|
|
 |
zeuszka
2005-02-08 13:15:49
|
82
|
figyelj, nem akarom ezt tovább húzni. az utóbbi évek általad említett előadóit tekintve (Metallica, Green Day, Oasis...) is nyilvánvaló, hogy abszolút azon a vonalon mozogsz, amit a Danubius/Sláger Rádió vagy a magyar közízlés más meghatározói átengednek a szűrőkön. és ezzel nincs is gond, csak ne minősíts olyan zenéket, vagy akár irányzatokat, amikről nem hallottál. nyilván iszonyúan differenciált lett mára a popzene, lehetetlenség teljesen képben lenni, de akkor is.
abban nyilván igazad van, hogy én sem ismerem behatóan a kedvenceidet, bár annyira épp igen, hogy eldöntsem, nem érdekelnek. Oldfield sem érdekel, mert szerintem ciki, és unalmas, kész, erről nem fogok további vitákba belemenni. ettől még hallgasd nyugodtan, csak a kötelező áhítattól vagyok rosszul.
azt se tudom, miért jössz eladási statisztikákkal, mert az ilyen öröklistákon egy csomó szar is van, sőt, főleg az. legalábbis szerintem. és abszolút érdektelen, hányan hallgatnak ma is ilyen zenéket, én is tudom, hogy sokan. egészségükre. ettől még nekem ötvenes faszik ugranak be róla, sajnálom.
számodra nem mindegy, mennyire tanult egy zenész, számomra tökéletesen. és ugyanez a bonyolultság kérdése is. a Kraftwerk mennyire egyszerű volt már, nem? mégis meg lehet nézni, mennyit alakítottak a zenén ők, és mennyit a vén bohóc Santana. a Pistolst már szóba se hozom, pedig az elmúlt 25 évben "kicsit" többen vettek gitárt a kézbe az ő hatásukra, mint Carloséra.
|
|
A hozzászólás:
 |
Professzor úr_
2005-02-08 11:51:59
|
80
|
"ezt én máshogy látom. a 80-as éveknek is megvoltak a maga nagy klasszikus zenekarai, sőt. és nem a Marillionra gondolok, az tény. de hogy te pont őket említed, mutatja, hogy csak egyféle vonalban tudsz gondolkodni. pedig nagyon sok másik is van."
Persze, hogy megvoltak, nem is tagadtam. Én arról beszéltem, hogy kevesebb nagy rockklasszikus "született" ebben a korban. A kedvedért leírom a Metallica nevét, hogy ne csupán egyféle vonalban gondolkodjak. (Más kérdés, hogy ebből az irányvonalból fejlődtek ki később az igazi torzszülött zenekarok, amelyeket ma már szinte senki sem hallgat.) Ha már kategorizálsz, nem értem, hogy a Queen vagy a Yes miért jelent egy irányt. Szerintem nagyjából az igényesség bizonyos szintje a közös nevező.
"az utóbbi 10 év kritikailag jelentős zenekaraiból (mert volt rengeteg) elég keveset ismersz."
Annyira biztosan ismerem ezeket, mint te Oldfiledet és "társait".
Az objektív tényezőkről és a statisztikákról (, mint egyéb objektív tények):
Az előbbit már kifejtettem: tudod, a mese a szakmai tudásról, a dallamvilág bonyulultságáról, a zene összetettségéről stb. Ezek az élvezhetőség terén is érvényesülhetnek. Nem mindegy, hogy Santana virtuóz gitárszólóját hallgatod, vagy egy külsőségekben jeles garázszenekar gitárjának erőteljes, de monoton zakatolását. Ugyanígy érdermi különbség fedezhető fel az iskolai színjátszókör és a "profi" színházak előadásai között.
A statisztika kapcsán elsősorban nem az aktuális slágerlistára gondoltam, hanem az "öröklistákra". Persze ha alapul vesszük pl. a heti eladási statisztikákat, minden bizonnyal kiderülne, hogy több Pink Floyd-lemezt adnak el, mint pl. Dr. Albant, aki 1992-ben slágerlistákat vezetett. Vannak zenék, amelyeken nem fog a kor.
Hiába mondod, hogy tovább kellett volna lépni a '70-es években, mégis számos fiatal kedveli meg manapság is a már említett zenakarokat. Tévedsz, amikor 50 felettiek időtöltésére gondolsz. (Ismét csak a statisztika...)
