|
Babszem Jankó
Még haza sem értek, már ott volt a medve nyolc társával. Mindjárt befogta a nyolc medvét a vastengelyű aranykocsiba, a kilencedik medvét felültette a bakra kocsisnak, melléje a farkast inasnak, ő maga pedig hátul ült, ahogy az urak szoktak, felöltözve szép aranyos ruhában.
Már messziről meglátta a herceg őket, s leányostul kifutott az udvarra, mert azt hitték, hogy maga a király jő látogatóba. De bizony csak Jankó volt, aki leszökött a kocsiról, haptákba vágta magát s mondta:
- Jelentem alássan, herceg őkirályi felsége, elhoztam a vastengelyű kocsit, amelynek még a fája is arany.
- Jól van, jól, hát aki engem felébresztett volt?
- Az meg én volnék, felséges uram, s ha nem hinné, itt a gyűrű a hercegkisasszony újáról. Azon az éjjel húztam le bizonyságnak okáért.
No de lett erre nagy öröm s vigasság, s még aznap lakodalmat csaptak.
Ma is élnek ha meg nem haltak. |
