Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
LvT Creative Commons License 2005-02-16 13:29:52 32
Kedves tsikorgo!

> Túl azon, hogy mennyiben lehet nyelvet újítani egy alkalmi versben

Szvsz. a nyelvújítás egyik nagy motivációja volt, hogy Kazinczynak olyan "hajlékony" szavak kellettek a poémáiban, mint pl. a lég*. Így a vers igen alkalmas médium a nyelvújításra. Más kérdés, hogy a vers alkalmisága milyen mértékben befolyásolja az illető nyelvét. Az adott korszak elég sajátos volt lexikológiai szempontból, szerintem a "nyelvújítási fúria" elég általános életérzés volt abban a korban ahhoz, hogy az alkalmi versekben is jelentkezzen. (Ma is vannak költői nyelvi járékok, amelyek általános mondatók, akkoriban -- vélem -- ez is ezek közé tartozott.) Ill. kérdés, hogy volt-e külön alkalmi stílusa Szentjóbi Szabónak (nekem pl. nincs, ill. csak az van :)).

* Ez a lég szó is elég jellemző: gyakorlatilag ma nem hazsnáljuk, csak egy alkalmazásban, a szinte előképzővé vált légi melléknévben. De az akkori légi tünemény és a mai légi tünemény messze mást jelent: a szó jelentése átértékelődött.


> azért feltűnő, hogy az "igazándi" első előfordulásainak lokalizációja egy térséghez kapcsolódik

Nemde ebből az ÉK-Mo.-i térségből ered az irodalmi nyelvünk számtalan karakterisztikus jellemzője: az e ~ ë meg nem különböztetése az l ~ ly megkülönböztetése mellett stb. Tehát nem tudom, hogy nemcsak a térség általános felülreprezentáltsága kiváltotta érzékcsalódásról van-e szó.

De feltehetjük, hogy a -di képzőbokornak valami nyelvjárási predestinációja volt akkorban. Ez esetben mégiscsak nyelvjárási > irodalmi nyelvi > köznyelvi utat kell feltételeznünk (tehát nem volt a korábbi köznyelv része, vö. 27-esbeli megjegyzésed: " Tehát a te következtetéseddel ellentétben szerintem nem arról van szó, hogy "végülis nem került be a köznyelvbe", hanem arról, hogy kikerült belőle, és aztán újabban ismét belekerült").

Érdekes lenne bevonni az elemzésbe az igazándi nem játszi párját, az igazáni-t, meg az olyan alakulatokat, mint kortyondi, bumfordi, és nem utolsó sorban a valódi szót, amely -- ha jól emlkészem -- egy évvel korábbi az igazándinál. (Igen szép példa itt az ósdi, amelyben többszörös raghalmozás van.) [Ha forrásközelben leszek, magam is megpróbálok ezeknek utánanézni.]

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy introdukáljam az Értelmező szótár címszavait on-line kereshetővé tévő alkalmazást. Előkerestettem vele a -di végű mellékneveket, számszerint 26-ot. A listához a <http://romanid.freeweb.hu/DT2/?s=di$&a=[19]&b=3> URL-t kell követni. (Az alkalmazás még tesztelődik. Az "önkéntes" tesztelők hibabejelentéseit köszönettel vesszük a profilomban megadott e-mail címen.)
Előzmény:
tsikorgo Creative Commons License 2005-02-16 12:22:46 30
Kedves LvT!

Amit írtál, azzal alapvetően persze egyet lehet érteni. Ebből az Arany-helyből a legérdekesebb nyilván az, hogy lábjegyzeteli, a lábjegyzet értelmezésében pedig egyetértünk. Ami pikánssá teszi, az valóban a közönség, a pesti polgár, ami az irodalomtörténet Arany-értelmezési paradigmájának (nép-nemzeti iskola, népiesség, "egy népi sarjadék") újragondolására hív fel.

Apró dolgokban persze lehetne vitatkozni, pontosabban tovább mélázni: az 1791-es előfordulás Szentjóbi Szabó egyik versét jelöli, amely vers A nagy szüret Telegden-nel együtt alkalminak tűnik (abban az értelemben, hogy az őt körülvevő közegnek szólnak eredetileg), a kritikai kiadás szerint mindkettő Nagyváradhoz és a Haller családhoz kapcsolódik. Túl azon, hogy mennyiben lehet nyelvet újítani egy alkalmi versben, azért feltűnő, hogy az "igazándi" első előfordulásainak lokalizációja egy térséghez kapcsolódik: l. még Fazekas Mihály levelét, amelyet a Dorottyáról írt (álnéven,nők nevében, kalendáriumban jelent meg!!! [1804]). Tehát Debrecen, Nagyvárad, innen Nagyszalonta nincs messze. A nyelvtudomány intézet szövegkorpusza (http://www.nytud.hu/hhc/) a legközelebbi előfordulást már csak a 19. sz. második feléből hozza. (Mikszáth – a korpusz, úgy látszik, nem öleli fel Arany e művét)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!