A két felvetett tényezővel csupán az általad támadott zenék mellett érveltem. Azt kérdeztem, hogy milyen alapon tartod túlértékeltnek Mike Oldfield zenéjét. Milyen kézzel fogható érvet tudsz felmutatni? Előadói, zeneszerzői képességeit nehéz lenne vitatni, a statisztikákat pedig egyáltalán nem lehet cáfolni. Pusztán azon az alapon, hogy neked nem tetszik a zenéje, nem mondhatod, hogy túlértékelik.
Még egy gondolat a "komoly zene helyett emészhetőbb progresszív rock" felvetéshez. Számos olyan komolyzenei darab van, amely bárki számára élvezhető, köszönhetően a dinamizmusának, dallomosságának. Ezek a darabokat (pl. Vivaldi Nágy évszak) sokkal könnyebb befogadni, mint pl. a Yes korai albumainak anyagát. Ezek után butaság azzal érvelni, hogy az hallgasson Yest, aki nem érti a komolyzenét, de mégis "művészieskedni" szeretne.
|
|
Előzmény:
 |
zeuszka
2005-02-07 19:04:46
|
68
|
Az általam emlegetett zenekarok a MAI NAPIG népszerűek. Ezt egyszerű lenne statisztikákkal igazolni.
akkor úgy fogalmazok, hogy a hetvenes években lettek népszerűek. így már érthető?
A klasszikus szóból következik, hogy kénytelenek vagyunk időutazást tenni példák keresése végett. (Nem választhatunk 10 éves zenekarokat.) A '80-as éveket azért nem említi az ember, mivel az már nem a rockzene nagy korszaka volt. Persze akkor is alakultak jó zenekarok, mint pl. az általad szintén lesajnált Marillion. Mindenesetre ez inkább a Depeche Mode, Madonna stb. korszaka volt, tehát nem véletlen, hogy az embernek a rockról nem a '80-as évek ugrik be elsőként.
ezt én máshogy látom. a 80-as éveknek is megvoltak a maga nagy klasszikus zenekarai, sőt. és nem a Marillionra gondolok, az tény. de hogy te pont őket említed, mutatja, hogy csak egyféle vonalban tudsz gondolkodni. pedig nagyon sok másik is van.
Az obszcén szavak használata nem ad kellő nyomatékot a mondanivalódnak, erre még nem jöttél rá? Az, hogy én egyszerűnek és ennél fogva jelentéktelennek tartom az utóbbi idők rockzenével vagy hasonlóval kísérletező zenekarait, egyáltalán nem a tájékozatlanságom jele.
neked már a fing is obszcén? másra nem tudok érdemben reagálni. viszont meggyőződésem, hogy mondjuk az utóbbi 10 év kritikailag jelentős zenekaraiból (mert volt rengeteg) elég keveset ismersz.
Észre sem veszed a - másoktól lopott - okoskodásod fonákságát. Ezek szerint a punk pedig azoknak szólt, akik túl buták voltak a progresszív rockhoz. Valószínűleg ez lehet a helyzet ezek szerint pl. a british poppal is...
ja, mert a te okfejtésed a bonyolultságról, szakmai tudásról aztán annyira eredeti volt. a progresszív rock nagy korszaka nem véletlen, hogy akkor és ott lezárult, tovább kellett lépni. már akinek sikerült. és mi az a british pop? mert szerintem a Beatles-től Robbie Williamsig minden az. beleértve a Floydot is.
SZERINTED. A népszerűségi statisztikák nem téged igazolnak.
egyrészt te most miről beszélsz? láttál már mahasz top 40-et? vagy bármilyen slágerlistát a világból? másrészt meg ezek a legkevésbé sem érdekelnek.
Most (is) csúnyán mellélőttél, viszont te sokat elárultál az Oldfielddel kapcsolatos ismereteidről a bemásolt véleménnyel. (Azért, mert "belekapsz EGY KICSIT mindenbe", még nem kellene orákulumként véleményt formálnod.)
épp eleget hallottam ahhoz, hogy ismerjem. millió lemez van, amit még nem hallottam, és érdekelne, de azt már jó tíz-tizenöt éve tudom, hogy M.O. nem ide tartozik. szerintem túléli, mint ahogy én is.
Az objektív tényezőket pedig egyszerűen nem szeretnéd figyelembe venni.
mik is azok? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|