Előre bocsátom, nem értek a témához, nem vagyok piszológus, csak szülő. Nem venném a bátorságot, hogy kijelentsem, hogy az óvónéni buzgómócsing vagy a pszichológus sarlatán, ehhez nagyon keveset tudok. Én a következő kérdéseket tenném fel magamnak:
Mindkét óvónéni egyetért abban, hogy a gyerek MÁSKÉPP viselkedik?
Szerinted az általuk definiált másság valóban másságnak minősül, vagy csak egyszerűen ilyen a srác és kész? Kicsit magányosabb típus, akit most a kalózok érdekelnek. Mióta tart a kalózkorszaka? Szerinted is túlságosan leköti? A Fecskék és fruskák szerintem szuper könyv, bár én már alsós voltam, amikor olvastam.
Kérdezz rá, hogy szerintük mennyire kellene részt venni a mások játékában?
A csoportból más gyereket nem küldtek pszichológushoz, csak a tiedet?
Az szerintem korrekt, hogy a pszichológus nem egy alkalom után akar véleményt mondani, hanem látná még a srácot néhányszor.
Lehet, hogy tényleg túl sok a kalóz és kevés a magyarázat? Nem kellene a vívós, hajóelsüllyesztős jeleneteket este apával-anyával megbeszélni?
Miért nem kérdezted meg a pszichológust, hogy miről beszéltek ezek ketten, amiből ő a gyerek félelmére következtetett?
Mi a jelentősége annak a papírnak, amit a szakember kiállít a gyerekről? Mit kell megváltoztatni a gyerek körül annak alapján? Hisz nem arról van szó, hogy vidd másik oviba, és arról sem, hogy bármiféle intézményesített segítségre szorulna. Tényleg, mi változna a pszichológus véleménye alapján? És miért kéne, hogy ez a papír egész életén át elkísérje? Szerintem az a papír nektek szól, és nem arról, hogy egy életre stigmatizálják, és megnehezítsék a beiskolázását és az egyetemi felvételijét és az állásinterjúira is magával vigye, csak mert most éppen marhára bejönnek neki a kalózok.
Szerintem menj el vele még egy-kétszer a szakemberhez, hallgasd meg, aztán döntsd el, hogy mit kezdesz a véleményével.
Számolj majd be, jó? |
