé egyszerűsödhetett (nem szóvégen viszont megmaradt az "eredeti" állapot).


> Én csak arra tudok tippelni, hogy az első csoport finnugor eredetü, azt tükrözi.

A fenti szavak mind finnugor/uráli eredetűek*. De a ragozás során fellépő tőváltakozás már a magyra nyelv sajátos fejlődéséhez tartozik.

* A ismeretlen eredetű, de ennek ellenére valószínűleg fgr., és az ismeretlen eredet itt csak annyit jelent, hogy nem sikerült megbízható fgr. etimológiát adni hozzá. Ennek ellenére vö. finn kiima.

A fgr. rekonstrukciók: fő < *päŋ3, nő < *ńiŋä, vő < *wäŋ3, kő < *kiwe, tő < *tiŋe/tüŋe, hév/hő ?kej(e)-mä.
Onogur Creative Commons License 2005-03-10 11:39:39 101

> Mi magyarázza a következő két- (három-?)féle ragozást?

 

Tömören: nyelvtörténet és hagyomány.

 

Mindegyik megmagyarázható nyelvünk korai állapotából. A forma nem feltétlen utal a finnugor eredetre, habár minél ősibb, annál valószínűbben urali/finnugor/ugor kori.

 

Hogy kibírd addig, míg LvT a részletes és helyes magyarázattal kijön:

 

Régi szavaink legtöbbje vagy mind valamilyen mássalhangzóra vagy valami félhangzóra kellett végződnie, ezek voltak a véghangzók; továbbá egy kicsit más volt a hangkészlet. A rendhagyó paradigma mindig egy nyelvtörténeti változás hagyományőrző eredménye, mely esetleg idővel felveheti a szabályos ragozást. De ez előre nem jósolható, csak utólag magyarázható.

 

Tehát a ragozási sorban nem szabályszerűen megjelenő v és j (esetleg h) hangok hiátuskitőltők és a megszűnő véghangzók következményei.

 

O.

A hozzászólás:
RogerWilco Creative Commons License 2005-03-10 10:13:09 100
Mi magyarázza a következő két- (három-?)féle ragozást?

fő - feje(m)
nő - neje(m)
vő - veje(m)

DE

kő - köve(m)
tő - töve(m)

és a harmadik (?) típus

hő - hője, hőm, hevem (hövem?)

Én csak arra tudok tippelni, hogy az első csoport finnugor eredetü, azt tükrözi.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!