|
|
 |
rev251
 2005-02-25 20:40:48
|
35
|
2. pont (1-0) val, hogy ti. támadni nem érdemes vele, alátámasztottad egy részesetre, amit mondtam.
Érdekesebb, hogy érdemes-e atommal védekezni: 3. és 4. pont (0-1, 1-41
Az országokat, mint egységesen működő valamiket kezeled. ez összeomláskor nem feltétlen igaz. Egyének és csoportok gondolhatják azt is, hogy a szolgaság jobb, mint a nukleáris tél, mivel nekik nem akkora a veszteség, mint a fejeseknek.
(+ esetleg a fejes is mondhatja azt a végén, hogy minek; a hatalmát az atom bevetésével is bukja, a kialakuló lincshangulat esélye miatt az élete is veszélybe kerül úgy is)
De ezzel együtt a bevetés kétesélyes HA MÁR MEGVAN az atomfegyver. Viszont az államnak (a leendő védekezőnek is!) a végső előtti helyzetet kell elkerülni, nem pedig az utolsó esélyre játszani, FŐLEG, hogy a kettő költsége összemérhető (talán az atomarzenál kifejlesztése és fenntartása még esetleg drágább is)
A konkrét (USA atomoz, ha Taivant megszállja a Kínai Népköztársaság) példa viszont nem védekezés lenne az USA részéről. Inkább a blöffparti részének érzem.
Necces persze a gondolatmenetem, de érdekes egy ilyen irányba elmenni. (Mégha Irak szempontjából OFF, tán Iránéból is)
Mellesleg figyelemreméltó, hogy a levezetésedben Te is elfogadtad a peremfeltételeket #28
(az atom mindenképp hadászati hatású; éles bevetés már volt, ezért ismert a hatása)
Mellesleg Orwell is gondolkodott a kérdésen és a 'Háború=Béke' c. tételéhez ő is feltételül,vette az atom be nem vetését
(mondván, hogy a társ-i szerkezetet rombolná szét /még nyerés esetén is/, ami az ur.oszt-nak rosszabb, mint egy háborús vereség. Ő az 1-1 esettel számolt, kissé neccesen szintén)
|
|
A hozzászólás:
 |
|
Törölt nick
2005-02-21 11:24:14
|
34
|
Két fél van, támadó és védekező.
Aszerint, hogy van-e bombájuk, négyféle helyzet állhat elő (0=nincs bomba, 1=van bomba, első a támadó, második a védekező):
1. 0 - 0
2. 1 - 0
3. 0 - 1
4. 1 - 1
1. Érdektelen, ugorgyunk.
2. A támadó, ha beveti, akkor - pont, ahogy te is említetted - kap egy sugárfertőzött országot. (Azért ezt ne túlozzuk el annyira - Hirosima és Nagaszaki mindmáig lakott városok.)
Viszont ami ennél sokkal fontosabb, nemzetközileg teljesen elszigetelődik. Ha nem ENSZ BT állandó tagról van szó, olyan ENSZ-csapást kaphat a nyakába, hogy arról koldul. Pl. ha az iraki-iráni háborúban Irak bevet egy ilyen bombát, könnyen lehet, hogy addigi szövetségesei (Szovjetunió, USA, Szaúd-Arábia) azonnal ellene fordulnak, mint 90-ben.
Egyszerűen a támadónak nem muszáj bevetnie, viszont iszonyatos árat kell érte fizetni nemzetközi kapcsolatok tönkremenetelében és - elég nagy eséllyel - nemzetközi megtorló csapásban ahhoz, hogy már ne érje meg bevetni.
3. A védekezőnek tisztáb sor. Mihelyst az összeomlás küszöbére ért, azonnal beveti. Miért? Mert nincs vesztenivalója. Egyszerűen a bukásnál és menekülésnél minden jobb, még a bukás és bosszú kombinációja is.
Mellesleg ebben az esetben a támadó valószínűleg igen óvatos, és igyekszik korlátozott célokat elérni, majd kiszállni. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy az ellenfél nukleáris ingerküszöbét ne lépje túl - mint az közismert, az amerikaiaknak a Távol-Keleten gyakorlatilag a kínai támadás pl. Tajvan ellen önmagában átlépte volna ezt a küszöböt.
Éppen ezért - mivel nem tudni, hol húzódik az ellenfél ingerküszöbe - célszerű a támadó részéről az ilyen helyzetet elkerülni.
Egyébként elképzelhető, hogy a támadó rosszul ítéli meg az ingerküszöböt. Pl. a SZU megtámadja Nyugat-Berlint (azt gondolják, ezért még nem lesz atom), mire az USA egy töltetet kilő egy közeli orosz támaszpontra. Erre az oroszok belátják, hogy rosszul mérték fel a helyzetet, és fegyverszünetet kérnek a status quo fenntartásával. (Ez 1948-ban - ha lezárják Nyugat-Berlin légterét - kb. így zajlott volna. Szerencsére az oroszok helyesen mérték fel az amerikai ingerküszöböt.)
4. Ez esetben szintén a védekezőnek éri meg bevetni. Annyiban neccesebb a helyzet, hogy itt a megtorló ATOMcsapás esélye is gyakorlatilag 100%, de továbbra is működik a 3. pontban megismert logika, miszerint jobb a bukás bosszúval, mint anélkül.
Ráadásul a támadó itt is az ellenfél ingerküszöbének tiszteletben tartására törekszik, amiben csak úgy lehet biztos, ha egyáltalán nem támad. (Az 1949 utáni orosz-amerikai viszonyra már a 4. pont illik. Ott sem véletlen, hogy igyekeztek kerülni a konfrontációt. Ezt a célt szolgálta a forródrót a Kreml és a Fehér Ház között, hogy a felek a lehető legpontosabban tudathassák egymással az ingerküszöböket.)
Másrészt itt is elképzelhető a rosszul megítélt ingerküszöb és az ebből fakadó visszavonulás esete.
Az ingerküszöböket pedig valamennyi atomhatalom jóelőre meghatározza, nehogy a hajnali háromkor hálósipkában felriasztott vezetők hülyeségből elpuskázzák az utolsó esélyt a bosszúra. Ilyenkor a vezetőnek már csupán a döntés meghozatala marad - 28. sz. forgatókönyv, akkor a 28. számú terv végrehajtását elrendelem. |
|
Előzmény:
|
|
rev251
2005-02-21 10:29:29
|
28
|
Csak röviden, mert az atomos eszmefuttatásomhoz szükséges
HA mindenki tudja, hogy az atomfegyverrel leginkábbb fenyegetőzni lehet, akkor nem látom értelmét a tartásának - szervezett (következésképp RACIONÁLIS v. kvázi-racionális) államok részéről.
Ehhez az kell, hogy néhányszor bevessék élesben, ill. demonstratív kísérletekben. Ami megtörtént, mint tudjuk (Japán, légköri kísérletek, pl. Novaja Zemlja - Cár bomba)
ÉS az is feltétel, hogy atomfegyver csak hadászati hatású lehet, nincs lokalizálható, vagy reverzibilis hatású (itt van a kérdőjel, a harctéri atomtöltetek, ill kisebb részben a neutronfegyver miatt)
Az én gondolatom csak annyi pluszt tartalmazott, hogy atomfegyvert akkor SEM éri meg bevetni, ha a másiknak nincs olyanja. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
