Keresés

Részletes keresés

bode1899 Creative Commons License 2005-03-03 16:33:24 807
Én most olvastam először. Megdöbbentő.
És ezek után Juhász, az a főhülye, aki a pécsi egyetemen könyvtár-ruhatár szakon most szerzi a diplomáját, meg Keleti a honvédelmi bizottságban b@sztatja ezt a katonát. Innen. A bársonyszékből. Kész csoda, hogy nem történt tragédia. Az a véleményem nem változott, hogy semmi keresnivalója a magyar katonának se Afganisztánban, se Irakban. De így meg végképp semmi.
Pat_Healy Creative Commons License 2005-03-03 10:16:08 805

Ja, ez tényleg nem semmi bár már olvastam korábban.

 

Viszont arra lennék kíváncsi, hogy í gazdák meddig fognak kitartani. Vagy hogy ők észreveszik e mennyire durván leszarja őket minda a média, mind a kormány. Mert ugye ez az újabb ügynöklista nem véletle, hogy most került elő, de ezzel nem hiszem, hogy sok újdonságot mondtam.

 

 

"Jókat derülhetnénk a minusz 22 fokos afgán tél közepén kiküldött,
lejárt szavatosságú naptejek esetén..."  ezt asszem valamelyik tévé is felkapta.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2005-03-03 09:59:42 804

Subject: Fw: Magyarok Irakban - nem semmi

 

Az alábbi nyílt levél a honvedelem.hu fórumán jelent meg, és egy
Afganisztánban szolgált százados írta a honvédelmi miniszternek a
külföldön szolgáló csapatainknál szolgáló állapotokról. Demokratikus
hadseregünk persze úgy gondolta, hogy a levél és a hozzá fûzött
kommentárok a fórum moderálási elveibe ütköznek, és törölték. Aztán rájöttek, hogy mégsem, és most ismét olvasható, bár ki tudja, meddig.


Tisztelt miniszter úr,

Hét hónappal ezelõtt ön azzal a szavakkal búcsúzott tõlem és
Afganisztánba induló katonatársaimtól, hogy térjünk vissza épen és
egészségesen. Ez sikerült, bár ne kiabáljuk el, még pár nap hátra van,
nem tudjuk mennyi, már 25 napja lejárt a fél év.
Itteni elöljáróink szerint sikerült úgy teljesítenünk ezt a missziót,
hogy tovább növeltük tekintélyünket a NATO-ban, fenntartottuk Kabul egy
negyedében a békét, biztonságot, megszereztük a lakosság bizalmát,
robbanószereket találtunk, terrorista gyanús emberekrõl, drog- és
gyermekcsempészekrõl szereztünk információkat, segítettünk a kabuli
rendõrség kiképzésében, satöbbi... Kár, hogy sikereinkrõl soha nem
hallottunk sem a honvedelem.hu oldalon, sem a híradásokban. Más nemzetek
honlapjait irigykedve nézzük…

Sajnos ez is mutat valamit. Vagy nem merünk büszkék lenni, vagy nem
igazán büszkék ránk elöljáróink. Vagy csak elfeledkeztek róla?
Ez utóbbit nem csodálom. Sajnos sokmindenrõl elfeledkeznek egyesek.
Amikor értékelik ezt a missziót, bizonyára a problémákról is
elfelejtkeznek majd, hiszen egyeseknek ez az érdeke, ezt diktálja egyéni
karriervágyuk. Miniszter úr! Abban a jelentésben, ami a misszióról
készül majd Ön nem fog találkozni a problémákkal, fõleg nem a
felelõsökkel, ebben bizonyos vagyok, hiszen vannak, akiknek a karrier
fontosabb, mint katonáink biztonsága. Szakterületemen 5 alkalommal éltem
javaslattal, soha még csak válaszra sem méltattak, pedig komoly
biztonsági következményekkel járó javaslatok voltak.

A visszafogadó ünnepségen, Önön múlik majd, hogy megkérdezi-e a
katonákat arról, hogy használható volt-e például a sok millió forintért
kifejlesztett és beszerzett, majd a Mercedes terepjárók platójára
felszerelt géppuskaállvány. Azt a választ fogja kapni, hogy nem, mert
ezek légvédelmi géppuskaállványok, vízszintesnél lejjebb nem dönthetõek,
holott Kabul belvárosában nem felülrõl fog jönni a támadás. Hogy
mennyiért, melyik cég és mely nyugdíjas katonai tanácsadók kaptak ezért
nálunknál is jobb fizetést, annak majd Ön utánajár, legalábbis, mint
adófizetõ magyar állampolgár, ezt remélem.

