|
SB 11.3.35 : rī Pippalājana szólt: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az oka az univerzum megteremtésének, fenntartásának és megsemmisülésének, Neki azonban nincs előzetes oka. Áthatja az ébrenlét, álmodás és öntudatlan, mély alvás különböző állapotait, és azokon túl is létezik. Minden élőlény testébe belép, mint Felsőlélek, életet ad a testnek, az érzékeknek, az életlevegőknek, az elme tevékenységeinek, és így kezdenek működni a test összes finom és durva szervei. Kedves királyom, tudd, hogy az Istenség Személyisége a Legfelsőbb.
SB 11.3.36: Sem az elme, sem a beszéd vagy látás képességei, az értelem, az életlevegő vagy bármely érzékszerv nem képes arra, hogy behatoljon a Legfelsőbb Igazságba, ugyanúgy, ahogyan az apró szikrák sem lehetnek befolyással az eredeti tűzre, amelyből keletkeztek. Még a Védák döntő érvényű nyelvezete sem írhatja le tökéletesen a Legfelsőbb Igazságot, hiszen maguk a Védák utasítják el azt a lehetőséget, hogy az Igazságot szavakban ki lehetne fejezni. Közvetett utalással azonban a védikus hang mégis a Legfelsőbb Igazságot bizonyítja, mert ennek létezése nélkül a Védákban található különféle megszorításoknak nem lenne végső céljuk.
SB 11.3.37: Az Abszolút Brahman eredetileg egy, de háromnak ismerik, úgy nyilvánul meg, mint az anyagi természet három kötőereje jóság, szenvedély és tudatlanság. A Brahman tovább is kiterjeszti az energiáját, így nyilvánulnak meg a cselekvés és a tudat képességei, a hamis egóval együtt, amely elfedi a feltételekhez kötött élőlény azonosságát. Így nyilvánulnak meg a félistenek, az Abszolút számos energiája kiterjedése révén, az anyagi érzékekkel, tárgyaikkal, és az anyagi cselekvés eredményeivel, vagyis a boldogsággal és a szenvedéssel együtt. Így nyilvánul meg az anyagi világ, mint a finom ok és mint anyagi hatás, amely a durva anyagi tárgyak megjelenésében látható. Brahman minden finom és durva megnyilvánulás forrása, de ugyanakkor fölöttük áll, lévén abszolút.
SB 11.3.38: Brahman, az örök lélek, soha nem született és soha nem fog meghalni, nem növekszik, és nem is pusztul el. Valójában ez a szellemi lélek az anyagi test fiatalságának, érett korának és halálának ismerője. A lelket a tiszta tudat értheti meg, amely mindenütt, mindenkor létezik, és sohasem pusztul el. Ahogyan a testben levő életlevegő is egy, de sokként nyilvánul meg a különböző anyagi érzékekkel kapcsolatosan, ugyanúgy az egyetlen lélek is látszólag különféle anyagi megjelöléseket ölt fel, amikor kapcsolatba kerül az anyagi testtel.
SB 11.3.39: A szellemi lélek sok különböző létformában születik meg az anyagi világban. Egyes fajok tojásokból születnek, mások magzatokból, növények és fák magvaiból, vagy izzadságból. De a prána vagy életlevegő minden létformában változatlan marad, és követi a szellemi lelket az egyik testből a másikba. Ugyanígy a szellemi lélek is örökre ugyanaz, anyagi létkörülményeitől függetlenül. Amikor nagyon mélyen alszunk, álmodás nélkül, az anyagi érzékszervek nem cselekszenek, és még az elme és a hamis egó is elmerülnek ebben az alvó állapotban. Az érzékek, az elme és a hamis egó nem cselekszenek, a lélek mégis emlékszik arra felébredéskor, hogy békésen aludt.
SB 11.3.40: Ha valaki komolyan végzi az Istenség Személyiségének odaadó szolgálatát, és az Úr lótuszvirág lábait helyezi el a szívében, mint egyetlen életcélját, akkor megsemmisítheti azt a számtalan tisztátalan vágyat, amely ott ragadt a szívében, az anyagai természet három kötőerejében végzett korábbi gyümölcsöző tettei eredményeképpen. Amikor a szív megtisztult, közvetlenül észlelheti a Legfelsőbb Urat és magát, mint transzcendentális lényeket. Ilyen módon, közvetlen tapasztalattal válik tökéletessé a lelki megértésben, ahogyan a normál, egészséges szem is közvetlenül érezheti a napsütést. |