|
|
 |
zeuszka
2005-02-08 16:31:53
|
105
|
hát akkor elég figyelmetlenül turkálhattál a hozzászólásaimban, a mondott együtteseket elég rég dícsértem már, illetve rajtuk kívül még elég sok mindent, max. azokat nem ismered.
de legalább megtudtuk, hogy a Green Day ugyanaz a kategória, mint a Stereolab, és az Oasis és az LCD Soundsystem is egy kaptafa.
innentől kezdve tényleg nincs miről beszélni, csak nem értem, miért nem mered bevallani, hogy megálltál a múlt évezred végén?
ráadásul olyan vaskalapos ostobaságokat írsz, hogy hihetetlen. direkt a kedvedért előkerestem egy 2003-as adatot, minden idők legnagyobb példányszámban elkelt amerikai lemezeiről. első az Eagles (...), míg a Fleetwood Mac holtversenyben hatodik, akárcsak Shania Twain. akkor most ő is igényes? sőt, Whitney Houston 'Bodyguard' filmlemezét 2 millióval többen vették meg, mint a Dark Side Of The Moont, és még sorolhatnám. Angliában meg egy Oasis lemez a második, ugyanilyen összesített listán.
de tudjuk, az értékálló zenéket hallgatják az emberek... (jézusom!)
és nem attól klasszikus valami, hogy sokan veszik-e meg a lemezüket, vagy sem.
ami meg a többit illeti, meg fogsz lepődni, de a popzene valóban nem csak a zenéről szól. befolyásolnak a szövegek, az előadók nyilatkozatai, image, stb. ez teljesen természetes. amúgy sem szeretem a U2-t, de ha meglátom, hogy Bono megint Jézust játszik, még jobban utálom, ezt sem kell magyarázni.
elhiszem, hogy nem változtál 50 éves emberré, mindenesetre egy 50-es, vaskalapos, csőlátású embernek is a becsületére válna, amiket most néha leírtál.
|
|
 |
|
 |
elefantkillah
2005-02-08 15:07:56
|
86
|
szia professzor úr!
neked nagyon igazad van, mndenben. nem akarsz kiadni egy könyvet a huszadik század második felének zenei életéről?? úgy látom te nagyon "kened" a témát!
|
|
A hozzászólás:
 |
Professzor úr_
2005-02-08 14:59:10
|
84
|
Rákönyököltem az Escape gombra, és elszállt a válaszom...
Megpróbálom újra, csak a lényeget.:-)
Többnyire azokat a zenekarokat említettem az utóbbi időből, amelyeket te dicsértél a fórumon. Egyébként való igaz, hogy a kevésbé futtatottak nevét nem jegyzem meg, mert ezekből 12 egy tucat. (Lásd a Green Day-alteregókat a kabarészámba menő basszusgitárosaikkal, akik egyenmozdulatokkal csapkodják hevesen a húrokat. Ettől jobban szól?)
"abban nyilván igazad van, hogy én sem ismerem behatóan a kedvenceidet, bár annyira épp igen, hogy eldöntsem, nem érdekelnek."
Ugyanezt tudom nyilatkozni az utóbbi 10 év zenekaraival kapcsolatban. Annyira ismerem őket, hogy felmérjem a színvonalukat.
"azt se tudom, miért jössz eladási statisztikákkal, mert az ilyen öröklistákon egy csomó szar is van, sőt, főleg az."
A HOSSZÚ TÁVÚ statisztikák egyáltalán nem a gagyi fokmérői. A legnagyobb példányszámban eladott albumok listáját olyan zenekarok darabjai vezetik, mint a Simon & Garfunkel vagy a Fleetwood Mac. Egyiket sem nevezném szarnak. Ellenben az általad említett "nagy 80-as klasszikusok" (a zeneileg minősíthetetlen Motörhead, vagy a rossznak éppen nem monható Jesus and Mary Chain) nem rúgnak labdába manapság. Az értékáló zenéket az évek múltával is hallgatják az emberek.