Miután kiérkeztünk, egy kanadai újságíró kikezdte a felszereléseinket,
például, hogy amig korábban a kanadaiak páncélozott jármûvekkel
járõröztek, addig a magyarok homokzsákokkal körbepakolt Mercedesekben
teszik ugyanezt. A szárazföldi vezérkar hivatalos, ma is az Interneten
megtalálható reakciója erre az volt, hogy a terepjárók páncélozottak (!)
és BTR-ek is segítik a munkát. Lehet, hogy Önt és sok millió
honfitársunkat ez megnyugtatta, és akik ezt állították, ma már magasabb
beosztásban ülnek, azonban az igazság az, hogy a katonák a terepjárókra
forgalomból kivont golyóálló mellényeket, egyes esetekben homokzsákokat
erõsítettek az utastér védelmére, de páncélozottságról messze nem
beszélhetünk. Még az ülésekre erõsíthetõ kevlárhuzat is 5 hónapig
hiányzott, mely egy aknára futás esetén nyújt védelmet, holott
Afganisztán a világ legelaknásítottabb országa. Ez 20 éve így van, nem
menet közben derült ki. A BTR-ek pedig, tudva, hogy ilyen jármûvekkel
taposták a földbe a szovjet csapatok a helyieket, jobb hogy nemigen
hagyták el a tábor területét. Vagy oroszoknak, vagy az egyenruhánk miatt
amerikaiaknak néztek minket, s hát egyik sem közkedvelt nemzet
Afganisztánban.

De késõbb még irritálóbb dolog történt. Volt, hogy a nem megfelelõ
felszerelésekkel katonáink fejét kockáztatta a vezetés. És ezt szó
szerint értse. Kiutazásunk után pár hónappal a belga védelmi miniszter
látogatást tett a velünk egy zászlóalj-kötelékben szolgáló belga
századnál. Miután tájékoztatták õt arról, hogy a terroristák legújabb
szórakozása az, hogy a járõrök elõtt keresztben az utakon drótokat
feszítenek ki, így kísérelve meg lefejezni a terepjárókon álló
géppuskást, azonnal megtiltotta, hogy a tábor területét elhagyják a
belga katonák. Minden nemzet órák alatt drótvágókat szerelt fel a
kocsikra a járõrök géppuskása elé. Kivéve minket. Akkor a problémát a
magyar századparancsnok, mivel anyagi kerete sincs drótvágó
legyártásához, mint ahogy semmi más rendkívüli kiadásra, jelentette a
Szárazföldi Parancsnokságnak, de a hét hónapos missziónk alatt nem
sikerült legyártatni és felszereltetni a drótvágókat. Egy kísérleti
példány készült el, bizonyára komoly kutatói-fejlesztõi munka
eredményeként és súlyos tiszteletdíjakért, csakhogy a felszerelt
drótvágó monstrum 50 km/h sebességnél ingataggá teszi a Mercedes
terepjárót, így használhatatlan. A katonák feje jelenleg is veszélyben
van. Most jelenthetem Önnek, hogy ha valaki Nagy Richárd sorsára jut,
meg se próbálják azt mondani a temetésén, hogy önszántából vállalta a
missziót. Inkább nevezzék majd meg azon személyeket, akik nem tették
lehetõvé számára a maximális túlélést.

Miniszter úr, nem akarom rabolni az Ön és mások idejét, pedig lenne még
mivel. Jókat derülhetnénk a minusz 22 fokos afgán tél közepén kiküldött,
lejárt szavatosságú naptejek esetén, vagy nagyokat sírhatnánk a
Kalasnyikovjainkon, melyek lõszerei nem NATO kompatibilisek, és mi
ezekkel veszünk részt egy NATO misszióban, esetleg az antenna nélkül
kiküldött rádiók példáján, a kevlársisakok hiányán, vagy a
katonaorvosainkon, akik a múltkor a városban kõdobálásba kerültek, de
mivel kiképzést ilyesmire sem kaptak, azt se tudták, miként reagáljanak.
De adófizetõként kimondottan érdekelne, hogy azt a két darab, egyenként
1,5 tonnás elektromos kapcsolószekrénynek, amit senki sem kért de
kiküldtek Kabulba, mennyi volt a kiszállítási költsége...

