A kölök 5+ éves, az óvodából pszichológushoz küldték,
mert MÁS mint a többi gyerek, vannak barátai, de nem vesz részt ELÉGGÉ a közösségi játékokban, a kalózkodás a mániája (többször (szigorúan csak pénteken, mert akkor jut képernyőhöz) látott a Karib tenger kalózaiból CENZÚRÁZOTT jeleneteket - ahogy elsüllyed a hajó a kikötőben :) ahogy hajót rabolnak, ahogy disznókkal alszik a fedélzetmester és amikor vívnak a kovácsnál kb 30 perc) a kedvence a fecskék és fruskák (ők is kalózok) mese. Van egy kalózhajója (még csak játék)
Sokat rajzol. Sok kalózt.
A pszichológusnál rajzolt egy kalózt, és kihozta a folyosóra megmutatni és aztán már nem akart visszamenni hozzá. A pszichológus reakciója : a gyermek megijedt a saját félelmeitől.
Erre ijedtem meg én :( Miről beszéltek ezek ketten?
És, hogy a túl sok TV nézés - félelmek blabla (nincs TV-nk)
A kölök nem szokott félni, nem szorong nagyon sokat - de ha éhes, sokszor nem eszik, mert semmi se elég jó, és akkor komolyan cirkuszol, időnként EXTRA konzervatív - és hisztizik a változások miatt - azért jellemző módon olyankor, ha a változás a szerzett jogait csorbítaná :)
Még 3 vagy 4 alkalom után adna jellemzést.
De akarjuk-e a jellemzést, hogy egy szaros papír (mert alapvetően az, hisz akit érdekel egy másik ember, az nem papírból nézi meg, hogy milyen is) végigkísérje mittudomén milyen hosszan?
5let? | 