A statisztikára azért volt szüksége, mert egy citált üzeneten keresztül azzal támadtad (többek között) Oldfieldet, hogy túlértékelik. Visszakérdeztem, hogy kik, és mihez képest, hiszen tudomásom szerint mind szakmai berkekben, mind a közönség részéről (statisztika!) nagyra becsülik a munkásságát. Egyébként megnéztem, hogy az Oldfield-topikban szerepel egy hozzászólásod, amelyben gúnyosan megjegyzed, hogy milyen színvonalas ez a zene. Az, hogy neked nem tetszik, nem alap arra, hogy kétségbe vond a színvonalát, értékét.
"ettől még nekem ötvenes faszik ugranak be róla, sajnálom."
Akkor is, ha tudod, hogy sok fiatal hallgatja. Érdekes képzettársítás. Komolyan mondom, úgy gondolkodsz a zenéről, mint a középiskolás fiatalok. Ők legtöbben nem a zene élvezetéért hallgatnak bizonyos lemezeket, hanem azért, hogy ezzel is igazolják egy-egy (általánosabb értelemben vett és a fiatalkori lázadás megnyilvánulását jelképező) divatirányzathoz történő tartozásukat. A zene is csak egy eszköz az öltözködés, a beszédstílus stb. mellett.
Te is görcsösen próbálod összekötni a társadalmi csoportokat a muzsikával. Az igazi zenerajongó nem foglalkozik a külsőségekkel ("ha x zenéjét hallgatom, és x-hez hasonlóan öltözködöm, akkor én is trendi fiatal vagyok"). Ha 20 évesen Yes-t hallgatsz, nem változol 50 éves emberré, és fordítva, ha 50 éves vagy nem kell feltétlenül Yest hallgatnod. Az ellenkező felfogás az egyéniségét vesztett ember életfilozófiája.
"a Kraftwerk mennyire egyszerű volt már, nem?"
Innováció, ahogy te is rámutattál. Hogy a már említett zenekaroknál maradjunk, az Oasis pl. mit újított a zenén? Még a Beatles koppintása sem új a Nap alatt...
"a Pistolst már szóba se hozom, pedig az elmúlt 25 évben "kicsit" többen vettek gitárt a kézbe az ő hatásukra, mint Carloséra."
Meg is látszik a színvonalon.
|
|
Előzmény:
 |
zeuszka
2005-02-08 13:15:49
|
82
|
figyelj, nem akarom ezt tovább húzni. az utóbbi évek általad említett előadóit tekintve (Metallica, Green Day, Oasis...) is nyilvánvaló, hogy abszolút azon a vonalon mozogsz, amit a Danubius/Sláger Rádió vagy a magyar közízlés más meghatározói átengednek a szűrőkön. és ezzel nincs is gond, csak ne minősíts olyan zenéket, vagy akár irányzatokat, amikről nem hallottál. nyilván iszonyúan differenciált lett mára a popzene, lehetetlenség teljesen képben lenni, de akkor is.
abban nyilván igazad van, hogy én sem ismerem behatóan a kedvenceidet, bár annyira épp igen, hogy eldöntsem, nem érdekelnek. Oldfield sem érdekel, mert szerintem ciki, és unalmas, kész, erről nem fogok további vitákba belemenni. ettől még hallgasd nyugodtan, csak a kötelező áhítattól vagyok rosszul.
azt se tudom, miért jössz eladási statisztikákkal, mert az ilyen öröklistákon egy csomó szar is van, sőt, főleg az. legalábbis szerintem. és abszolút érdektelen, hányan hallgatnak ma is ilyen zenéket, én is tudom, hogy sokan. egészségükre. ettől még nekem ötvenes faszik ugranak be róla, sajnálom.
számodra nem mindegy, mennyire tanult egy zenész, számomra tökéletesen. és ugyanez a bonyolultság kérdése is. a Kraftwerk mennyire egyszerű volt már, nem? mégis meg lehet nézni, mennyit alakítottak a zenén ők, és mennyit a vén bohóc Santana. a Pistolst már szóba se hozom, pedig az elmúlt 25 évben "kicsit" többen vettek gitárt a kézbe az ő hatásukra, mint Carloséra.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|