Idõrablás helyett, amit most a végén mondani szeretnék Önnek, hogy
fiatal tisztekként egyre többen érkezünk el katonai hivatásunk egy
jelentõs állomásához. Vagy beállunk a karrieristák sorába, és hallgatunk
a seregben uralkodó szégyenletes állapotokról, ami egyébként nem csak a
misszióknál van így, olvassa csak el a tárca internetes fórumát, vagy
azt mondom, hogy továbbra is szeretnék reggel belenézni a tükörbe és nem
veszek részt egy szégyenletes folyamatban. Kérem ne higyje, hogy
sérelemtõl vezérelve vagy a misszió alatt történtek miatt írom ezeket a
sorokat. Sem a szabadságok megnyirbálása, sem a hatodik hónap lejárta
elõtt 4 nappal a médiából tudomásunkra jutott egy hónapos hosszabbítás,
sem a NATO-ban egyedüli tagországként csak a magyar missziós katonáktól
megvont választási jog nem késztet erre. Régóta szolgálok a seregben,
korábban láttam a HM gépkocsiparkolóját, az LCD monitorok beszerzését,
ismertem külföldi képzésrõl visszatérõ kollégákat, akiket engedtek
leszerelni, vagy rendelkezési állományba tenni, és láttam képesség és
képzettség nélküli "csókosokat" gyorsan megmászni a ranglétrát, majd jól
fizetõ NATO beosztásokból szégyenszemre hazatérni embereket, mert nem
volt megfelelõ a nyelvtudásuk. Ezek hitelünket rontották a Szövetségben,
illetve ezért nincs hitünk már nekünk fiatal nemzedéknek sem az
elöljáróinkban.

Ugyanakkor ebben a seregben 15 éve nem fenyítettek meg alezredest és
annál magasabb rendfokozatú személyt, hiszen cimbora a cimborának nem
vájja ki a szemét. Én nem akarok cimbiskedni senkivel, mert ezek olyan
emberek, akik szeretnek a Magyar Honvédség állóvízében lubickolni, míg
sokan megbüdösödünk tõle. Ellentétben velük, mi fiatalok meg tudjuk
állni a helyünket a civil életben, így nem ragaszkodunk túlzottan ehhez
a sereghez úgy, mint azok, akiknek se nyelvtudásuk, se fizikai
állóképességük, se megfelelõ végzettségük, se kreativitásuk, de
megszegve katonai esküiket nem gondoskodnak maximális mértékben
alárendeltjeikrõl, vagy nyílvánvalóan rosszul gazdálkodnak a rájuk
bízott anyagi javakkal, emberi erõforrásokkal. Nemcsak az esküjüket, de
a törvényeket is megszegik ezzel, nem csoda, hogy morális válságba
juttatták a hadsereget. Ha pedig azzal takaróznak, hogy a rendszer nem
mûködik megfelelõen és õk tehetetlenek, akkor azokat kell elõvenni, akik
nem állnak ki mellszélességgel a reformok mellett és elmulasztják
hatékonyabbá tenni a szabályzók, eljárások rendjét. Hogy miért? Mert nem
érdekük. Vagy csak egyszerûen kreativitáshiánnyal küzdenek és nem
találnak megoldásokat bizonyos problémákra. Akkor viszont nem
kerülhetnének vezetõ pozícióba, mert tönkreteszik a sereget.

A reform nem csak stratégiai szinten kell elkezdõdjön mert láthatóan
zátonyra fut, hanem a haderõben uralkodó állapotok összességén kell
változtatni. Régi gyakorlattal nem lehet egy expedíciós hadsereget
mûködtetni mert hatékonytalan lesz, és felemészti azt a minimális
forrást is, amit a költségvetés biztosít a számára. Ha pedig nem
rátermett emberekre bízzuk, akkor kidobott pénz még az is, ami jut.

Beszélgetve a Kabulban szolgált katonákkal, sokan az utolsó napokat élik
a seregben. Ezek után én kívánok önnek sok sikert és szerencsét az
expedíciós, professzionális, elhivatott és a társadalom szemében
elismert haderõ kiépítéséhez. Szüksége lesz rá, bármennyit is költ majd
a sereg az adófizetõk zsebébõl 30 milliós, de a géppuskaállvánnyal
hasznavehetetlenné tett terepjárók beszerzésére, toborzásra, vagy
arculatépítésre. Viszont akkor talán sikerrel jár, ha újra bevezeti a
seregben a felelõsségre vonás intézményét és megreformálja az uralkodó
nézeteket, eljárásokat, szabályzókat, vagyis elérjük azt a sokat
emlegetett mentális interoperabilitást a NATO-val. Siessen vele, mert
elõbb-utóbb nem lesz kikkel megtegye.

Tisztelettel, Farkas Roland százados

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!